Várrom, Mûemlék jellegû

Várhegy, - Hrsz.:0177.

A vár legrégebbi része a XIII. század végén épülhetett, ezt támasztják alá az ásatás Árpád-kori leletei is. Kezdetben királyi birtok volt, majd 1837-ben Zsigmond király a Csetneki családnak adományozta. Ezután a királynék birtokolták, majd több tulajdonos kezén is átment. Története során egymást érték a zálogosítások, adás-vételi ügyek és perek. Külsõ falai a XV.-XVI. századból valók. 1546 körül a törökök elfoglalták, parancsnoka a Kapitán Györggyel 1550-ben párbajozó Hubiár Aga volt. 1551-ben rövid ideig a balassagyarmatiak visszafoglalták, de az 1568-as zsoldjegyzék szerint már ismét 31 fõs török õrség volt benne. Szerepe a XVI. század végén megszûnt. A mai rom 529 méter tengerszint feletti, 140 méter relatív magasságú, sziklás hegyen áll. Nyugat-kelet tájolású, megközelítõen téglalap alaprajzú erõdítmény, hossza 60 méter, szélessége 30 méter körüli. A legmagasabb ponton kör alakú alapokra emelt négyzetes öregtorony falcsonkja áll másfél emeletnyi magasan. A hegy sziklás peremén kelet felé andezit kõzetbe faragott és részben falazott helyiségek maradványai látszanak. Ezek alatt délre két párhuzamos, egymás alatti fal állt egykor, feltehetõen a belsõ udvar és egy falszoros védelmére. A vár nyugati részén a feltárások során kisebb kör alakú vízgyûjtõ, mellette téglalap alakú helyiség került elõ, befalazott falfülkék maradványával. A ma látható falmaradványoktól nyugatra mesterségesen alakított kis sziklakúp, és a hegygerincen egy terasz látható, mely alkalmas volt elõvár kialakítására. A két terület között mély nyakárok húzódik, ebbe ékelõdik be a várkapu védelmére épült ötszögû bástya.