A természetvédelmi területet Nógrádszakál községtôl északra találjuk ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. A hozzá vezetô utat már messzirôl jelzi a vasúti andráskereszt.
A terület Litke és Nógrádszakál között emelkedô andezittakaró része, amely valamikor az Osztrovszki-hegységhez tartozott. Hosszú évmilliók során az Ipoly "fûrészelte" le a hegység délkeleti nyúlványáról. A Páris patak (a néveredet nem egyértelmûen tisztázott) igazából nem is patak, mert nincs állandó vízfolyás a medrében.
Ez a nógrádi "Grand Canyon" az év nagy részében teljesen száraz. Csapadékos idôben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képzôdnek a 15-20 m mély, szinte függôleges falú völgyben.

Feltehetôen egy nagyobb folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel az a hatalmas mennyiségû üledék, amelybe a Páris patak egyre jobban bevágja medrét. A kavicsos, homokos üledék gyengén keresztrétegzett, helyenként tufás márga vagy riolittufa-, tufitrétegek települnek benne. Ezek igen szép levéllenyomatokat ôriznek.
A völgy más részein sok vörös színben játszó, opálosodott hatalmas fatörzs került a felszínre. A folyami üledékbôl több helyen nagyméretû vulkáni andezit és mélységi gránittömök preparálódtak ki, helyenként pedig erôsen összecementálódott konglomerátumok válnak le a meredek falból.
Ezek a vízmosásban sorakozó, több tonna súlyú kôzettömbök a hajdani folyam vizének roppant erejére engednek következtetni.
A gránittömböket feltehetôen a Veporidák irányából szállította ide, mert gránit legközelebb csak arrafelé található. A miocén földtörténeti kor burdigáliai korszakában felhalmozódott üledék hatalmas mennyiségének látványa lenyûgözô, méltán tarthat számot mind a geológusok, mint az amatôr természetbúvárok, természetjárók érdeklôdésére. Minden évszakban látogatható, de leglátványosabb a tavaszi idôszakban. Felkeresése az omlásveszély miatt nagy körültekintést, óvatosságot igényel.