Balassagyarmat és Ipolyszög települések között a 22. számú közút és a vasút által közrefogott területen találjuk az Ipoly menti láperdôk egyik utolsó maradványát, azt a 106 hektárnyi védett területet, mely a megye legszebb, legváltozatosabb mocsári élôvilága. A hajdani Ipoly medrének nyomvonalán több láp alakult ki Ôrhalom, Patvarc, Szügy községek és Nyírjes-puszta határában. Maradványaik kisebb-nagyobb foltja egyre nagyobb veszélyben vannak. Az egykori folyómedret követô lápok füzére mentén nagy mennyiségû öntési hordalék halmozódott fel. Az égerláp tehát egy hajdani folyómeder völgyelzáródásokkal apróbb részekre szabdalt darabja lehet. A mélyebb részeken még ma is felszínre bukkanó langyos vízû források nyílt vizei télen sem fagynak be.

Az égerláp területén vízben álló ritkás égeres erdôfoltok váltakoznak nádasokkal, sásos-zsombékos bokorfüzesekkel. A régi, nagy Ipolymenti vízivilágnak ez már csak a töredéke, de még így is a vízimadarak utolsó, háborítatlan menedéke, fészkelôhelye. A langyos vízû források környéke szerencsére még ma is járhatatlan és így megközelíthetetlen a száznál is több fészekbôl álló gémtelep. Ezért kedvelt költôhelye a vízimadaraknak még akkor is, ha a táplálkozás lehetôsége erôsen lecsökkent és csak a távolabbi, ipolyvecei kiöntés nyújtja a legtöbb táplálékot. A legjobb madármegfigyelési lehetôséget az az idôszak adja, amikor az égerlápról táplálékszerzésre indulnak vagy onnan visszatérnek az itt fészkelô madarak.
Az Ipoly szabályozásával kiöntései megcsappantak, megszûnôben van az igazi mocsárvilág. Ezzel együtt lassan kihalnak a csikászok is, akik régebben szekerekre rakott hordókból árulták a ma már ritka és ezért védett halfajunkat, a réti csíkot. Keményebb teleken az ipolyszögi csikászok a tilalom ellenére még idônként most is bemerészkednek lápra, ahol léket vágnak és fûzvesszôbôl font varsákkal igyekeznek halat fogni.
A láp élôvilága rendkívül gazdag. A belsô vízfelületeken, a hínárvegetációban a bojtos békalencse, a békaliliom, a keresztes békalencse, a sárga tavirózsa, vagy más néven a vizitök elôfordulása gyakori. Az égerfák léggyökerein a tôkés récék raknak fészket. A hegyvidékhez szokott szemnek szokatlan, kedves látvány a pézsmapocok növényi szárakból egy méternél is magasabbra épített vára és a fehér füzek ágairól lelógó függôcinege fészke. A vizesárkok szélein a sárga nôszirom, a nyilfû, az erdei angyalgyökér, a gyíkhagyma látványában gyönyörködhetünk. A réti vegetáció legértékesebb részét, ahol a mocsári kosbor bontogatta szirmát, sajnos beerdôsítették. Az Ipoly legújabb szabályozása óta a vízszint erôsen csökkent, így az égerláp veszélybe került. Az Ipoly medre mélyebb, mint a láp szintje, ezért alacsony vízállásnál (a legkritikusabb idôben, nyár derekán következik be) a lápról a víz a mélyebb rétegeken keresztül elfolyik az Ipolyba. Az árhullámok levonulása is gyorsabb, kevés víz marad a lápon. Ennek következménye a növénytársulás folyamatos átalakulása, a már jó ideje megkezdôdött fejlôdési folyamat, amelyben a láp egyre inkább bokorfüzessé válik és élôvilága sajnos átalakul. A lápon mintegy 70 madárfaj költ. Ezek közül a barátka, a csilpcsalpfüzike, a foltos nádiposzáta a leggyakoribb. Ezen kívül a szürke gém, a bakcsó, a nádirigó, a berki tücsökmadár is állandóan költô madárfaja a lápnak. Csaknem hetven az elôforduló hosszabb-rövidebb ideig vendégeskedô madárfajok száma. Nógrád megyében minden bizonnyal e területen található a leggazdagabb madárvilág.
A kétéltûek közül figyelemre méltó a vöröshasú unka elôfordulása a leveli béka és a barna varangy mellett. A hüllôk közül gyakran kerül szemünk elé a vizisikló és a fürge gyík. A kisemlôsök közül a törpeegér, a mogyorós pele, vizicickány és idônként a hermelin fordul elô.
A gazdag életközösséget leginkább a vasúti töltésekrôl és a közút menti területrôl vehetjük szemügyre. Bizonyos, hogy egy félórás-órás megfigyelés után képet kapunk az égerláp nyüzsgô világáról és szép élménnyel gazdagodhatunk.