Nógrád megye mûemlékei


SALGÓTARJÁN

Volt József lejtõsakna (Földalatti Bányamúzeum), Mûemlék

Kun Béla út, - Hrsz.:966/2

A salgótarjáni szénmezõt 1879 és 1895 között a József függõakna vágatrendszerében mûvelték. Az akkor benthagyott alsó széntelepet a József lejtõsaknával közelítették meg, 1937-ben. 1951-ben a bányászat véglegesen megszûnt, a meghagyott szakaszt a bányamentõk gyakorló táróként használták. Az ipari mûemlék a tényleges széntermelést folytató bányából megmaradt vágatrendszer. Teljes hossza 260 méter, ebbõl a múzeum látogatói számára 195 méteres szakaszt nyitottak meg. A külszínen rekonstruált bányászlakás, id. Szabó István bányász szobra és néhány bányai berendezés látható. Földalatti részét két egymás fölötti szinten vízszintes és lejtõs fõvágat, gurítók, ereszke, elõvájás, kamrafejtés, frontfejtés és vakakna vágatrendszere képezi. A múzeum a múlt századi és mai fejtési módszereket mutatja be.

Római Katolikus templom, Mûemlék jellegû

Rákóczi út, - Hrsz.:3687.

Salgótarján András nevû papját 1262-ben említették, s a plébánia az 1331-37. évi tizedjegyzékben már szerepelt. Középkori templomáról nincs sok adat, a kegyhely 1688-ban elhagyottan állt. A fa haranglábat 1713-1862 között említették. A karzat az 1821-es tûzvész után, a torony 1866-ban épült, majd 1900-ban a barokk hajót kelet felé kétszakaszos, háromhajós, neobarokk résszel bõvítették. Ekkor készültek a fióktornyok is. Mai formáját 1914-ben kapta, amikor a három hajót tovább bõvítették. A templom háromhajós, keletelt, dombon álló, elõreugró homlokzati tornya mellett két fióktoronnyal. A fõhomlokzatot és a tornyot lizénák, faltükrök, párkányok tagolják. A fõbejárat elõtt oszlopos esõvédõ áll. Az oldalfalakat és a fióktornyok falait újkori, támpillérszerûen kiképzett falpillérekkel látták el. A torony mögötti kis, egyhajós rész kelet felé háromhajósra bõvül, mely a szentélyt és a sekrestyét is magába foglalja. Az apszis nyolcszöges záródású. A toronycsarnokból hajóba vezetõ ajtó a barokk épület megmaradt fõbejárata. Kõkeretes, zárókövét a csarnok boltozata részben takarja. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fõ- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakasszal van kialakítva. Sekrestyéje az északi hajó folytatásában áll, felette oratórium helyezkedik el. Belsõ terét süvegboltozat fedi.

Salgó várrom, Mûemlék

Külterület, - Hrsz.:0480/25.

A vár magját a Kacsics nemzetség Simon bántól származó ága, a Salgói család építtette a XIII. század második felében, bár az elsõ okleveles említések 1341. és 48-ból valók. A XV. század elején a vár rövid ideig Ilsvai Leusták nádor kezébe került, 1423-ban viszont már királyi várként szerepelt, mert Zsigmond király ebben az évben egyház-kegyúri alapítványt tett a salgói jövedelmekbõl. Az 1450-es években a husziták fészkelték be magukat a falak közé, akiktõl Mátyás király serege foglalta vissza 1460-ban. A vár szakaszos bõvítése az eddig eltelt évszázadokban történt, míg a déli bástyát feltehetõen a tûzfegyverek elterjedése után emelték. 1554-ben Kara Hamza szécsényi bég csellel foglalta el, fatörzsbõl faragott óriási ágyúval rémisztve meg a várvédõket. Zagyvai Simon várkapitány és emberei elmenekültek. A török várõrség 1565-ben 39 fõbõl állt. A vár jelentõsége Somoskõ elfoglalásával csökkent, az 1593. évi hadmûveletek során Prépostvári Bálint, a kisebb várak visszafoglalója Salgót nem említi. A régészeti ásatáskor feltárt úgynevezett pusztulási réteg azonban azt jelzi, hogy ostrom során került vissza magyar kézre. Az uradalom birtokosa ekkor Balassi Bálint volt, de a várat már nem használták, fokozatosan rommá vált. A ma látható részek alapján a vár kisméretû, belsõtornyos volt. Meredek hegykúpon áll, melynek tengerszint feletti magassága 625 méter, relatív magassága 120 méter. Magját sziklakúpon emelt 35 méter hosszú kelet-nyugat irányú belsõ vár képezi. A legmagasabb pontra épült az öregtorony, melynek csak észak-nyugati és észak-keleti sarka, illetve az alapfala eredeti. A mai, toronyszerû építmény egy XX. századi kilátó maradványaiból és a helyreállított középkori falakból áll. Ehhez nyugat felõl 25 méter hosszú palota építmény csatlakozik, az ásatás során kisméretû bejárata is elõkerült. A bejáratot kisebb, fallal megerõsített udvarból lehet megközelíteni, itt egy ciszternát tártak fel. Az elmúlt évtizedekben a vár másik - részben kõbe vágott - ciszternáját is kitisztították. A vár bõvítése során az északi oldal alacsonyabb teraszán alakult ki a külsõ vár, mely félkörben vette körül a sziklacsúcsot. Itt csekély falmaradványok, alapfalakra utaló földhányások láthatók. A várkapu a nyugati oldalon, a belsõ vár sziklája és egy kisebb sziklaképzõdmény között állhatott. Maradványa csekély, csak a bevezetõ úton látszanak a kocsikerekek számára megfaragott bazaltszikla vályúi. Az egykori kapu felett a sziklafalban Petõfi Sándor 1845-ös látogatásával kapcsolatos emléktábla van elhelyezve. A külsõ vár sziklaszélre épült falai kelet felé is folytatódnak, és végül az öregtorony alatt álló, ötszögletes déli bástyához csatlakoznak. Ennek szerepe a várba vezetõ út, valamint a kapu oldalazó védelme volt.

Bóna Kovács Károly Galéria

(Salgótarján, Kassai sor 2. tel.: 32/416-777)

Nyitva.: K-P: 10-18h, Szo: 9-13h
Radics István festőművész kiállítása

Megyeházi Galéria

(Salgótarján, Rákóczi út 36. tel.: 32/410-022)

Nyitva : H-P : 8-16h

Nógrádi Történeti Múzeum

(3100 Salgótarján, Múzeum tér 2., tel.: 32/310-140)

Nyitva.: K-P: 9-16h, Szo: 9-13h
A XX. századi magyar művészet Mihályfi Ernő gyűjteményéből
Salgótarján a képzőművészetben

Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelye

(3100 Salgótarján, Zemlinszky Rezső u. 1., tel.: 32/450-258)

Nyitva: K-V: 10-14h; Egyéni, családi és csoportos látogatókat fogad.
Állandó kiállítás: Szénbányászat Nógrád megyében - a kezdetektől 1946-ig, Földalatti Bányamúzeum, Külszíni géppark.

Vissza...