A megye elsôként 1943-ban védetté nyilvánított természeti értékei a bujáki tölgyfák. Azóta már sokan kérdezgették, hogy miért kell egy ilyen "közönséges tölgyfát" védetté nyilvánítani, hiszen él az magától is. Valóban, de csak addig amíg az ember baltával és fûrésszel el nem pusztítja.
Buják a legrégebbi településeink egyike. Már a XIII. században szabad község. A Gomb-hegyen épült várához hat község és 25 ezer hold királyi birtok tartozott. A történelem viharaiban sok mindent megélt település ma is szépen fejlôdik. Lakói erôsen kötôdnek a szülôföldhöz, erôsek a rokoni kapcsolatok. Híres népviseletük már sok mûvészt megihletett. Nagyobb ünnepeken feltétlen érdemes felkeresni a községet, különösen a nagymisék idôpontjában, amikor sokan népviseletben mennek templomba.
A védett tölgyfákhoz a Rákos-patak hídján át jól kiépített úton juthatunk el a Kesely-réthez. Az elsô és igazán szép látnivaló a csemetekert bejáratánál fogad. Itt áll az a csodálatosan szép formájú kocsányos tölgy, amely már a török idôkben is létezett.
Törzskerülete 560 cm, magassága 23 m és a koronájának átmérôje 30 m. Koronája alatt közel kétezer katona állhatna. A csemetekert nyugati sarkával szemben, az út déli oldalán két kocsányos tölgy áll. A nagyobbik fa törzskerülete mintegy 6 méter, magassága 25 m. Törzsük magassága nagyobb, mint a csemetekertben álló fáé, lombkoronájuk nem olyan nagy.
A török idôkben valószínûleg mesterséges halastó volt a csemetekert helyén, ugyanis a kertben halászháló súlyozógolyóit találták meg az elmúlt évtizekedben.
A bujáki erdôk most már külön engedély nélkül is látogathatók, de ha nagyobb csoporttal akarjuk felkeresni, érdemes az erdészethez elôzetes bejelentést tenni. Munkanapokon az erdei utakon óvatosan közlekedjünk, legyünk figyelemmel a munkagépek és a tehergépkocsik forgalmára. A fô vadászati idény (szeptember 10-október 10.) idején lehetôleg ne szervezzünk csoportos látogatást a területre.