A Kis-kô Szilaspogonyból vagy Bárnából érhetô el a legkönnyebben. Szilaspogonyba Salgótarjánból Cereden át vagy a 23. számú útról Pétervásáráról Istenmezején át juthatunk el. Szilaspogonyból a község nyugati kijáratán át a mélylápi dózerúton, mintegy 2 km után érjük el a Kiskô területet. Bárnából a Vadicsa tetôn át szekérúton és gyalogösvényen (3 km) közelíthetô meg. A Kis-kô bazaltja a Medves-Ajnács-kôi bazaltvidék keleti szélén az erdôvel borított területen alig észlelhetô, mely csak 25-30 méterrel emelkedik ki a környezetbôl.
A 381 m magas bazaltkúpon hajdan vár állhatott. A területen elôkerülô cserépmaradványok és a földsánc ma is felismerhetô részei azt bizonyítják, hogy a sziklatömb védett emberi településül szolgált. Arra nincs adatunk, hogy ki és mikor építette a várat és azt sem tudjuk, hogy milyen volt és mikor pusztult el. A Kis-kô rétegvulkán, ahol a tufatakarót a láva áttörte. A lávában egy nagyméretû gázhólyag jött létre. Ebbôl maradt vissza a 12 m hosszú, 5 m széles sziklaüreg. A csepp alakú, megnyúlt üreg valódi lávabarlang.
A vulkáni mûködés itt is tufaszórással indult és a láva homokos agyagon keresztül jutott a felszínre. A barlangba eredetileg nem lehetett bejutni, csupán a tetjén volt egy szûk nyílás, de azon ember nem fér keresztül. Elôdeink kincsekrôl szóló szájhagyományokat ôriztek, úgy hitték, hogy a törökök kincseket rejtettek a járhatatlan üregbe. A szájhagyomány arra késztette báró Kemény Gejza tarnavölgyi földbirtokost, hogy 1909-1910 táján három pogonyi bányásszal a déli oldalról mesterséges járatot vágatott a barlangba.
A nagyon hitt és óhajtott "törökök kincse" nem került elô, de azóta a bejáraton át könnyen bejuthatnak a sziklaüregbe. A védett területen még további két üreget találtak a kutatók. A híres üreg alatt egy 2,2 m hosszú és 0,4 m magasságú álbarlangot és egy 8 m hosszú és 1,6 m magas bányavágatot is sikerült azonosítani. A sziklán aranyos fodorka, hólyag-páfrány, édesgyökerû páfrány tenyészik.