|
Az egyenlô teherviselés elvét kell támogatni
Sehol se emeljék a helyi adót
A jövô évi adórendszerrôl, a hitelgarancia rendszer kialakításáról, a gazdasági kamarák mellett mûködô magán-nyugdíjpénztár létrehozásáról, és a kamarai törvényrôl esett szó az országos elnöki kollégium legutóbbi ülésén Keszthelyen. A megbeszélésrôl Gressai Sándor, az NKIK elnöke tájékoztatta lapunkat.
- Az 1998. évi adórendszer - benne a helyi adó és az osztalékadó - változása érinti a kamara tagjait - mondta az elnök -. Az iparûzési adónál egyetértettünk az eredeti javaslattal, vagyis hogy a közvetlen anyagfelhasználást a vállalkozók levonhassák az adóalapból, de azt mondtuk, ezért ne emeljék 1,5-2 százalékra a helyi adó nagyságát. Kisebb vita alakult ki az iparkamarák hitelgarancia támogatásáról. A többség úgy döntött, hogy vegyen részt ebben a kamara. Ez ügyben én a kisebbségi véleményt képviseltem. Támogatnunk kell, hogy minél több garanciával jussanak hitelhez a vállalkozók, de a kamara tevôlegesen ebben ne vegyen részt. Ez kimondottan banki tevékenység.
Egyértelmû álláspont alakult ki abban, hogy a kamara ne foglalkozzon a nyugdíjpénztárak létrehozásával - folytatta Gressai Sándor -. A kamarai törvényben ismételten nem került sorra a közjogi feladatok átadása. A tervezetben sincs errôl szó, ezt én is kifogásoltam. Úgy látom, hogy a törvényhozók nem tartják ezt túl fontos kérdésnek. Hírhedtté vált például az egymillió forintos vacsora. El kellene jutni oda, hogy ilyen esetben a kamara is tudjon lépni: kizárhassa tagjai közül az ilyen vállalkozót, kezdeményezhesse mûködési engedélye visszavonását. Nagyon fontos lenne, hogy a gazdaság tisztuljon. Biztos vagyok benne, hogy több milliárd dolláros kiesést okozott ennek az egyetlen vacsorának a híre. Sok hasonló bomba van még a gazdaságban.
Elmondtam néhány példát , amivel foglalkozni kellene. A gazdaság elsôdleges felosztása befejezôdik a privatizációval, de jön egy újabb felosztás a csôdökön keresztül. Ezek további feszültségeket hoznak. A monopol szolgáltatók egyre inkább kezdenek visszaélni helyzetükkel, elsôsorban az árképzésnél, a lobbyk pedig erôsebbek, mint az árhatóság. De ebbe a körbe tartoznak a helyi adók is, amelyeket egyre emelnek az önkormányzatok, függetlenül attól, hogy mennyi a gazdaság teherbíró-képessége. Szinte áttekinthetetlen a gazdaságban a különféle támogatások elosztása. Erôsödnek a kormányszervek, ami jó, de esetenként szélsôségek is vannak és várhatók. A kamarának is az egyenlô teherviselés elvét kell támogatnia. Biztos vagyok abban, hogy ezek a kérdések az elnöki kollégium napirendjére kerülnek majd, mert nagyban érintik a kamarai tagokat.
Az önkormányzat a törvényi rendelkezésekkel érvel
Nem terveznek adócsökkentést Salgótarjánban
A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöksége a helyi adók felülvizsgálatára kérte a megyei önkormányzatokat. Salgótarján önkormányzata már tárgyalt a témáról, ám megítélése szerint nem idôszerû a helyi rendeletek módosítása, az adómértékek csökkentése, illetve további kedvezmények bevezetése. A közgyûlési érv elgondolkodtató:
"A helyi adók bevetetésénél alapvetô szempontnak tartottuk, hogy ne lehetetlenítsék el a vállalkozókat. Az adók mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és nem utolsó sorban az adóalanyok teherviselô képességéhez igazodóan terveztük, kizárólagosan a törvényben meghatározott adómértékre figyelemmel. Ez azt jelenti, hogy a törvényben rögzített adómaximum éves mértékét nem lépheti túl, legfeljebb annyit, vagy kevesebbet állapíthat meg."
Salgótarjánban 1991-ben 2,2 százalékot tett ki a költségvetésben a helyi adókból származó bevétel. Ez az arány 1996-ban már 13,6 százalékos volt. 1996. január elsejétôl az iparûzési adó törvény szerinti maximális mértékét alkalmazzák a megyeszékhelyen (1,2 százalékot), az építményadó övezeti besorolástól függôen négyzetméterenként 50-500 forint ( a törvényi maximum négyzetméterenként 900 forint). 3.298 adózót tartottak nyilván tavaly a városban, 2.340 egyéni és 958 társas vállalkozót. A befizetések aránya 85 százalékos, ám egyre több azok száma, akik nem önként, hanem csak a tavalyi fokozott behajtási intézkedések hatására teljesítették kötelezettségeiket. Az adóbevétel döntô részét néhány nagy társas vállalkozás fizeti be. Tavaly például 27 társaság fizetett be 335 millió forintot, ami az összbevétel 75 százaléka.
1996-ban összesen 126,3 milliós kedvezményt adott a város azoknak a vállalkozóknak, vállalkozásoknak, akik erre jogosultak voltak. (A teljes bevétel 502 millió forint volt.) Egyaránt 87 milliós a hátralék az építményadónál és az iparûzési adónál, 7 milliós az adózók tartozása a kommunális adót illetôen. Ezek alakulásában meghatározóak a fizetési halasztások, valamint a felszámolási és csôdeljárásra került gazdálkodó szervezetek tartozásai. 1991. és 1996. között 177 társaságnál indult felszámolási és csôdeljárás a megyeszékhelyen.
A Pénzügyminisztérium a helyi adókról szóló törvény módosítását tervezi azzal kapcsolatban, hogy a termelô egységeknél magas ugyan az anyaghányad, ám ezzel - a központi szabályozás szerinti - nem csökkenthetô az adóalap. Emiatt viszont jelentôs a fizetendô iparûzési adó mértéke.
|
