Volt Forgách kastély,Mûemlék

Ady Endre út 7., - Hrsz.:106.

A mai kastély a középkori belsõ vár alapjaira épült. Az észak-nyugati szárny földszinti része és talán az észak-keleti oldalszárny is, egy-egy várbástya átalakítása. A barokk kastélyt 1760 körül a Frogách család építette. A francia háború idején ideiglenesen katonai kórháznak használták. A középrizalit és a díszkerítés a XIX. század során épült. 1846-ban Pulszky Ferenc vásárolta meg, majd a Grosz, végül pedig a XX. században a Lipthay családé volt. 1975 óta múzeum mûködik az épületben. A körötte 1800 táján létesített park maradványait 1975-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A kastély egyemeletes, H alaprajzú. A fõhomlokzat eredetileg középrizalit nélkül készült, kupolás tetõvel lefedett, félemelettel magasabb középrésszel. A késõbb hozzáépített középrizalit földszintjén három kosáríves árkáddal kocsifelhajtót alakítottak ki. A rizalit és az oldalszárnyak emeletét ion fejezetes falpillérek, íves szemöldökpárkányok és félkörös ablakok hangsúlyozzák. Az épület többi ablaka négyszögletes, részben egyenes szemöldökpárkányokkal. Körbefutó öv- és ereszpárkány látható a két szint között, illetve a tetõ vonalánál. Az észak-nyugati oldalszárnyon középkori részletek maradtak meg: két rézsûs bélésû lõrésablak és az emeletig a falsarkok kváderes kialakítása. Középkori az épület alatti, dongaboltozatos pince is. A kastély kétmenetes, a déli oldalon mindkét szinten tágas folyosó van elhelyezve, mellette két sorban egymásba nyíló helyiségek. Földszintje boltozott, az emelet síkmennyezettel készült. Kétkarú korlátbábokkal díszített fõlépcsõ kapcsolja össze a két szintet. A díszudvart lezáró mellékszárnyak közül ma már csak a kelti árkádos épület áll. A kastély kerítése íves vonalú középrésszel, kétoldalt négy-négy pillér között egy- és kétszárnyú kapukkal készült.

Szécsény város kõcímere, Mûemlék jellegû

Ady Endre út 7., - Hrsz.: -

A XVIII. században készült, barokk stílusú kõcímer eredetileg az 1905 elõtt lebontott városháza homlokzatát díszítette. 1905-ben áthelyezték a ma is álló városháza udvari szárnyának falába, ahol a fallal együtt bevakolták. 1964-ben az épület lépcsõházában kapott helyet, majd 1976-ban a múzeumba került. A keretezett kõfaragvány elliptikus, mélyített mezõben páncélos vitézt ábrázol, aki kivont kardján felszúrt török fejet tart. A vitéz indamotívumok között áll, alatta négyzetes mezõben S.V. betûk látszanak. Ezek Szécsény városát jelentik. A faragványon színezés nyomai látszanak. Sérült, egyes részeit restaurálták.

Ferences templom, Mûemlék

Marx K. út 7., - Hrsz.:108.

A ferences kolostort és templomát Szécsényi Tamás alapította az 1332-ben kiadott pápai engedély alapján. Az építkezés ezt követõen megkezdõdött, ebbõl a korból maradt meg a XIV. századi remekmívû sekrestye. Az oratórium késõ gótikus stílusú, néhány évtizeddel késõbbi alkotás. Zavartalan évek után a templom Axamit huszita zsoldosvezér támadásakor 1456 táján megsérült, s egyes adatok szerint a szerzetesek is elmenekültek. 1466-ban Guthi Országh Mihály segítségével a templomot újjáépítették. A török hódoltság során a kolostor ismét gazdátlanná vált, az épületek elpusztultak, 1688-ban a templom tetõzete hiányzott. 1696-ban újjáépítették ugyan, de az 1715-ös nagy tûzvészben leégett. Az ezt követõ barokk átépítés, a szentély újraboltozása 1733-ben fejezõdött be, míg a torony emeletráépítésével 1750-ben végeztek. Ebben az idõben készült sok berendezési tárgy is, a legrégebbi, ma is használt oltár 1737-ben, legrégebbi harangja 1751-ben. Mai formáját a XVIII. század során érte el. Az eredetileg gótikus, nagyméretû templom egyhajós, keletelt, s a szerzetesek középkori szokása szerint az akkori város szélére épült. Tornya az északi oldalon, a szentély és a hajó kapcsolódásánál áll. Észak felõl belsõ udvaros kolostor épült hozzá. A templom nyugati fõhomlokzatán nyílik a fõbejárat, felette nagyméretû ablak, szoborfülkék és egyszerû, háromfülkés oromfal látható. A barokk hajó szegmentíves ablakokkal, középen elõcsarnokos oldalbejárattal készült. A hajótól keskenyebb szentély a nyolcszög három oldalával zárul, a déli falon és a sarkokon hármas tagozatú támpillérrel. Öt nagyméretû, csúcsíves ablaka van, ezek részben, vagy teljesen elfalazottak. A templomtorony hatszintes, kváderkövekbõl készült. Egyes szintjeit párkányok zárják le, a barokk toronysisak alatt óra és órapárkány. Alsó öt szintje középkori. A szentély északi falához gótikus sekrestye kapcsolódik, emeletén oratóriummal. A földszinti ablakok csúcsíves, rézsûs kõbéléssel vannak ellátva, falát három karcsú támpillér erõsíti. A templomhajó mai, belsõ tere a XVIII. század során alakult ki. Négy boltszakaszból áll, melyeket kettõs hevederek választanak el egymástól. A nyugati boltszakasz alatt van a karzat, amely félkör- és kosárívekkel kötött pilléreken nyugszik. Az elõcsarnok és a kolostor felé barokk kõkeretes ajtók nyílnak. A hajó berendezésébõl a Szent Ferenc (1755), a Szent Antal (1737) mellékoltárok és a szószék (1741) jelentõs. A szentélyt a hajóhoz csúcsíves, festett diadalív kapcsolja. Középkori keresztboltozata beomlott, ma csak egy sarokoszlop lefaragott nyoma látszik. Barokk csehsüvegboltozat fedi. Déli falában háromrészes, egykori festett, gótikus ülõfülkét tártak fel. A részleges falkutatáskor elõkerült még egy félköríves és egy négyzetes falfülke is. Berendezésébõl a fõoltár és két faragott, festett, hat-hat ülõhelyes stallum értékes. Az együttes legnagyobb építészeti értékét a gótikus sekrestye és oratórium képezi. A sekrestye középpontjában nyolcszöges pillér tartja a kõbordás csillagboltozatot. Lábazatán vakmérmûveket, a fejezeten a négy evangélista szimbolikus alakját faragták ki. Levélminták, rozetták, Szent Katalin, Szent László, emberfej és állatfigurák díszítik a 12 zárókövet, indák és levelek láthatók az azonos számú gyámköveken. Az oratóriumban folytatódik a középpillér, de a bordák fejezet nélkül csatlakoznak hozzá és a gyámkövek is dísztelenek. A négy szakaszban elhelyezkedõ keresztboltozat négy rozettamintás zárókõben találkozik. Folyosó választja el a szentélyt a sekrestyétõl, ez a kolostor kerengõjébe és a kis toronycsarnokba nyílik. Ez utóbbiból csúcsíves keretû ajtón lehetett egykor a templomhajóba jutni. Nagy értéket képviselnek a sokfiókos, barokk sekrestyeszekrények, és az oratórium két XVII. századi faragott oltára.

Ferences kolostor, Mûemlék

Marx út 9., - Hsz.:107/1.

A gótikus kolostort Szécsényi Tamás építtette a pápa 1332. évi engedélye alapján. A szerzetesrend szokásainak megfelelõen a kolostor az akkori város szélére települt. Békésebb idõszak után, 1456 táján Axamit, Giskra alvezére kirabolta, a pusztításokat Guthi Országh Mihály és a tereskei apát segített helyreállítani 1466-ban. Nógrád eleste után a szerzetesek elmenekültek a török elõl, 1610-ben azonban visszatértek és újjáépítették a kolostort. A második török uralom olyan pusztítást okozott, hogy a lakatlan városba 1689-ben visszatérõ ferencesek fejszével vágtak utat kolostoruk romjaihoz. A helyreállítás során 1694-ben a keleti, 1695-ben az északi szárny, 1703-ban pedig az emelet épült meg. 1730-ban folytatták a déli folyosóval, 1734-ben a nyugati szárnnyal, és végül 1742-ben északról toldottak hozzá két helyiséget. Mai formáját a XVIII. század során nyerte el.

A négyzet alaprajzú, egyemeletes, belsõ udvaros kolostor a Ferences templom északi oldalához csatlakozik. A keleti szárnya egybeépült a templom sekrestyéjével, az emelet szintje azonban alacsonyabb az oratóriumtól. A nyugati homlokzatból zömök épületrész ugrik elõre, itt a korabeli ábrázolások az egyik négyszögû bástyát jelzik. Egyik sarkán két méter magasságig homokkõ kváderkövek láthatók, s ez azért is lényeges, mert a négyszögû kolostorépület más részén kváderkõ nem volt megfigyelhetõ. A templom északi fala mellett emeletes folyosórész áll. Két bejárat az északi és nyugati oldalon nyílik. A falak tagolatlanok, mindenhol kõkeretes, négyszöges ablakai vannak. A belsõ udvar felõl folyosórész fut körül. Mindkét szint barokk keresztboltozatos, a feljárat a keleti szárnyban van. A refektórium falát szépen faragott barokk faburkolat borítja. Középkorinak tekinthetõ a kolostor pincéje is, mely észak-dél irányban a belsõ udvar alá nyúlik, egyik oldalszárnya a nyugati kiugrás alatt ér véget, a másik az északi épületszárny vonalát követi. Ez utóbbiban egy hatalmas középpillér látható, mely 170 centiméter magasságig szépen megmunkált kváderkövekbõl áll.

Szentháromság szobor, Mûemlék jellegû

Rákóczi út, - Hrsz.:1699/1.

A barokk stílusú szobrot 1761-ben állíttatta Forgách Zsigmond és felesége. A szobor magas, téglalap alaprajzú, gazdagon tagolt párkányú talpazattal épült. Ezen áll a Szentháromság karcsú oszlopra helyezett szobra. A talpazaton, az oszlop két oldalán Szent Ferenc és Szent Antal szobor van elhelyezve, az elõbbi alatt a talpazatra erõsített kettõs nemesi címer látható. A szobrot újabbkori vaskerítés veszi körül.

Patikaépület, Mûemlék jellegû

Rákóczi út 67., - Hrsz.:67.

A két részbõl álló patikaépületet a XVIII. század elsõ felében emelték, barokk stílusban. A Rákóczi út sarkán álló, egyemeletes épületben 1740-ben nyílt meg a megye elsõ patikája. Az épület földszinti ablakait egyszerû szemöldökpárkány, az emeletieket vakolatkeret díszíti, az ereszvonal alatt egyszerû párkány és íves fríz fut végig. XIX. századi, domborított betûs cégfeliratát helyreállították, sarkán vörösmészkõ utcanévtábla került elõ. A földszinti udvari részén árkádos folyosó, az emeleten faragott oszlopos fa tornác látható. Földszinti helyiségei boltozottak. A délrõl csatlakozó épület földszintes, L alakban nyúlik be az udvarra. Utcai homlokzatát egyszerû szemöldök-, és igen gazdagon tagolt ereszpárkány díszíti. Raktárként a várfalon belül elhelyezkedõ középkori pincét használtak, melynek bejárata a gyógyszertár udvaráról nyílik.

Egykori postaállomás, Mûemlék jellegû

Rákóczi út 70., - Hrsz.:1466/1.

A XVIII. században, barokk stílusban emelt épületben elõbb postaállomás, majd 1848 után adóhivatal mûködött. Földszintes, az utcavonalon beugrást képezõ L alakú épület. Bejárata eredetileg a fõhomlokzat közepén nyílt, késõbb az oldalhomlokzatba helyezték át. A kocsibehajtó kapuja kõkeretes, zömök kerékvetõkön fejezetes pillérek állnak, kosáríves lezárással. Záróköve évszám nélküli, a szegekkel kivert kapuszárnyak eredetiek. Belsejét többször átalakították, ma két, egymástól kerítéssel is elzárt lakrészbõl áll.

Tûztorony, Mûemlék jellegû

Rákóczi út 86., - Hrsz.:1699/2.

A barokk stílusú négyzet alaprajzú torony a XVIII. században épült, míg emeleteit késõbb emelték. Bejárat elõtt kis barokk csõvédõ áll, szegmentíves, hangsúlyozott párkánnyal. Az alsó két szint vízszintes falsávokkal van díszítve, minden emelet között övpárkány helyezkedik el. Ma magas, törtvonalú sisak áll a régi, barokk hagymasisak helyett. Ebben egy új emelete is van. Alsó két helyisége boltozott.

1718-tól fa, majd 1820-tól kõanyagú harangtorony állt ugyanitt. A mai tornyot 1893-ban építették. A II. Világháború során a toronytól 80 méterre bomba robbant, sokan ennek tulajdonították az építmény elferdülését. A Földmérõ és Talajvizsgáló Vállalat 1968-73 között ellenõrizte, s állapította meg, hogy a torony észak-kelet felé 32,5 centiméterre elhajlik. A mérési idõszakban a torony süllyedése 3 milliméter volt, az elhajlás azonban az utóbbi években nem változott. A szakvélemény szerint a süllyedést az okozta, hogy az észak-keleti oldal feltöltésre lett alapozva.

Római Katolikus Temetõkápolna, Mûemlék jellegû

Rimóci út, - Hrsz.:659/2.

A szécsényi Canonica Visitatiók szerint a kisméretû, dél-nyugat - észak-kelet tájolású, barokk stílusú kápolna 1731-ben már állt. Kezdetben temetõkápolna volt, majd a szlovák lakosság templomként használta. Késõbb a szécsényi német iparosok temploma lett. Oltára a XVIII. században készült. Egyenes záródású kõkeretes bejárata két falpillér között van elhelyezve, felette hajlott vonalú, volutás oromfal áll. A hajó kör alakú, melyhez négyzet alapú szentélyrész kapcsolódik. Magas lábazattal épült, oldalait faltükrök tagolják. Tetején a hajó fölött kis huszártorony van elhelyezve.

Várfalak, városfalak és bástyák, Mûemlék

A vár az Ipoly kiemelkedõ teraszán áll, mely észak felé meredek letörésû, dél felé síkságban folytatódik. Tengerszint feletti magassága 175 méter, az Ipolyvölgyhöz viszonyított relatív magassága 25 méter. A külsõtornyos városfal mintegy 180 X 300 méteres, megközelítõen téglalap alakú területet fog körül. Magját a Forgách kastély környékén lévõ belsõ vár (várkastély) csekély maradványai képezik. Északon a terasz peremén, keleten és délen a Rákóczi út belsõ telkeinek határán halad a fal nyomvonala. Az Erzsébet térnél észak felé fordul és a ferences kolostort érintve kapcsolódik az északi falszakaszhoz.

A bástyák közül négy helyzete ismert, háromra késõbb épületeket emeltek. További kettõrõl, vagy háromról csak feltételezések vannak. Mocsáry alaprajza hét, egy XVIII. századi térkép kilenc bástyát ábrázol, elrendezésük azonban nem egyezõ. A városfalak hossza a bástyákkal együtt 880-900 méter, ebbõl 620 méter szabadon vagy beépítve ma is áll. Az egykori kapuk az észak-kelti sarkon és a déli fal közepe táján voltak. A városfalakat a középkor során kelet és dél felõl, a belsõ várat három oldalról árok vette körül, a falak belsõ oldalán pincék és keskeny földalatti folyosók helyezkedtek el.

Szécsény a Kacsics nemzetség õsi területe volt, kezdetben Simon báné, majd kisebb megszakítás után Folkus fia Farkasé, kinek fia a birtokról Szécsényinek nevezte magát. Elsõ okleveles említései 1229-bõl valók. Szécsényi Tamás kérésére Róbert Károly 1334. május 5-én Szécsényt városi ranggal ruházta fel, és engedélyt adott annak megerõsítésére. A várépítés kezdetérõl nincsenek adatok, a XIV. századi oklevelekben mezõvárosként szerepelt, mint várost elõször 1405-ben, várkastélyát 1461-ben említették. A belsõ vár ásatása során talált legkorábbi leletanyag és a járószint is XV. századi volt. Mindez azt valószínûsíti, hogy a vár csak az 1400-as években készült. A huszita háborúk során Szécsényi László volt a város birtokosa. 1440-ben a vár alatt szétverte a cseh zsoldosokat, mire 1441-ben Szécsényben fegyverszünetet kötöttek. 1456-ban Axamit zsoldosvezér tört be a városba, ami Szécsényi László halála után a Losonczyak tulajdonába került. A törökök már 1526-ban végigrabolták a város környékét. Így történt ez 1547., 1549., és 1550-ben is, amikor a falak védték meg Szécsényt. Ezeket megelõzõen Losonczy István már 1541-ben palánkkal erõsítette meg a vár egy részét, de az 1546-os országgyûlés is elrendelte a falak helyreállítását. 1552-ben kardcsapás nélkül került török kézre, Árokházi Lõrinc katonái megszöktek, majd a kapitány is menekülni próbált. Õt azonban elfogták. Balassa János tíz évvel késõbb megkísérelte visszafoglalni, de seregének nagy része ottveszett a felmentõkkel vívott csatában. Szécsény egy török szandzsák székhelye lett, jelentõsége a nagyobb számú õrségben is megmutatkozott. A törökök elsõ uralma itt 1593. november végéig tartott, amikor is Pálffy Miklós seregei visszafoglalták a várat és a felmentõ csapatokat is szétverték. Ezután 200 fõs õrség állomásozott a várban. A vár megerõsítését többször is elrendelték, de a munkálatok lassan haladtak. Bethlen Gábor hadjárataiban kevés szerepet játszott. 1655-ben 300 lovast és 200 gyalogost rendeltek Szécsénybe, miután a török betörések megsokasodtak. Az 1663-as hadjárat során Koháry István nem tartotta védhetõnek Szécsényt, ezért azt felgyújtva Fülekre vonult. Véglegesen 1683-ban került vissza a vár, amikor Sobieski János lengyel király Bécsbõl hazatérõben két napi ostrom után elfoglalta. Õrzését Disznóssy Ferencre és 300 katonájára bízták. A város ekkor már teljesen elnéptelenedett, járvány pusztított, így a kapitány 1684-ben a még megmaradt építményeket felgyújtva elhagyta a lakatlan települést. Szécsény csak hat év múlva települt újra. Bár korszerûtlen vára elvesztette jelentõségét, õrség tartózkodott benne, kapitánya 1703-ban Réthey Ferenc volt. Rákóczi kurucai szeptember 14-én szállták meg a környékét, de a vár csak október 13-án nyitotta meg kapuit. Jelentõsebb eseménye volt még az 1705-ös szécsényi országgyûlés. Katonai szerepe 1711 után teljesen megszûnt, falait beépítették, vagy elbontották.

A vár egyes részeinek ismertetése:

A belsõ vár,

Ady Endre út 7., Hrsz.:106 - Kubinyi Múzeum (kastély) és elõkert

A kastély észak-nyugati oldalszárnyán kváderes sarokfalazás, két kõbélésû lõrésablak és az épület alatti dongaboltozatos pince képezi a belsõ vár látható maradványát. Az 1974-75-ös feltárás során a XV. századi járószintig hatoltak, s kettõs várfal, kapuvédõmû, farkasverem és két egymás mögötti várkapu pillér, illetve perselykövei kerültek elõ. Néhány másodlagosan befalazott, díszes faragású kõ egy korábbi építmény létére is utalt. Két négyzetes bástya látszik a vár XVII. századból való alaprajzán, ezeket és a közöttük lévõ falszakaszt 1760 körül építették be a kastély északi falába.

Az északi városfal a belsõ vár és az észak-keleti saroktorony között

Ady E. út 7., - Hrsz.:106. - Kubinyi Múzeum (kastély) tartozéka

Ady E. út, - Hrsz.:155. - Kastélypark

Nyomvonala a terasz meredek letörésû peremén húzódik. Mintegy 40 méter hosszban még látható, vegyes falazatú, egy része omladozó állapotú. A saroktoronyhoz csatlakozó elbontott szakasz helyét a terepalakulatok jól mutatják.

Az északi saroktorony

Ady E. út, - Hrsz.:65. - A Kubinyi Múzeum kezelésében

A kétszintes, kör alakú kúpos tetejû torony a XV. század végén, a XVI. század elején készült. Eredetileg háromnegyed köríves, nyitott rondella volt, beépítése a XVIII. századra tehetõ. Ekkor börtönnek használták, majd Pulszky Ferenc 1846-ban kórházat rendezett be benne. A torony bejárat az alsó szintre észak-keletrõl, a felsõre dél felõl nyílik. Eredeti ágyúlõrései be vannak falazva, ezek magasságában helyezkedik el a mai emeleti padlószint. Déli oldalon állt a vár egyik kapuja. A falcsatlakozások levésése jól látszik, a köztük lévõ dél-nyugati negyedrészt késõbb falazták be. Alsó szintje boltozott, a felsõ síkmennyezetû. A torony dél-nyugati részén csigalépcsõ, a padlástérben pártázat némi nyomai láthatók.

A keleti városfal az észak-keleti saroktorony és a dél-keleti bástya között

Ady E. út 4., - Hrsz.:89. - Lakóház

Somogyi B. út, - Hrsz.:90/1. - Közterület

Somogyi B. út, - Hrsz.:84. - Magánház

A városfal egyenes vonalban köti össze a két védmûvet, s teljes hosszában, 145 méteren megmaradt. Falazási technikája azonos az észak-keleti saroktoronyéval, így kora is a XV. század végére, a XVI. század elsõ felére tehetõ. Mindkét oldalához lakóházak és melléképületek támaszkodtak, a belsõ oldalon ezek közül ma már csak kettõ áll. A középkori fal 5-6 méter magasságú, alsó része túlnyomórészt kõ, a felsõ csak téglából készült. Több helyen újkori ráépítés maradványai láthatók. Az észak-keleti saroktoronynál volt a vár egyik kapuja, rövid, kelet-nyugat irányú falszorossal. Ennek déli oldalfala az Ady Endre út 4. számú oldalában még látható, mintegy hét méter hosszú. A lakóház alatt középkori pince maradt meg, északi végét a kapuszoros kõ alapfala zárja le. Bejárata, és egy szûk, eltömött átjáró a várfalon kívülrõl nyílik, újabb keletû. Régi folyosórészre utal a belsõ házak bontásakor talált, majd betömött, igen mély üreg.

A dél-keleti bástya

Somogyi B. út 10., - Hrsz.:84. - magántelek,

Rákóczi út 79., - Hrsz.:73.

Rákóczi út 81-83., - Hrsz.:74.

A keleti és déli falszakasz sarokpontját képezõ egykori védmû ma már csak alapjaiban áll. Háromnegyed körív alakú rondella volt, Grass 1660 körüli térképe és Mocsáry ábrázolása is egyaránt annak jelöli. Magát a bástyát lebontották, alapjai törmelékkúppal vannak takarva.

A déli várfal, a dél-keleti bástya és a szögletes torony között

Somogyi B. út 10., - Hrsz.:84.

Somogyi B. út 12., - Hrsz.:83

Szomszédos külsõ telkek a déli oldalon:

Rákóczi út 81-83., - Hrsz.:74.

Rákóczi út, - Hrsz.:76.

Rákóczi út 95., - Hrsz.:81.

A falszakasz közepén a XVII. századi alaprajz várárokba benyúló, félkör alaprajzú rondellát jelöl. Ennek az építménynek azonban semmi nyomát nem látni. A ma látható falszakasz egyenes vonalban halad a két védmû között. A Somogyi B. út 10-es számú ház telkén szabadon áll, a 12-es számúnál annak déli falába van beépítve, míg a 16-os számú telken a toronycsatlakozásig csak alapfalai vannak. Több durva boltozat figyelhetõ meg a 12-es számú ház falában, a kõvel rakott alapok, a felsõbb részek téglafalazata mindenhol látható. Az egykori várárok helyét ma beépítetlen kert jelzi.

A szögletes torony

Rákóczi út 95., - Hrsz.:81.

Szomszédos belsõ telek a torony északi oldalán:

Somogyi B. út 16., - Hrsz.:82.

A torony négyszögû tömbjét az 1600 körüli Grass féle alaprajz már ábrázolja. A torony 1946-ig teljes épségben állt, ekkor azonban tulajdonosa eladta a torony kõanyagát, melyet országutak építésénél használtak fel. A ma látható csonk, a Rákóczi Étterem északi telekhatárán álló 10 X 14 méter alapterületû torony maradványa. 1945 elõtt készült fényképek szerint két emelete volt, falai kõbõl készültek, minden szinten lõnyílásokkal. A déli kapu védelmét szolgálta. Falai ma 3 méter magasságig állnak, részben kijavítva, de befejezetlenül. Az építkezés során eredeti rendeletetését figyelmen kívül hagyva a déli oldalon két bejáratot nyitottak. Alatta boltozatos helyiség van, be-, vagy lejárata nem ismert. Pincerész húzódik észak felé is a régebbi járásbíróság udvari épületmaradványai alatt. Ez néhány éve a torony tövénél beszakadt, jelenleg megközelíthetetlen.

A déli városfal szakasza a szögletes torony és az Erzsébet tér között

Belsõ telkek:

Marx K. út 2., - Hrsz.:113.

Marx K. út 5., - Hrsz.:117.

Marx K. út 5., - Hrsz.:118.

Marx K. út 8., - Hrsz.:121.

Marx K. út 8/a., - Hrsz.:122.

Erzsébet tér, - Hrsz.:123/2.

Erzsébet tér, - Hrsz.:124.

Külsõ telkek:

Rákóczi út 97., - Hrsz.:115.

Rákóczi út 99., - Hrsz.:116.

Rákóczi út 103., - Hrsz.:120.

Erzsébet tér, - Hrsz.:123/1.

A szögletes toronytól nyugat felé folytatódott a városfal. Feltételezhetõ, hogy a telekhatárokkal szöget bezáró, ferde helyzetû óvoda kerti homlokzata a várfal alapjain áll. Dümmerling Ödön szerint a 116-117-es helyrajzi számú telkek közös kerítése is erre az alapra lett építve. Ezt az irányt követi a Marx K. út 6. szám alatti pince is. Függõleges fala kõ, a dongaboltozat téglából készült. Feltehetõen városfal maradvány volt az a néhány méteres falcsonk, melyet 1982-ben elbontottak. Alapjai kelet felé is megtalálhatók a kerítés alatt, ahol 1981-ben csatornázás során 2 méter mélységig kõ-tégla vegyes építésû fal mellett hatoltak le. Ennél az építkezésnél, az említett alaptól délre, a talajmechanikai fúrás a várárok 5,5 méter mélységû feltöltését tárta fel. A Marx K. út 8. és a 8/a. házak építése során több egymás alatti, keskeny folyosót, más helyen fülkékkel ellátott alagutat, ismét máshol háromszög keresztmetszetû téglacsatornát találtak.

Nyugati városfal

Erzsébet tér, - Hrsz.:12.

Marx K. út 7., - Hrsz.:104.

Marx K. út 9., - Hrsz.:107/1.

Ady E. út 7., - Hrsz.:106.

Külsõ telek:

Marx K. út, - Hrsz.:107/2.

A középkori kolostor a pincék helyzetébõl ítélve kisebb alapterületen állt. A barokk épületet 1734-ben nyugat felé bõvítették, melynek során a négyszögû bástya is beépítésre került.

A dél-nyugati, egykori rondellától a városfal észak felé fordult. Ennek mintegy 15 méteres szakasza látható a templom nyugati homlokzata elõtt. A fal itt megszakad, a következõ középkori részlet a kolostor nyugati falsíkjából kiugró, négyszögû bástya falaira épített oldalszárny. Sarkán két méter magasságig kváderkövek láthatók. További szakaszára a kolostor újabb keletû gazdasági szárnyát építették. A fal ezután csatlakozik az észak-nyugati sarokbástyához. A gazdasági szárny alatt téglaanyagú támpillérek láthatók, a fal részben kõbõl, részben téglából készült.

Az észak-nyugati saroktorony

Ady E. út 7., - Hrsz.:106.

A torony rondella jellege a XVII. századi alaprajzon jól látszik. A XIX. század elején kerti lakká és kilátóvá alakították, míg Pulszky Ferenc 1846 után evangélikus templomnak rendezte be. Az egyemeletes, kör alaprajzú építmény déli részét magas, egyenes vonalú homlokzat alkotja. Eredetileg rondella volt, késõbb azonban a hiányzó negyedívet beépítették a homlokzattal, bent a falak mentén 12 oszlopot helyeztek el. Ezek a földszint kupolaboltozatát tartják. Ekkor készült az oszlopok feletti emeletráépítés is, ezáltal a középkori bástyafalon körbefutó terasz alakult ki. A két szintet csigalépcsõ köti össze. Boltozott pincéje az erõdítményhez tartozott.

Az északi fal szakasza a sarokbástya és a belsõ vár között

Ady E. út 7., - Hrsz.:106.

Az északi fal a bástyát és a kastélyt összekötõ 50 méter hosszú szakasz. Felsõ részét a kastély kerítéseként alakították ki, a terasz peremébe épített alapok középkoriak. Ide csatlakozott a belsõ vár kettõs falrendszere is.

A volt Forgách kastély, a Ferences templom és kolostor, valamint a városfalak mûemléki környezete, „MK''.

A terület a történelmi városmagot és a kastély egykori parkját foglalja magába. Északon a belterületi határ zárja le, keleten a Rákóczi út magántelkeinek végében haladva a Szentháromság szobornál keresztezi a határvonal a Rákóczi utat. Ezután a Rákóczi út keleti és déli beépítési vonalán folytatódik az Erzsébet térig, majd a volt kolostorkert mellett, a Marx K. úti telkek északi végében haladva az úgynevezett Strázsaparknál éri el a belterület határát.

A mûemléki környezet védettséget biztosít a vár területén lévõ építményeknek, valamint az egykori várárokra települt zártsorú utcabeépítéseknek. Igaz ugyan, hogy a Rákóczi út nyugati és északi oldalán a Gyógyszertár kivételével mûemléki értékû épület nincs, de házsor zártságával, vonalvezetésével híven tükrözi a várfalakon kívül kialakult XVIII. századi városszerkezetet. Legjelentõsebb mûemlékei a vár belsõ területén találhatók, az erõdrendszer falainak 70 százaléka még ma is áll. Építkezés és ásatás során gyakran jelentõs maradványok kerültek elõ: kettõs fal és kapu a belsõ várnál, gerendasor az Ady E. többsoros gerendarács a Rózsa, és keletelt, XV. századi templom falai a Somogyi B. utcában. Feltárással és a várfalak kibontásával Magyarországon egyedülálló középkori városszerkezet bemutatására nyílna lehetõség. A védett környezet másik nagy egységét az 1790-es években kialakított, majd bõvített kastélypark képezi. 1975 óta a park egyúttal természetvédelmi terület is.