|
Szécsény hétezer lakosú kisváros, a megye egyik legrégibb települése. Hadászatilag fontos vára és várnépe sokat szenvedett a történelem viharaiban, a XVI. században a vár többször cserélt gazdát, hol török, hol magyar kézen volt. Az 1600-as évek közepén pestisjárvány miatt lerobbantották a várat. Ettôl kezdve a település hadászati jelentôsége megszûnt. A vár romjai alatt, Borjúpáston 1705-ben választották az erdélyi és felvidéki rendek vezérlô fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet. Forgách József gróf a XVIII. században az elpusztult vár falaiból kastélyt építtetett. Ezt követôen kezdték kialakítani a kastélyhoz tartozó 15 hektáros területen a megye legnevezetesebb parkját. A telepített és a "lángos házakban" nevelt növényfajok száma elérte a kétezret, az üvegházban az akkor még ritka kávéfa is pompázott a sok egzotikus növény között. A szépen megépített parkban több kisebb tó is volt. A tavakat tápláló vízfolyásokat vezetékrendszerben fogták össze. Még ma is látható a mesterséges barlang, amelyben egykor a vízesések és fénybeszûrôdések különleges hangulatot teremtettek. A gondosan kezelt parkot a történelmi viharok nem kerülték el. Ma már csak néhány fa emlékeztet a fénykorra. Nemcsak a kastély, de a park nagy része is tönkrement. Híre sincs már a rózsaligetnek, a "lángos házaknak", a vízeséseknek. A fák tetemes része is elpusztult. A meglévôk nagy részét nem az 1800-as években telepítették.
A jelenlegi faállományból meg kell említeni az amerikai, magvas és virágos
kôrist, fehér nyárat, fehér füzet, feketefenyôt, mezei és hegyi juhart,
fehér akácot, nyírt, keleti platánt, vadgesztenyét,
rezgô nyárat, szürke nyárat, szomorú füzet, mandzsu füzet.
|