Mikszáth Szontágh Páltól 1904-ben vásárolta meg ezt a ma is meglévô épületet, amelyet eredetileg nyári laknak szánt, de késôbb kibôvítette és családjával ideköltözött.
Annyira megkedvelte a környéket, hogy 1907-ben görög stílusú úrilakot építtetett. Ebben rendezték be az író emlékszobáját. A park az épületeket körbefogja, az épületek mögött egészen a domb elejéig húzódott. A park után következett a gazdag gyümölcsöskert.
A régi épülettôl északkeletre egy kis dombon kerti ház állt, ide az épület mögötti, ma is létezô lépcsô vezetett.
Az elmúlt évtizedekben a parkban két szolgálati lakást építtettek és egyes részein fákat ültettek. Az eredeti park területére az épületek elôtti és a déli rész emlékeztet. A park idôsebb fái: erdei- és feketefenyô, japánakác, fekete dió, szivarfa, vadgesztenye, ezüstös fenyô, nagylevelû hárs, nyírfa, korai juhar, lepényfa, szomorúfûz, platán.
A parkban nincsenek különleges fák, az épületek sem kívánnak különleges védelmet. A védettség annak az irodalomtörténeti emlékhelynek szól, amelynek célja a nagy anekdotázó, a kiváló parasztábrázoló, a felvidéki kisvárosok polgárait és a pusztuló társadalmi osztályt, a dzsentrik és a vármegyei urak tragikomikus világát nagyszerûen bemutató Mikszáth emlékének megôrzése. Arra a Mikszáthra emlékezünk itt, aki prózában folytatta Arany munkásságát, aki átvette Jókai mesemondó hangját és mindezt ötvözte a mikszáthi derûvel és humorral.
Az emlékszoba meghatározott nyitvatartási rend szerint tekinthetô meg.