|
PÁSZTÓ
Lakóház, Mûemlék jellegû Gábor Áron út 9., - Hrsz.:1004/1. A földszintes, L alakú lakóház a XVIII. században épült népies, barokk stílusban. Lakórésze az utcával párhuzamos, az utcavonalon áll, oldalszárnya gazdasági épület. A fõhomlokzaton három keretelt, záróköves ablaka van, innen nyílik a tornác kapuja is. A nyílások szegmentívesek, az ablakok bujtatott vasráccsal vannak ellátva. Az udvari homlokzaton faoszlopos tornác fut végig. Nyeregtetõs. Kõhíd és Nepomuki Szent János szobor, Mûemlék jellegû Múzeum tér, - Hrsz.:63. A híd a XVIII. században épült barokk stílusban, s a Kövicses patak Malom-érnek nevezett egykori ágán vezet át. Egynyílású, kõlapokkal fedett mellvédje a nyílás felett ívesen kihajlik. A hídfõk szárnyfalai az egykori úttengellyel szöget zárnak be. A kihajló mellvédhez mindkét oldalon kívülrõl konzolos szobortalpazat készült, ezeken a hidat díszítõ szobrok állhattak. A híd anyaga riolittufa. A híd közelségében vidékies megformálású, mállott kõanyagú XVIII. századi Nepomuki Szent János szobor állt, ám igen rossz állapota miatt azt a római katolikus plébánián helyezték el. Római Katolikus plébánia Múzeum tér, - Hrsz.:1. A templom magját egy kisméretû, XII. század végén épült román kápolna képezi. Ez a mai hajó dél-nyugati sarkában állt, kis ablaka megmaradt a hajófalban. A templomot 1277-ben említették elõször. A XIII. század végén megnagyobbították, ehhez az építési szakaszhoz tartozik a torony alsó két szintje és a temetõkápolna. 1421-ben helyreállították, majd a XV. század elsõ felében a déli oldalon elõcsarnokkal és oldalkápolnával bõvítették. Ekkor készült a sekrestye is, melynek építésekor elbontották a XIII. századi temetõkápolna felsõ szintjét. E korból származik gótikus ülõfülkéje is, míg a késõ gótikus ajtók a XV. század végén végrehajtott átépítést jelzik. Tornyát 1723-ban építették át, mai szentélye pedig 1734-ben épült. Végleges barokk jellegét 1763-ban kapta. Az 1836. augusztus 15-i tûzvészben öt harangja pusztult el. A mai templom keletelt, egyhajós, déli homlokzatán oldalkápolna épült. A homlokzati torony a hajófal elé ugrik, alaprajzilag a templom tengelyétõl dél felé tolódott. Alsó két szintje középkori, nyers kõfalazatú. Két sarkán egy-egy támpillér, köztük félköríves, pálcatagos, kõkeretû bejárat helyezkedik el. A déli oldalhoz kis lépcsõtorony épült, a második szint fülkéiben román szobrok állnak. A torony harmadik és negyedik szintje barokk, párkányokkal tagolt, megtört vonalú toronysisak fedi. A hajó déli oldalán, a toronyhoz közel, két magas támpillér, köztük kisméretû, félköríves román ablak, felettük két, XVIII. századi ablak látható. A hajófal közepén gótikus, nyitott elõcsarnok áll, ehhez épült kelet felõl az oldalkápolna. Szentélye a nyolcszög két oldalával zárul, a harmadik oldal a hajófal felé törik. A négy támpillér között mérmûvekkel ellátott, nagy, csúcsíves ablakok nyílnak. Az északi hajófalat különbözõ méretû támpillérek támasztják. A szentély a hajótól keskenyebb, egyenes záródású, a sarkok le vannak kerekítve. Északi falához két helyiségbõl álló sekrestye kapcsolódik. Ezen az oldalon volt a XV. századi sekrestye is, melynek alapfalai a helyreállításkor kerültek elõ. Közvetlenül mellette állt a hatszögletû, XIII. századi temetõkápolna. Alsó szintje csontház volt, ennek eredeti falai a boltváll feletti részig megmaradtak. Az alsó szinten kõtár, a helyreállított kápolnában egyháztörténeti gyûjtemény van elhelyezve. A toronycsarnokban megmaradt a középkori kõbordás keresztboltozat. Innan a barokk karzat alatt lehet bejutni a négyboltszakaszos hajóba. Ezt a szentéllyel együtt csehsüvegboltozat fedi. Az elõcsarnokból az oldalkápolnába gótikus ajtó vezet. Az oldalkápolna belsõ terét kõbordás keresztboltozat fedi- A templomhajótól elválasztó falat a XVIII. századbana pillérek között áttörték, a helyreállításkor ezt a szakaszt visszafalazták. Déli falában pálcatagos keretû, kívül leveles rozettákkal díszített, kettõs ülõfülke látható. Gótikus lakóház, un. Oskolamester-ház, Mûemlék jellegû Múzeum tér 1., - Hrsz.:59. A földszintes, téglalap alaprajzú épület a XV. században épült, gótikus stílusban. Pásztó 1793-as térképe itt jelzi az iskolát. Az épületet a XVII., XVIII. és XIX. században átépítették. A legutóbbi évekig a mindenkori kántor és tanító lakása volt, ma múzeum. A ház falain több, négyzetes kõkerettel készült, gótikus ablak és befalazott pálcatagos kõkeret töredék látható. A bejárat a keleti oldalon nyílt, itt újabb faoszlopos tornác volt, melyet a helyreállításkor elbontottak. Három helyiségbõl áll. A déli volt a lakószoba, ennek négy ablaka van. Középsõ helyiségét egykor konyhának használták. A feltárás során itt megtalálták a tûztér alapjait és a konzolokon nyugvó füstelvezetõ nyomát. Északi helyisége agyagtapasztású kamra volt. Padlószintje alól középkori használati eszközökbõl (agyagedény, kancsó, fõzõedény, rézkulcs, ekevas, katlanláb, gyertyatartó) álló raktárlelet került elõ. A lakószoba alatt gótikus pince található, középkori lejáratát visszaállították. Római Katolikus plébánia, Mûemlék jellegû Múzeum tér 2., - Hrsz.:64. Pásztó plébániáját az 1332-37. évi tizedjegyzékben említették elõször. A mai épület középkori eredetû, a XVIII. századi adatok a helyén puszta falakat említenek. A mai plébániát 1745-ben építették, barokk stílusban. Földszintes, téglalap alaprajzú épület, déli oldalán középrizalittal. Falait keskeny vakolatkeret veszi körül, bujtatott vasráccsal vannak ellátva, alápincézett. A bejárat a rizalitnál nyílik. Kétmenetes, a helyiségek középfolyosóról nyílnak. Ebédlõje boltozatos. Általános iskola, Mûemlék jellegû Múzeum tér 4., - Hrsz.:62. A lábazattal készült, földszintes, téglalap alaprajzú épület klasszicista, kora eklektikus stílusban épült 1830 körül. A fõhomlokzat közepén aedikulával kiképzett bejárata van. Magas lábazaton dór fejezetû oszlopok állnak, ezek tartják a párkány fõgerendáját és a timpanont. Az épületen erõsen kiugró, egyszerû tagozatú fõpárkány fut végig. Kontyolt nyeregtetõ fedi, kis fa huszártornyát 1954 után lebontották. Volt Cisztercita kolostor és középkori romkert, Mûemlék Múzeum tér 5., - Hrsz.:60. Az eredeti épületeket a XI. század végén, a XII. század elején emelték. A monostort és a templomot alaprajzi elhelyezkedése alapján valószínûleg a bencés szerzetesrend emelte. Legelsõ okleveles adatunk 1138-ból való melyben a pásztói apátról tettek akkor említést. A monostort 1190-ben királyi adományként a ciszterciták kapták meg. A XIII. század elején leégett, s ezután bõvítették ki a templomot és a monostorépületet a romkertben is látható formájára. 1265-ig a király, ettõl kezdve a Rátold nemzetség volt az apátság kegyura. A mohácsi vész után a szerzetesek Ausztriába menekültek. 1546-tól megerõsítették Pásztót és a monostor is az erõdítmény része lett. 1551-ben, visszavonulásuk közben a császáriak felgyújtották a várost és ezzel a monostor sorsa is megpecsételõdött. 1698-ban már csak romokat említ a krónika. A barokk épület 1715-17 között épült fel, részben a régi alapfalakon, részben a régi kõépületek anyagából. A templomból csak a fõszentély maradt meg, melyet 1725-ben újraboltoztak és 1802-ig kápolnának használtak. A középkori maradványok a barokk kolostortól északra és nyugatra helyezkednek el. Az egykor legnagyobb tömegû építményrész a monostor, melynek háromhajós temploma volt, egyenes záródású fõ- és félkörös mellékszentélyekkel készült. A ciszterek a fõszentélyt nyolcszöges, a mellékszentélyeket egyenes záródásúra bõvítették. A templom kváderkövekbõl készült, a hajók boltozatát öt pillér tartotta, nyugati homlokzatán két bejárata volt. Az U alakú monostorépület a templom déli oldalához csatlakozott. A keleti szárny egy része a mai kolostor helyén állt. Feltárásra került a káptalanterem, a nyugati szárnyban a refektórium, a konyha és kisebb raktárak. Az építményt a ciszterek csak néhány helyiséggel bõvítették. A legutóbbi ásatáskor az épület észak-keleti sarka elõtt két mûhelyépület falai kerültek elõ, melyek az elsõ monostorhoz tartoztak. A mai kolostorépület egyemeletes, téglalap alaprajzú. Nyugati vége a középkori monostor falaira épült. Középen kosáríves kapu és kocsibehajtó látható, földszinti ablakai egyszerû, az emeletiek füles kerettel készültek. Kontyolt nyeregtetõ fedi. Dongaboltozatos pincéje van. Mindkét szinten folyosó fut végig, az emeletre kétkarú lépcsõ vezet. A földszinti helyiségek részben boltozottak, az emelet síkfödémes. Lakóház, Mûemlék jellegû Szabadság út 54., - Hrsz.:8/1. A földszintes, utcavonalra merõlegesen álló épület barokk stílusban épült a XVIII. században. Az utcai homlokzaton lemezzel borított ajtószárnyak, két újabbkori, kirakatnak használt ablak látható, felettük kiemelt keretû, hosszú faltükör. A falat egyszerû háromszög oromzatzárja le. Az udvari homlokzaton háromnyílású árkád helyezkedik el, melyet két, kõtömbbõl faragott pillér tart. Az árkád mellett kisebb, félköríves nyílás van. A kosáríves pinceajtó és két falba épített szellõzõnyílás barokk kõkerettel van ellátva. Két helyiségének eredeti boltozata még megmaradt, a könyvesbolt síkmennyezetû. Szentlélek templom,Mûemlék Szabadság út 119., - Hrsz.:1660. A templom a XV. században épült, gótikus stílusban. 1444-ben, mint torony nélküli templomot említik. Egyhajós, keletelt templom, elõreugró homlokzati toronnyal. A torony barokk megjelenésû, lizénák, párkányok és faltükrök tagolják, hajlottívû sisak fedi. A fõhomlokzat sarkain, lábazaton háromnegyed oszlopok helyezkednek el. A szentély a hajótól keskenyebb, nyolcszöges záródású, sarkain egy-egy támpillérrel. Sekrestyéje az északi oldalon van. A kétszakaszos hajót és a toronycsarnokot csehsüvegboltozat fedi, a szentély fiókos keresztboltozatú. Ennek déli falában két csúcsíves ablak, a sekrestye felé gótikus ajtó helyezkedik el. Gótikus a toronycsarnokból a karzat alá vezetõ ajtó is. Volt községháza, Mûemlék jellegû Tanácsköztársaság tér 10., - Hrsz.:4/1. Az egyemeletes, szabadon álló épület fõhomlokzatán enyhén kiugró középrizalittal 1820 körül épült, klasszicista stílusban. A földszint és emelet ablaksora között sima övpárkány húzódik, földszintjén a négyszögû ablakok, illetve a bejárati ajtó felett félköríves, kettõs faltükrök helyezkednek el. A rizalit emeleti három ablaka félköríves záródású, a középablak felett korábban Pásztó címere volt elhelyezve. A kapualj lapos lizénákkal tagolt, a lépcsõ háromkarú. A Római katolikus plébánia templom, a Római katolikus plébánia, a Cisztercita kolostor és középkori romkert mûemléki környezete A mûemléki környezete északon a Deák Ferenc utca, majd kelet felé a Mezõ Imre térig a Kossuth utca, délen a tér után az egykori Malom és árka, majd tovább, a Deák Ferenc út sarkáig a Hársfa utca határolja. A terület az egykori városmagot foglalja magába. Mûemlékei közül a legrégebbi a romkertben bemutatott bencés-cisztercita monostor és templom. Részben ennek falmaradványaira épült a barokk cisztercita kolostor. Román, gótikus és barokk elemeket tartalmaz a római katolikus plébánia templom. A barokk mûemlékekhez tartozik még a római katolikus plébánia, a Malom és hídja, valamint a Nepomuki Szent János szobor. A különbözõ építészeti stílusú mûemlékek sorát klasszicista - kora eklektikus általános iskola zárja le. Pásztót már Anonymus is említette mûvében. A bencés monostor a XI. század végén épült, 1190-tõl a cisztercitáké volt. A XII. században királyi kúria is volt itt. A település fokozatosan fejlõdésnek indult, III. Endre korában vásártartási jogot kapott és Zsigmond 1407-ben mezõvárosi rangra emelte. 1546-tól a monostor környékén erõdítmény épült, melyet a császáriak 1551-ben felégettek. A török hódoltság után Heves vármegye jelentõs, fejlõdõ települése volt, mezõgazdasága, ipara a XIX. század végén kezdett hanyatlani. Pásztói Múzeum (3060 Pásztó, Kolostor tér 1., tel.: 32/460-194) Nyitva.: H-P: 8-16h, Szo: 10-14h, V: zárva |