Bármely irányból nézzük, a szandai Várhegy a legszebb, legimpozánsabb vulkáni csúcs a Cserhát szívében. Már messzirôl hívogat a karcsú, magasba szökkenô Várhegy csúcsa (528 m). A megye számos pontjáról úgy tûnik, mintha egyedüli ôrállója lenne a nógrádi Palócföldnek. Központi fekvésû, magasba szökkenô csúcsa a valóságosnál nagyobb erôt sugároz. Közúton Balassagyarmatról: Mohora - Magyarnándor - Szanda, vagy Mohora - Cserháthaláp - Terény - Szanda útvonalon érhetjük el. Eljuthatunk Bujákról is az erdészeti úton Szandára, harmadik lehetôséget a Hollókô - Cserhátszentiván - Bokor - bujáki erdei út kínál. Nógrádkövesd felôl pedig a kôbányába vezetô úton érhetjük el a Várhegyet.
Mindegyik útnak megvan a maga varázsa és elônye mellett a hátránya is. A megismerés ôsi módja a gyalogos közlekedés, közben a csendes elmélkedés. Ezt a lehetôséget a becskei vasútállomásról felvezetô turistaút adja. A szandai hegyen három csúcs szökken a magasba. A nyugati 545 m magas csúcsot egykor földvár uralta. A középsô hajdani búcsújáró hely volt Mária-kúttal. A keleti 528 m magas csúcson a szandai várrom található. A középsô és nyugati csúcsot már hosszú évtizedek óta bányásszák. Itt termelik a legszebben faragható andezitet, a jól csiszolható, sötét színû, csillogó "fekete magyar márvány" követ. A vár az elsô írásos emlékek szerint már a XIV. század elején állt. A középkorban gyakran cserélt gazdát. Különbözô fôúri családok birtokolták a hozzá tartozó falvakkal együtt. A várnak fontos szerepe volt az északi védelmi rendszerben, a Fülek-Buda közötti füstjelzéses tájékoztatásban. Sok csatát látott ez a meredek sziklán épült vártorony. A törökök 1548-ban foglalták el a gyenge sereggel védett várat, amelyet három év múlva szereztek vissza a magyarok. Így hányódott Szanda vára török-magyar között, míg végül is felgyújtották.
A várból napjainkig megmaradt egyetlen faldarab felkiáltójelként mered az égre, ezen kívül két vízgyûjtô medence, néhány alapfalmaradvány és a négyzetes torony sarka maradt meg. De nemcsak a vár pusztult el, hanem a vár alatti régi falu és a templom is.
A Várhegyet felépítô andezit oszlopos szerkezetû, az oszlopok délrôl észak felé dôlnek. A 10-15 m magas oszlopok vége a hegy csúcsán legömbölyített, félgömb alakú. Az oszlopok végét vékony humuszréteg és az azon kialakult sziklai növénytársulás borítja. Ennek lefejtése után az oszlopvégek félgömbökkel borított felszínt képeznek. A déli oldalon több helyen látunk oszlopos szerkezetû feltárt területet. Egyes helyeken viszont rétegpados elrendezésben tárul fel az andezit. A Várhegy cipóra emlékeztetô tömege az északi oldalon oszlopos és lemezes szerkezetû. Egy jól megtervezett tanösvénnyel a hegy minden titkát és csodáját feltárhatnánk, az érdeklôdôk számára érdekes, tanulságos látnivalót nyújthatna.
A 20 hektáros védett terület nagy részét erdô borítja. Az északi oldalt gyertyános-tölgyes, a déli oldalt hársas-kôrises sziklaerdô takarja.
A meredek lejtôkön elcserjésedô pusztafüves foltokkal tarkított területek helyezkednek el. A Várhegy gerincén vezetô út mellett hatalmas méretû húsos-sombokrok díszlenek. A több törzs összenövésébôl kialakult törzsek elérik a 20 cm-es átmérôt is.
A sziklai társulás lágy szárú növény- és cserjefajai közül gyakoribbak az aranyos fodorka, az édesgyökerû páfrány, az északi fodorka, a gyepûrózsa, a kökény, a galagonya.
A gyertyános-tölgyesben tavaszonként a galambvirág szônyegszerûen, szinte teljesen beborítja a talajt. A Várhegyrôl remek kilátás nyílik, a csúcsról ellátni az Alföldig, a Budai-hegyekig, a Börzsönyig, a Mátráig, a Karancsig. Szinte belátni a teljes történelmi Nógrád megyét, illetve annak területét. Távolról úgy tûnik, mintha ez a csúcs iránytûként mutatná az utat a Cserhát felé.