Római Katolikus templom, Mûemlék jellegû

Hunyadi út, - Hrsz.:417.

A község középkori templomát 1299-ben említették elõször, s a XVII. században két temploma is volt a községnek. A használatban lévõ, régi templom 1754-ben leégett. A mai templomot 1756-ban kezdték építeni, felszentelése 1757. augusztus 28-án történt. A barokk jellegû templom egyhajós, dél-nyugat - észak-kelet tájolású. Homlokzati tornya enyhén elõreugró. A fõhomlokzatot párkány és lizénák tagolják, egyenes záródású, kõkeretes ajtó, négyzetes és szegmentíves ablakok, szegmentíves és törtvonalú szemöldökpárkányok helyezkednek el rajta. A tornyot vázákkal díszített voluták fogják közre, legfelsõ szintjét kompozit fejezetû falpillérek és órapárkány tagolja, barokk hagymasisak fedi. A szentély a hajótól keskenyebb, egyenes záródású, a dél-keleti oldalon sekrestyével. A hajó kétszakaszos, a kihajló mellvédû karzat a toronycsarnok felett kapott helyet. -belsõ terét kupolasüveg boltozat fedi. Berendezései közül a barokk fõ- és mellékoltárok és a rokokó szószék jelentõsebb.

Római Katolikus plébánia, Mûemlék jellegû

Hunyadi út 22., - Hrsz.:417.

A község már 1299-ben egyházi helyként szerepelt, itt volt a Nógrádi Esperesség, és e címet a plébánia mindmáig megtartotta. Az épület utcai szárnya a XVIII. század második felében készült barokk stílusban, anyakönyveit 1772-tõl vezetik. A plébánia földszintes, L alakú, hosszabb szárnya az utcavonalon, azzal párhuzamosan áll. Kapubejárója innen nyílik, a homlokzatot lizéniák tagolják. Az utcai szárny udvari homlokzatán tornác fut végig, három szabad és négy mellvédes nyílással. Az udvari szárnyon négy fejezetes pillérrel támasztott tornác kapcsolódik hozzá. Nyeregtetõs, egymenetes, helyiségei síkmennyezetûek.

Várrom, Mûemlék

Hrsz.:550.

Nógrád várát Anonymus már a honfoglaláskor meglévõnek említi, az elsõ írásos emlékek azonban 1138-ból valók. Ekkor királyi birtokközpont volt, majd 1199-ben II. Endrétõl Boleszló váci püspök kapta meg. Ettõl kezdve a váci püspökség birtokaként szerepelt. A belsõ vár a XV. század során épült ki mai formájára, díszes palotát emeltek, s mély, sziklába vágott árokkal vették körül. A XVI. században fokozatosan védmûvek kerültek köré, kialakult a belsõ és külsõ vár. 1527-ben Zápolya János birtokolta, de csakhamar a Habsburg párté lett, akiktõl 1544-ben a törökök foglalták el. 1594-ben Pálfy Miklós seregei vették vissza, ekkor Révay András lett a várkapitány, õrsége 600 fõs volt. Nógrád szerepelt a Bocskay és Bethlen féle háborúkban is, de a fejedelmek csapatai csak rövidebb ideig tartózkodtak a várban. Megerõsítését több országgyûlés is elrendelte, de az ó-olasz bástyák megépítése csak 1622-ben történt. Több kisebb ostromot követõen 1663-ban Nadányi Miklós kapitány feladta, s újra a törököké lett. 1685-ben lõporkészletét villámcsapás robbantotta fel, a védmûvek rombadõltek, s a törökök kivonultak a várból. Ezt követõen hadi eseményekben már nem szerepelt, az idõ folyamán szépen rommá vált.

A vár a völgybõl magányosan kiemelkedõ, 290 méter tengerszint feletti, 50-60 méter relatív magasságú dombon áll. Belsõtornyos, szabálytalan alaprajzú, külsõ és belsõ várból áll. A belsõ vár a dombtetõ észak-kelti magaslatára épült, dél és nyugat felõl erõsen feltöltõdött, sziklába vágott árok, észak-kelet felõl sziklás domboldal veszi körül. Helyiségei négyszög alakú udvar körül épültek, ezekbõl ma csak a falcsonkok látszanak. Legmagasabb része az öregtorony volt, ennek ma már csak egyik sarokfala áll három emelet magasságban. A torony mellett nyílt a belsõ kapu, melyhez fahíd vezetett. 1949-ben ásatás tisztázta a hídpillérek helyzetét, ekkor került elõ egy vörösmészkõ tábla Báthory Miklós váci püspök címerével. A belsõ várat kelet és észak felõl késõbbi falszoros övezi, falai és két kör alakú védmûve is megmaradt. A falak a lejtõre épültek, mögöttük feltöltötték a dombtetõt, így a vár alapterülete megnövekedett. Legépebb a nyugati, úgynevezett Új bástya, ennek külsõ falában, elliptikus keretben 1622-es évszám és felirat olvasható. A középsõ és a keleti bástya romos. Épségben maradt meg a vár északi oldalán az egyetlen külsõ kapu, melyhez a községbõl szekérrel járható út vezet. A kapu simára faragott, gondosan illesztett kövekbõl áll, jól látható a csapórácshorony. A külsõ és belsõ kapu között zömök körbástya biztosította a védelmet. A középkor során a vár alatti település sánccal volt körülvéve, a várfalak alatt palánkot is építettek. Ezek teljesen elpusztultak. Feltehetõen a városfal alapját találták meg a várhegy északi lábánál, a 486-os helyrajzi számú telken, kútfúrás közben. Mocsáry török vízvezetékeket említ, 1975-ben a vártól dél-nyugatra kerámia csöveket szántottak ki.