Bujákról a tölgyfához vezetô úton juthatunk el a forráshoz. A különbség csupán annyi, hogy az elsô bal oldali útelágazásra letérve kell folytatni utunkat egészen a Selyemrétig. A réthez érve az erdô szélén balra kell haladnunk. Az erdô szélén egy kis patak medrében találunk a szépen foglalt, gondozott forrásra, melyet a tölgyfákkal együtt 1943-ban védetté nyilvánítottak. (Egidius Athénban született a VII. században. Minden örökségét szétosztotta a szegények között, majd Franciaországba ment, ahol a Rhone folyó torkolata melletti pusztában egy sátorban élt remeteéletet. Késôbb Szent Benedek szabályai szerint szeretetházat alapított, melynek apátja lett. Ôt is szentté avatták s hagyatékát Toulouse-ban ôrzik.)
A forrás fölötti kôboltozatot az 1940-es években emelték a természetjárók. Sajnos napjainkra a forrás vízhozama erôsen lecsökkent, a kifolyón már nem jön víz. Tôle mintegy 5-10 méterre alacsonyabb szinten tör fel a forrás.
Vize iható, de a kivezetôhelyet rendszeresen tisztítani kell. A boltozatot nem érdemes megbontani, mert biztosra vehetô, hogy csapadékosabb évjárat esetén a vízszint visszaáll és újra a kifolyón lép majd ki a víz.
Ha bejárjuk a bujáki erdôt, akkor érdemes felkapaszkodni a Sas-bércre, a kilátóhoz.
Innen gyönyörû kilátás nyílik az aszódi, gödöllôi dombokig, északon a Karancsig, keleten a Mátra fûrészes bércéig. Megcsodálhatjuk, hogyan olvad a messzeségbe a Mátra és a Cserhát az alacsony dombhátak alatt.