A várat a 21. számú fôútról Pásztón vagy Taron keresztül érjük el. Hasznos település keleti kijáratánál a falu szélétôl mintegy 200 m-re a Mátrába vezetô (2408 sz.) út baloldalán találjuk. A várat a Kövicses-patak medrében összegyûjtött andezittömbökbôl és - mint általában - a Várhegyet borító andezitbôl építették a pásztói hadi út védelmére a XIV. században. E védelmi rendszerhez tartozott Ágasvár és Óvár is. Romjaiban ma már csak a hasznosi vár ismerhetô fel. Egy ötszögû torony képezte a vár magját, melyet egy vastag falú négyzetes torony védett.
A Várhegy a nagy mátrai vulkanizmus során alakult ki. Egy része rétegvulkános andezit, a másik része andezitagglomerátum és tufa. Ez utóbbiba mélyítették azt a borospincét, melyben a Pásztó környékén termett borokat érlelik.
A Várhegyrôl szép kilátás nyílik a Kövicses-patakon létesített víztározóra, délen a Muzsla (805 m) és a Nyikom-tetô (763 m) magas csúcsaira és keleten az Ágasvár (787 m) magas csonka kúpjára.
Északról a Karancs hármas tömbje rajzolódik ki a távolban. Nyugaton a Mátrát és a Cserhátot elválasztó nagy törésvonal mentén kialakult Zagyva-völgye vezeti a tekintetet a Cserhát bérceire, a Tepke és Purga (575 m) kiemelkedô csúcsaira. Az Ágasvár érdekessége, hogy déli oldalán egy nagyobb névtelen üregben élt 1890 decemberétôl 1891 októberéig remete módra, vegetáriánusként az 1855-ben Szécsényben született Némethi Kálmán író, nyelvész, a magyarok eredetének egyik kutatója.
Aki szemlélôdni szeret, annak rövid sétát ajánlunk. A Várhegy keleti felén világos színû diatómaföld borítja a felszínt. E szarmatakori rétegekben a kutatók több teknôspáncélt, ôsszarvasfogat, cickányfélék, pelefélék csontdarabjait és egy ôshörcsögfaj zápfogát gyûjtötték be.
Ezek között egy eddig ismeretlen új hörcsögfaj is elôkerült, melyet a lelôhely alapján Democricetodon hasznosensis néven írtak le.
A Várhegy oldalán jellegzetes növénytársulás alakult ki. Egy része a sziklagyepek, más része a sztyepprétek jellegzetes fafajaiból áll.
A pázsitfüvek közül megtaláljuk a barázdált csenkeszt, a réti perjét és a kékperjét. Említést érdemlô lágy szárú növényfajok még: apró lucerna, bojtorjánfû, borsos varjúháj, csattogó eper, egyenes pimpó, édes csüdfû, keresztes galaj, korai kakukkfû, magyar cickafark, mezei gólyaorr, Orlay-turbolya, orvosi székfû, sárga kövirózsa.
A fa- és cserjefajok közül az akác, barkóca berkenye, cser, fagyal, hamvas szeder, iszalag, kökény, mezei juhar, mezei szil, varjútövis benge, vörösgyûrû som kíván említést.
A terület állatvilága is jelentôs. Sok rovar- és lepkefaj találja meg életfeltételeit itt, ahol gyakran találkozunk a kövek között cikázó fürge gyíkkal.
A kirándulások gyakori úti célja a Mátra és az olyan kisebb domboldalakra, mint a cserteri vároldal, ügyet sem vetünk. Pedig érdemes itt megállni.
Ezen a kis domboldalon több élményben lesz részünk, mint a Mátra erdô borította zárt völgyeiben. Jellegében és tartalmában egészen más látnivalókat kínáló terület.
Az alig háromhektáros területen együtt látjuk a földtörténeti, az ôslénytani emlékeket a történelmi múltat felidézô vármaradvánnyal és a jelenkori élôvilággal.
Innen, ha a Mátra felé indulunk, úgy álljunk meg egy kellemes tisztáson és hallgassuk megy a Kövicses-patak kellemes csobogását.