|
A település lélekszáma: 1028 fô
Diósjenô a börzsönyi hegyek, a Cseh-vár (522 m), a Závornyereg (490 m), a Kô-szirt (590 m), a Kámor (661 m) és a Bugyihó (683 m) lábánál, a Jenôi-patak és a Lókos-patak partján fekszik, a fôvárostól 60, Váctól 25 km-re. Ôsrégi település, az egyik honfoglalás kori törzs, jenô nevét viseli. Már a XIII. század második felében fennállott és elsô ízben 1282-ben említik a "jenei vendégek"-et, akik Borsosberinke haszonbérlôi. Zsigmond király 1420-ban a lévai Cseh Péternek adta zálogba a falut, amelybe rövid idô múlva a husziták is befészkelték magukat. Erôdöt is építettek, amelynek nyomai ma is láthatók. A középkorban vámoshely volt. Több család birtokolta, s a török hódoltság után, 1720-ban harminc háztartást írtak össze a faluban. Római katolikus temploma a XV. századi gótikus templom átépítése után, 1788-89-ben épült klasszicista-barokk stílusban. A református templom késôi klasszicista stílusú, 1850 körül építették, csakúgy, mint a parókiát. A viszonylag nagy kiterjedésû faluban két kastélyt is találunk a XVIII. század végérôl. Láthatók a Kápolna-hegyen az egykori körtemplom alapfalai is. Az alapfalakat a Kápolna-hegyi Kálvária-kápolna építésekor széttúrták. Diósjenôn a Jenôi-patakot több különbözô híd íveli át. Az öt híd, kôbôl, vasbetonból és téglából 1914-1930 között épült, s valamennyi mûszaki emlék. Emléktábla hirdeti a református templomban, hogy Kossuth Lajos tiszteletbeli bírája a falunak. Itt született Szentgyörgyi István (1842-1931), a nagy magyar színész. A mûvelôdési házban emlékszoba ôrzi pályafutásának, életének legjelentôsebb állomásait. Emlékoszlop hirdeti, hogy Marcus Aurelius római császár a Jenôi-tónál vívott 173-ban nagy csatát a quadok és markomannok ellen. A mûvelôdési ház parkjában láthatjuk Mikus Sándor "Könyvet tartó nô" szobrát, a ház falán pedig Szentgyörgyi István emléktábláját olvashatjuk. Diósjenô körül földvárak - Kámor, Cseh-vár, Pogány-vár - sorakoznak és a Kemence-patak völgyében hutamaradványok feltárása folyik a "mázsaház"-tól délnyugatra. A falu igazi "felfedezése" az 1970-es évek elején kezdôdött, amikor a hangulatos Jenôi-tó szomszédságában 240 telek talált gazdára. A 800 m hosszú és 400 m széles, nádasokkal szegélyezett tavat belsô források és a Jenôi-patak táplálja. A tó vize hideg, fürdésre ugyan alkalmatlan, ám valóságos horgászparadicsom, hiszen ponty, csuka, compó és keszeg egyaránt horogra akad. Nevezetes a diósjenôi népviselet is, amelynél a jellegzetes fehér hímzés dominál. A falu, amely stranddal, kempinggel várja az ide érkezô turistákat, a börzsönyi túrák egyik fontos kiinduló helye. Az ide érkezôk az év szinte minden szakában bakancsosan vágnak neki a legszebb tájaknak, a közeli hegyeknek, a Csóványosnak, a Nagyhideghegynek, a Bugyihónak és újra meg újra felfedezik a Kemence-völgyet. |