Nógrád megye mûemlékei


MÁTRATERENYE

Homokterenye (Mátraterenye):

Nepomuki Szent János szobor, Mûemlék jellegû

Kossuth út 110., - Hrsz.:1999.

A barokk stílusú, XVIII. századi szobor építési éve nem ismert, az 1867-es kataszteri térkép még nem ábrázolja, de stílusa alapján ekkor feltétlenül állt már. A szobor a Kossuth út 110-es számú ház elõkertjében áll, tufakõbõl készült. Talpazata kiugró rézsûs sarok átmenettel készült fejezettel záródik, keresztmetszete 48 X 48 centiméter. Eredeti talpmagassága 1,5 méter volt, ebbõl az elmúlt évtizedekben 50 centimétert feltöltöttek. Az ugyancsak 1,5 méter magas szoborrészen festés nyomai láthatók, nyakában korábban eltört, a fejet utólag visszaerõsítették. A szobor felett íves bádoglemez tetõ látható.

Homokterenye (Mátraterenye):

Római Katolikus plébánia, Mûemlék jellegû

Kossuth út 131., - Hrsz.:2189.

A klasszicista, XIX. századi épületet az 1867-es kataszteri térkép már ábrázolja. A község 1948-ig Mátranovák fíliája, az új egyházközség az épületet a korábbi birtokosoktól kapta meg a plébánia számára. Az utcavonalra merõleges, téglalap alakú földszintes épület udvari homlokzatán fejlemezes oszlopok által tartott, téglamellvédes tornác húzódik. A mellvéd egyes oszlopai között lépcsõ vezet a tornácra. Teteje kontyolt nyeregtetõs.

Homokterenye (Mátraterenye):

Római Katolikus templom, Mûemlék

Berzsenyi-köz, - Hrsz.:021.

A román stílusú, XIII. századi templom feltárása során négy építési szakaszt különböztettek meg. A hajó és a szentély a XIII. század második negyedében épült, A község õsi neve Atyaháza volt. A XIII. század végén készült karzatot ma is tartó két pillér és a fõhomlokzat két támpillére is. Nagyarányú építkezés folyt a XV. század elején, amikor a község birtokosa, a Homokterennei család temetõkápolnát és csontházat épített a templomhoz, s ugyanakkor készült a déli oldal gótikus kapuja, valamint a kõfal is. Az 1688-ban pusztuló oldalépítményeket 1801-ben bontották le, ekkor készült a mai sekrestye és a huszártorony. Hajóját 1920 körül boltozták, miután lebontották régi síkmennyezetét. 1820-ig zsindelyes nyeregtetõ fedte, 1807-ben, Egerben öntött új harangja ma az új templomban van elhelyezve. A kegyhely dombon áll, egyhajós, észak-kelet - dél-nyugat tájolású. Fõhomlokzata egyszer-, magas oromfallal épült, sarkain egy-egy erõteljes támpillérrel. Szentélye a hajótól jóval keskenyebb, egyenes záródású. A fõhomlokzaton nyíló kapu kõkeretes, félkörös záródású, záróköve rozettával díszített. Középkori bejárata a déli oldalon volt, melynek csúcsíves kõkerete a helyreállítás során került elõ. Belsõ térkialakítása süvegboltozatos, két szakaszú. A keresztheveder kosáríves, a diadalív ‚s a hosszhevederek félkörívesek. A boltozat és a hevederek lécrácsra erõsített nádborítással, vakolással készültek. Karzata két zömök pilléren nyugszik, mellvédje középen ívesen kihajlik. Padlózata téglával van burkolva. A karzat alatt a feltáráskor elõkerült kõemlékek (szenteltvíztartó, kváderek, kõ ajtókeret maradványa és egyenlõszárú kereszttel vésett sírkõtöredék) vannak elhelyezve. A szentély sík mennyezetû, déli falában középkori ülõfülke látható.

Vissza...