|
Magánkereskedôk országos versenye
Két nógrádi a legjobbak között
Mint azt szeptemberi lapszámunkban megírtuk, megkezdôdött a magánkereskedôk országos versenye. A középdöntôbe negyven kereskedô jutott, közülük két vállalkozás Nógrád megyébôl. Sipos Sándor balassagyarmati és Maruzs László salgótarjáni kereskedôk régi motorosok a szakmában. Szûkebb pátriánk jó hírnevét ôk, illetve üzleteik öregbíthetik a kereskedôk versenyén.
Sipos Sándor 49 éves. 1962-ben a vendéglátóiparban kezdte munkáját, majd másfél évtized után váltott, s a kereskedelembe kapcsolódott be.
- Elegem lett az állandó éjszakai mûszakokból, a rendszeres hét végi elfoglaltságból. Nem volt se éjjelem, se nappalom, ezért döntöttem a váltás mellett - mondta a vállalkozó, a Sipos és Társai Kft. ügyvezetôje. - A balassagyarmati, Nógrádi ABC-ként ismert üzletbe kerültem, amit a Palócker üzemeltetett. S ahogy jöttek a változások, úgy változott meg az én szakmai pályafutásom is.
- Magyarán tehát vállalkozóként folytatta az üzletvitelt.
- Munkatársaimmal együtt megalakítottuk a SALIMA Betéti Társaságot, s három esztendôn keresztül béreltük a boltot. 1994-ben jogutód nélkül megszüntettük a bt.-t, s ekkor három fôs családi-baráti vállalkozásként alakult meg a Sipos és Társai Kft., mely a Nógrádi ABC tulajdonosa.
- Hány embert foglalkoztatnak?
- Elöljáróban talán megemlítem, hogy régi munkatársaim mindannyian itt dolgoznak, kivételt a közben nyugdíjba vonulók képeznek. 18 fô az alkalmazotti létszám, egy mûszakban hatan dolgoznak. Nyitva tartásunk is a megváltozott életvitelhez igazodik: hétköznaponként reggel hattól este nyolcig vagyunk nyitva, szombaton és vasárnap pedig a délelôtti órákban.
- Foglalkoznak-e tanulóképzéssel?
- Igen. A létszám változó, de többnyire 10 fô körüli. A végzett diákok közül is van már alkalmazottunk.
- Miként nevezett be a versenyre?
- Az igazsághoz tartozik, hogy elôször nem vettem komolyan a jelentkezési lapot. Tudja, az ember gyakran kap különféle kérdôíveket, melyekben a cégrôl érdeklôdnek, s én ezeknek az adatközléseknek nem vagyok híve. Nos, ezen a kereskedôi verseny jelentkezési lapján is hasonlóak voltak, s amikor alaposan áttanulmányoztam, hogy komoly ügyrôl van szó, bekapcsolódtam.
- Milyen érzés annak tudatában lenni, hogy az ön cége, illetve boltja gyakorlatilag az ország legjobb 40 kereskedelmi egysége között szerepel?
- Messzemenô következtetést nem szabad levonni ebbôl. Minden esetre örömmel tölt el, ám a munkának ettôl függetlenül a megszokott rendben kell folynia. Mert tudja, a kereskedelem egy sajátos ütközôpont. Itt a boltban a vevô vásárlás közben mindenkit szidhat, gyártót, politikust, szomszédot, ehhez pedig nekünk mosolyognunk kell, hiszen értük vagyunk.
Maruzs László, az Öblös ABC vezetôje szerint:
Néhány év alatt letisztul a piac
A salgótarjáni Öblös ABC vásárlói igazán kényelmes helyzetben vannak, hiszen a boltban megtalálják a zöldséges- és a húsrészleget is, beszerezhetik az újságokat, és megpihenhetnek egy kicsinyke presszóban. A mátranováki Maruzs László, a Mar-Ker Bt. - egyben az Öblös ABC - tulajdonosa a hét hat napján hajnali négykor kel és mindent úgy igyekszik szervezni, hogy vevôik semmire ne panaszkodhassanak. Maruzs László 11 éves korában határozta el, hogy kereskedô lesz. Neve már évek óta jól cseng a szakmában. Feleségének külön segítséget jelent, hogy a családban a férj vásárol - természetesen az Öblös ABC-bôl.
Az ÉVI ABC eladójából 1980-ban lett üzletvezetô. majd a katonaidô letöltése után került vissza a Palóc Nagykereskedelmi Vállalat egyik üzletébe. 1990-ben épült az Öblös ABC. Maruzs László itt kezdett új fejezetet kollégáival, akik többségében ma is ugyanazok, mint akik ott voltak a nyitás napján. Nem jellemzô a boltban a vándorlás.
- Az üzletet a Palóc Nagyker ABC-jeként nyitottuk meg. 1991-ben négyen alapítottuk meg a Maruzs Kereskedelmi Betéti Társaságot. Emlékezetes dátum számunkra 1991. április 8-a, amikor "kiszabadultunk" a maszek világba. Nem volt más választásunk, de kedvünk volt hozzá. Akkor még jobban lehetett kereskedeni, több volt az emberek pénze, volt nyereség is, amit nem osztottunk ki, hanem visszaforgattunk. Vettünk egy szállítójármûvet, folyamatosan fejlesztettünk. 1995-ben írta ki az Állami Vagyönügynökség a pályázatot az üzletre. Többen is fenték rá a fogukat, de szerencsére mi nyertünk. Saját erôbôl, hitelbôl, kárpótlási jegybôl meg tudtuk venni. Két évig kell még törlesztenünk a tartozásokat. Idén áprilisban szerzôdést kötöttünk fô szállítónkkal, a Palóc Nagykereskedelmi Kft-vel. Osztozunk a nyereségen, ennek fejében kedvezôbb áron kapjuk meg az árukat, és bekerültünk ennek révén a CBA magyar kereskedelmi láncba.
Az üzlet annak idején valószínûleg a környékbeli gyárakra épült. Mi a nyitvatartással is megpróbáljuk becsalogatni a vevôket, háromnegyed hattól este hétig tartunk nyitva. Sokan autóval jönnek, itt végzik a nagybevásárlásokat, de vásárlóink többsége gyári dolgozó.
- Önöknek tehát biztos vevôkörük van. De durván fogalmazva, Salgótarjánban minden második sarkon van már egy élelmiszerbolt. Ön szerint szükség van ennyi üzletre ?
- Három- négy év alatt letisztul a piac. Megmaradnak azok az üzletek, amelyeknek van létjogosultságuk. Sokan csak azt látják, hogy a boltban a vevô fizet, azonnal ott a pénz. De vannak ennek hátulütôi is. Abból a pénzbôl ki kell fizetni az árut, a dolgozókat, a rezsit, az adóról már ne is beszéljünk. Vagyis lehet, hogy száz forintos bevételhez még nekünk kell hozzátenni huszat. Akkor volt nagy divat a boltnyitás, amikor felvehették az emberek az újrakezdési kölcsönöket. Ezt még megfejelték a kereskedôi, üzletvezetôi tanfolyamokkal: a legkönnyebben megszerezhetô szakma volt. Ma már egyre kisebb a fizetôképes kereslet, a hozzá nem értôknek elôbb-utóbb be kell látniuk, hogy nem tudnak lépést tartani. Sok munkanélküli van ma, akik ráérnek, elmennek a város másik végébe is, ha ott 5-10 forinttal olcsóbban tudnak megvenni valamit. De majd amikor azt mondják, hogy az idô pénz, nem áldoznak órákat a vásárlásra, amikorra mindez letisztázódik, akkor jó lesz kereskedni. Ezt az idôt kell kibekkelni.
D.I.
|
