Salgótarján déli oldalán emelkedik a város fölé az 554 m magas bazaltcsúcs. A városból több irányból is megközelíthetô, de a legkényelmesebben Somlyó bányateleprôl érhetô el. Bakancsos turisták a nyári hónapokban a hétvégi telkekre menetrend szerint közlekedô autóbusszal és a buszfordulótól a sárga jelzésen gyalogohatnak el a védett területre. A Pécs-kô vulkáni kúpja a város környéki bazaltos terület része és azonos korú (2-3 millió éves) a Salgóvár, a Szilvás-kô és a somlói bazaltokkal. A vulkáni mûködés törmelékszórással indult. A törmelékszórásból kikerülô salakos bazalttufa, agglomerátum, lávafoszlányok, kisebb-nagyobb vulkáni bombák építették a kúp nagyobb részét. Ezt követôen két nagyobb hasadék mentén ebbe nyomult a bazaltláva. Ez fekete színû, tömött szövetû, jól hasadó bazaltot adott. 1920-ban a város utcáinak kövezésére kezdték bányászni. Ennek esett áldozatul a Hurkapécs-kô kiemelkedô tömbje is. A Kis-Pécskô valószínûleg parazita vulkán volt. Nem volt saját krátere, lávaanyagát a nagy csúcs magmakamrájából kapta. A kôbányászat során késô bronzkori település maradványaira bukkantak.
A Pécs-kô bazaltján csakúgy, mint a többi bazaltsziklán jellegzetes növénytársulás alakult ki.
A jellemzô lágy szárú növényfajok a borsos varjúház, a sárga kövirózsa, a piros gólyaorr, a sziklai ternye, az északi fodorka, a bablevelû varjúháj. A védett területen tenyészô bükkösben tavasszal az odvas keltike tömegébôl varázsolt virágszônyegben gyönyörködhetünk.
A tölgyesekben több helyen látható az illatosításra és gyógyászati célokra felhasználható szagos müge. A csúcsról szép kilátás nyílik minden irányba. Külön nagy értéke a városhoz való közelség és a terület sokszínûsége, változatossága.