Római Katolikus templom, Mûemlék

Marx tér 8., - Hrsz.:410.

A község õsi birtokosa a Kacsics nemzetség volt, a falu kora gótikus templomát valószínûleg õk építették. Ebbõl az idõszakból valók a falképtöredékek, a körfal és a feltárt plébánia épület. A szentélyt és a hajó nyugati részét a XV. században bõvítették, ekkor épült az elõcsarnok is. Szentélyfeliratai 1611-bõl valók, ekkor helyreállították a templomot, de 1669-ben már ismét romladozott. A Historia Domus szerint Náray György plébános újította fel, az õ nevéhez fûzõdik a ma is meglévõ három oltár. Késõbb már festett famennyezet fedte a hajót és 1746-1829 között a templomtetõn kis fatornyocskáról van adat. Fa haranglábat 1715-1829. között említettek a Canonica Visitatiók. A tornyát 1864-ben építették, az elõzõ évben elbontott körfal köveibõl. Ugyanekkor a szentély külsõ falsíkját egyenes záródásúvá alakították át. 1905-ben a sekrestyét áthelyezték a déli oldalra. 1925-26-ban helyreállították, ekkor bontották el a nyugati, középkori kaput, befalazták az elõcsarnok külsõ nyílását, és ugyanekkor találták meg az elsõ XIV. századi falképrészletet is. Belsejét 1936-ban feltöltötték. A templom egyhajós, megközelítõen keletelt. A keleti oldalon álló, háromszintes, nyerskõ falazatú tornyot övpárkányok tagolják, ívelt, tornyocskában végzõdõ sisak fedi. A templomhajó nyugati harmadánál egy-egy ferde helyzetû támpillér alapját tárták fel, ezek a rövidebb, kora gótikus hajó nyugati végfalát támasztották. Déli oldalához csúcsíves kõbéléssel, ülõpadkákkal készült elõcsarnok csatlakozik. Ez a középkorban boltozott volt. Az elõcsarnokból csúcsíves, kõkeretes ajtó vezet a hajóba és egykor ugyancsak csúcsíves bejárat nyílt a nyugati falon is. Néhol látható a késõ gótikus ereszpárkány részlete. A nyolcszöges záródású szentély sarkain támpillérek helyezkednek el, északi oldalához csatlakozik a középkori alapokon helyreállított sekrestye, mellette elõkerült egy csontház alapfala. A templomhajó ma síkmennyezetû, eredetileg boltozott volt. Késõbbi festett, kazettás lefedéseknek maradványai a padlástérben kerültek elõ. A hajóbelsõ déli falán és a kora gótikus ablakrézsûn több helyen XIV. századi falképek láthatók. Középen kihajló mellvédû, barokk karzatát két pillér tartja. A diadalív csúcsíves, a szentélyt késõ gótikus, kõbordás boltozat fedi. Északi falában korabeli szentségtartó fülke, azzal szemben ülõfülke látható. A bordák hegyes gyámkövekhez csatlakoznak, ezek között falfeliratokat tártak fel. A feltárás során került elõ a korábbi szentély alapfala, valamint a lapos kövekbõl készült középkori padlózat. Berendezésébõl igen jelentõs a három késõ reneszánsz - kora barokk oltár.

Nepomuki Szent János szobor, Mûemlék jellegû

Vöröshadsereg tér, - Hrsz.:641.

A rokokó jellegû, gazdagon díszített, de erõsen megkopott kõlábazaton álló szobor a XVIII. században készült. Lábazat kétlépcsõs, ma már földdel takart szélesebb kõ alapon áll. Elõoldalát lent és fent voluták, ferde és vízszintes párkányok, ma már nehezen felismerhetõ, sugaras faragványok tagolják. Anyaga puha mészkõ, magassága 160 centiméter, legszélesebb keresztmetszete 68 X 48 centiméter. A szobor vidékies jellegû, rajta festés nyomai és a fejen dicsfény rögzítésére szolgáló ólombeöntés látható. A szobor anyag riolittufa, magassága 130 centiméter.