Az 1600-as évek második felétôl sorjáznak azok az írásos
dokumentumok (számadáskönyv, jegyzôkönyv, stb..), amelyek
elôször tesznek említést a palócokról. E népcsoport származásának
kutatása, lakhelyének körvonalazása, jellegzetességeinek
elemzése a 18. század végétôl, a 19. század elejétôl
folyamatosan jelen van a tudományos szakirodalomban.
A palócság létének megismertetésében, hírnevének megalapozásában
elévülhetetlen érdemeket szerzett
Mikszáth Kálmán
egész írói munkásságával,
kivált az 1881-ben megjelent novelláskötetével,
amelynek A jó palócok címet adta.
Bár a palóckutatás mindmáig számos kérdést - így az elnevezés eredetét,
a Palócföld pontos történeti, földrajzi, közigazgatási
meghatározottságát is - tisztázatlanul hagyott, abban megegyeznek
a vélemények, hogy a palócok lakta mintegy másfélszáz település
fôként az Északi-középhegység lábainál, a Cserhát, a Mátra és a
Bükk hegyes-dombos vidékén (az országhatáron belül) Borsod, Heves és
mindenekelôtt Nógrád megye területén taláható. Noha a palócság - például éppen
Mikszáth révén is - sajátos lelki tulajdonságokkal, életstílussal
is felruháztatott, gazdálkodására, életmódjára a hegyvidéki, dombháti,
A nyelvi mûveltség vizsgálata arra vall, hogy a palóc tájszólás specifikumát az "a" és az "á" magánhangzók kiejtési módja - azaz "a" hang rövid, illabiális (ajakkerekítés nélkül képzett), magas és az "á" hang hosszú, labiális, mély hangzása - képzi még akkor is, ha a nyelvészek némelyike szerint legalább három - nyugati, közép és keleti - nyelvjárástípussal kell számolni. Néprajzi értelemben is használatos a palócság keletire, nyugatira és középpalócságra való felosztása, anélkül, hogy ez éles határt jelentene a népcsoportokon belül. Mindenesetre a viseletben, szokásokban, bizonyos táncok megjelölésében a keleti és nyugati részek között - és azokon belül is - vannak különbségek. A keleti (a Medves fennsík és a Tarna folyó vonalától keletre esô) területen a népi mûveltség archaikusabb vonásait ôrizték meg, e vidékeken erôteljesebb volt a nemzeti kultúra kontinuitása, kisebb volt a szlovák hatás a nevekben, a hagyományrendszerben, mint az Ipoly menti, a Karancs környéki és a Felsô-Zagyva medencéjében élô nyugati - azaz többé-kevésbé a nógrádi palócság soraiban.
|