Nógrád megye mûemlékei


HOLLÓKÔ

Hollókõ:

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 62., - Hrsz.:62.

A népi jellegû lakóházat 1867 elõtt építették. Az utcavonaltól beljebb álló, fésûs beépítésû épület három osztású - szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Kõlábazatos, utcai és udvari homlokzatán faoszlopos tornáccal. Csonkakontyos, az orom síkja a homlokzat mögött helyezkedik el. Cseréppel fedett, fehérre meszelt, gerendás. 1926-ban leégett, a tûzvész után helyreállították.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 64., - Hrsz.:61.

A népi jellegû, utcavonalon álló, fésûs beépítésû lakóház 1867 után épült. Öt osztású, szoba - konyha - szoba - kamra - istálló elrendezéssel. Kõlábazatos, udvari és utcai homlokzatán faoszlopos tornáccal. Az utcai szoba ablakai közepes-, a hátsó szoba ablakai kisméretûek. Csonkakontyos, a homlokzati fal fölött elhelyezkedõ oromzattal. Cseréppel fedett, fehérre meszelt, gerendás mennyezetû. 1909-ben leégett, utána helyreállították.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 65., - Hrsz.:345.

Az utca vonalán álló, fésûs beépítésû lakóház 1867 elõtt épült. Négy osztású, szoba - konyha - kamra - szoba elrendezésû. Csonkakontyos, oromzata az utcai fal felett helyezkedik el. Cseréppel fedett, fehérre meszelt, gerendás mennyezetû. Az 1867-es kataszteri térkép szerint eredetileg az utcavonaltól beljebb állt, elõtte pedig az utcával párhuzamos ház helyezkedett el. A korábban keresztben álló épület sorsa ismeretlen. A belsõ házat az 1909-es tûzvész után épített elõször újjá, míg a második, bõvítéssel is járó újjáépítése az 1926-os tûzvész után történt.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 67., - Hrsz.:350.

A népi jellegû épület építési éve nem ismert. A négy osztású, fésûs beépítésû szoba - konyha - szoba - kamra - elrendezésû épület a Kossuth utcai belsõ házsor második tagja. Kõlábazattal épült, három oldalán faoszlopos, tornáca lécmellvédes. Mindkét házvég csonkakontyos, helyiségei gerendásak.

Egykori lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 68., - Hrsz.:58.

A népi jellegû, utcavonalon álló, fésûs beépítésû lakóház építési éve ismeretlen. Eredetileg öt osztású, szoba - konyha - szoba - nyárikonyha elrendezésû volt. Kõlábazattal épült, utcai és udvari fala mentén tornáccal. Az utcai házrész alacsonyabb szinten helyezkedik el, csonkakontyos, az oromzat síkja a fal fölött van.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 69., - Hrsz.:347.

A népi jellegû lakóház 1867 után épült. Az utcavonalon álló, fésûs beépítésû épület eredetileg három osztású volt, szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Ez megmaradt a helyreállítás után is, de a kamra szintjét megemelték. Kõlábazatú, faoszlopos, korlátrudas tornácát téglaburkolattal látták el. A helyiségek gerendázottak, az épület cseréppel van fedve, falai fehérre meszeltek. Az 1909-es és 1926-os tûzvészben leégett, legutóbb 1926-ban építették újjá.

Lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 70., - Hrsz.:57.

Az utca déli vonalán álló, népi jellegû, fésûs beépítésû lakóház 1867 elõtt épült, négy osztású, szoba - konyha - szoba - istálló elrendezéssel. Téglapilléres, téglamellvédes tornácú, fõhomlokzatának sarkán egy-egy, beljebb további négy pillérrel. Alápincézett, csonkakontyos, oromzata a fal fölött áll. Cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 71., - Hrsz.:360.

A népi jellegû, 1928-ban épült lakóház a csoportos telkek belsõ sorában megmaradt épületek egyike. Öt osztású, szoba - konyha - kamra - istálló - istálló elrendezésû. Kõlábazattal készült, csonkakontyos, az elõreugró víztetõt két koszorúgerenda tartja. Az oromzat a falsík mögött helyezkedik el, cserépfedésû, falai fehérre vannak meszelve.

Lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 72., - Hrsz.:56.

Az utcavonalon álló, fésûs beépítésû, népi jellegû lakóház 1890 körül épült. Öt osztású, szoba - konyha - szoba - kamra - istálló elrendezésû. Utcai homlokzatánál magas, az udvar felé mind jobban alacsonyodó kõlábazattal készült. Faoszlopos tornáca fûrészelt díszû deszka mellvéddel van ellátva. Csonkakontyos, az oromzat a homlokzati falsíkjában helyezkedik el.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 73., - Hrsz.:361.

A népi jellegû, utcavonalon álló, fésûs beépítésû lakóház 1867 elõtt épült. Négy osztású, szoba - konyha - szoba - kamra elrendezéssel. Kõlábazattal készült, három oldalról faoszlopos, lécmellvédes korlát veszi körül. Az utcára nézõ tetõrésze csonkakontyos, az oromzat a falsík felett áll. Cseréppel fedett, falai fehérre vannak meszelve, helyiségei gerendásak.

Egykori lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 74., - Hrsz.:54.

Az utcavonalon álló, fésûs beépítésû lakóház 1867 után épült. Eredetileg négy osztású volt, szoba - konyha - kamra - istálló elrendezéssel. Utcai homlokzatán magas kõlábazat épült, mely az udvar felé fokozatosan alacsonyabbá válik. Az utcai homlokzat elõtt, valamint az udvaron az egykori konyháig faoszlopos, fûrészelt, lécmellvéddel ellátott tornác helyezkedik el. Csonkakontyos, az oromzat a falsík fölött áll. Falai fehérre meszeltek, az épület cseréptetõs.1909-ben leégett, majd helyreállították.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 75., - Hrsz.:362.

Az utca vonalán álló, fésûs beépítésû lakóház négy osztású, szoba - konyha - kamra - istálló elrendezéssel. Kõlábazatos, udvari homlokzatán faoszlopos, lécmellvéddel ellátott tornáccal. Csonkakontyos, cseréppel fedett. Falai fehérre meszeltek. Szobáinak padlója döngölt föld, födéme gerendás. 1909-ben és 1926-ban leégett, a tûzvészek után helyreállították.

Egykori lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 76., - Hrsz.:52.

A napjainkban postai célokra hasznosított népi jellegû épület helyén 1867 elõtt már ház állt, s azt az eredeti lakhely felhasználásával 1909-ben építették újjá. A lakóház az utcavonalon áll, fésûs beépítésû és három osztású. Eredeti elrendezése: szoba - konyha - kamra. A kamra a fõépülettõl keskenyebb, faoszlopos, korlátrudas tornác csak a fõépület két oldalán készült. Csonkakontyos, az oromzat a fal síkjától beljebb áll. Cserépfedésû, udvarát hasított fakerítés zárja.

Lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 78., - Hrsz.:51.

A népi jellegû, ismeretlen építési évû épület a Kossuth út 76-os számú épület mögött áll, udvaruk is közös. Eredetileg ötosztású volt, szoba - konyha - szoba - kamra - istálló elrendezéssel. Csonkakontyos, cseréptetõs, falai fehérre meszeltek. 1909-ben leégett, a tûzvész után újjáépítették.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 79., - Hrsz.:366.

A népi jellegû épület 1867 után épült. A lakóház a 81-es számú ház mögött, ahhoz szorosan hozzáépítve áll. A csoportos telkek beépítésének azon ritka példája, amikor a két egybeépített ház az ellentétes oldalról nyílik. Kétosztású, szoba - konyha elrendezéssel, durván rakott kõlábazaton áll. Cserépfedésû, meszelt, a külön-külön bejárattal rendelkezõ helyiségei döngölt padlóval, gerendás födémmel épültek.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 81., - Hrsz.:364.

A népi jellegû, utcavonalon álló, fésûs beépítésû lakóház 1867 után épült. Északi végéhez közvetlenül hozzáépítették a 79-es számú házat, s a csoportos telkek kialakításának ez az egyetlen olyan esete, amikor a két egybeépített ház az ellenkezõ oldalról nyílik. Háromosztású, szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek. Helyiségei gerendafödémmel készültek, padlójuk döngölt föld.

Egykori lakóház, Mûemlék jellegû

Kossuth út 82., - Hrsz.:49/1.

A népi jellegû, utcavonalon álló ház 1867 elõtt épült, majd a tûzvész után, az eredeti felhasználásával újjáépítették. Háromosztású, szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Kõlábazatos, csonkakontyos falai fehérre vannak meszelve. Cseréppel fedett. Belsõ helyiségeiben a század elején használt hollókõi bútorokkal, eszközökkel Falumúzeumot rendeztek be.

Római Katolikus templom, Mûemlék jellegû

Kossuth út 83., - Hrsz.:397.

A középkor során a mai település õse Váralja néven már szerepelt. Papját 1343-ban említették, a Pusztaveremdombon álló templomának falmaradványai 1910-ben még láthatók voltak. Hollókõ községrõl a XVIII. század elejétõl találhatók adatok, 1799-ben a falu Nagylóc fíliája. Az 1867-es kataszteri térkép nem ábrázolta a templomot, s nem jelölték azt az 1871-ben, 1879-ben és 1882-ben kiadott katonai térképek sem. Az Esztergomi Fõegyházmegyei katolikus iskolák története címû könyv alapján 1889-ben, közadakozásból építették. 1909-ben leégett, a tûzvész után azonban helyreállították. A népi jellegû templom egyhajós, nyugat-keleti tájolású, homlokzati tornyos és kisméretû. Hajója téglalap alakú, egyenes záródású. Külön szentélye nincs. Tornya a keleti homlokzat elé épült, a toronyalja kõfalazatú, dongaboltozatos. A két felsõ szint fából készült, külsõ, a déli falán elhelyezett falétrás feljárata van. A templom bejáratat a torony keleti falán nyílik. Hajója gerendás födémû, az egyszerû fakarzatot egyetlen faoszlop támasztja alá.

Egykori községháza, Világörökség része

Kossuth út 84., - Hrsz.:45.

A népi jellegû, utcavonalon álló, azzal párhuzamos elhelyezkedésû épület 1867 elõtt épült. Eredeti elrendezése nem állapítható meg, az 1909-ben újjáépített épületben 1968-ban kamra, három hivatali helység és tanácsterem volt. Az utcai fal kõlábazaton áll, nyeregtetõs, keleti és nyugati végén csonkakonttyal. Kerítése nincs, bejárat a déli oldalon nyílik.

Lakóház és melléképület, Világörökség része

Kossuth út 85., - Hrsz.:400.

A népi jellegû, 1867 elõtti épület az utcavonalon áll, fésûs beépítésû. Három osztású, Szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Kõlábazattal épült, udvari homlokzatán kövezett, korlátrúddal ellátott faoszlopos tornác helyezkedik el. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek, helységei gerendásak. Gazdasági épülete a telek kelti oldalán áll, kétosztású, kamra - istálló elrendezéssel.

Egykori római katolikus plébánia,Világörökség része

Kossuth út 86., - Hrsz.:46.

A népi jellegû épület a 84-es számú háztól délre, attól magasabb szinten áll, az utcavonalra merõlegesen. Négyosztású, eredetileg iroda - szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Az 1909-es helyreállítás során, eredeti osztását megtartva helyiségeit az új rendeltetésnek megfelelõen alakították ki. Udvari homlokzatán oszlop nélküli tornáca van. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek. Tetõtere beépített.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 87., - Hrsz.:403.

A népi jellegû, 1867 elõtt épült lakóházat 1909-ben felújították. Az utcavonaltól kis elõkerttel elválasztott, fésûs beépítésû épület ötosztású, szoba - konyha - kamra - istálló - kamra elrendezéssel. Kõlábazatos, csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 88., - Hrsz.:44.

A népi jellegû épület 1867 elõtt épült, majd az 1909-es tûzvész után újjáépítették. Az épület az utcavonaltól hátrább áll, fésûs beépítésû, négy osztású, szoba - konyha - szoba - kamra elrendezéssel. Kõlábazatos, tornáca mellvéd nélküli, élszedett, faragott oszlopokkal van kialakítva. Csonkakontyos, tetejét cserép fedi, falai fehérre meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 89., - Hrsz.:404.

A népi jellegû, utcavonalon álló fésûs beépítésû lakóház 1867 elõtt épült, de azóta az 1909-es és az 1935-ös tûzvész után is felújították. Három osztású, szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Kõlábazatra épült, az udvari homlokzatán tornáccal. Csonkakontyos, cseréppel fedett, helyiségei gerendásak, padlója döngölt. A ház elhanyagolt állagú, pusztuló.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 90., - Hrsz.:43.

A népi jellegû, 1867 elõtti épület - melyet 1909-10-ben, a tûzvész után újjáépítettek - az utca vonalától beljebb áll, fésûs beépítésû, négy osztású, szoba - konyha - szoba - kamra elrendezéssel. Kõlábazatos, az utca és az udvar felé faoszlopos korlátrúddal. A kontyolt, oromfal nélküli nyeregtetõ cseréppel van fedve.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 92., - Hrsz.:42.

A népi jellegû, 1910 körül épült, utcavonalon álló, fésûs beépítésû lakóház öt osztású, szoba - konyha - szoba - istálló - kamra elrendezéssel. Kõlábazatra épült, az utca és az udvar felé faoszloppal áttört faragású mellvéddel, széldeszkával készített tornáca van. Csonkatornyos, tetõzete cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek, helyiségei gerendás födémmel épültek.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 93., - Hrsz.:409.

A népi jellegû, 1867 elõtti épületet 1909-ben építették újjá. Az utca vonalán áll, fésûs beépítésû. Eredetileg négy osztású, szoba - konyha - istálló - kocsiszín elrendezéssel. A négyes osztást az átalakítás során is megtartották, ma 50 férõhelyes étterem. A lakórész eredeti bejárata kelet felõl nyílik, ezen az oldalon és az utca felõl faoszlopos tornác helyezkedik el. Mindkét végén csonkakontyos, cserép, illetve zsindely fedésû. Helyiségei gerendásak. A 95-ös számú épülettel egységet képez, a két épületet a helyreállításkor nyaktaggal kapcsolták össze. Keletre esõ egykori keskeny udvara ma kerthelyiség.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 94., - Hrsz.:41.

A népi jellegû épület 1910 körül épült, az utcavonalon áll és fésûs beépítésû. Eredetileg öt osztású, szoba - konyha - kamra - kamra - istálló elrendezéssel. Kõlábazatos, utcai és udvari fala elõtt áttört deszkamellvéddel, faoszlopokkal csipkézett széldeszkával kialakított tornác áll. Csonkakontyos, 1979-81-ben történt helyreállítása után népmûvészeti alkotóház lett, szövõtanfolyamokat tartanak benne.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 95., - Hrsz.:409.

Népi jellegû, 1909-10-ben épült, utcavonalon álló, azzal párhuzamos épület. Eredetileg négy osztású volt, ezt a felújítás során részben átalakították. Ma söntés - konyha - iroda és raktárak vannak benne elhelyezve. Kõlábazatra épült, tornáca faoszlopos, mindkét végén csonkakontyos, a tetõ cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek. A helyiségek födém gerendás. 1971-ben az Idegenforgalmi Hivatal vásárolta meg, majd étterem céljára helyreállították.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 96., - Hrsz.:37.

Az utcavonalon álló, azzal párhuzamos lakóház 1920-ban épült népi jellegben. Három osztású, szoba - konyha - szoba elrendezéssel. Csonkakontyos, vegyes fedésû (pala és cserép), az udvaron, az utcára merõleges, csonkakontyos istálló, hidas-, és sütõkemence látható. Az épület falai fehérre meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 98., - Hrsz.:33.

A népi jellegû épület az utcavonaltól hátrább álló, fésûs beépítésû. Dél felõl hozzáépült a 100-as számú ház, udvaruk közös. Két osztású, szoba - konyha elrendezéssel. Magas kõlábazatra épült, udvari és utcai fala elõtt faoszlopokkal áttört faragású, mellvéddel kialakított tornác áll. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre meszeltek.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 99., - Hrsz.:411.

A lakóház építési évszáma nem ismert. Az 1867-es kataszteri térkép 3 méterrel rövidebbnek, de a maitól szélesebbnek ábrázolja. 1909-ben leégett, majd még abban az évben újjáépítették. Népi jellegû, az utcavonaltól kis elõkert választja el. Fésûs beépítésû. Északi végéhez kissé megtört vonalban csatlakozik a 101-es számú épület, közös udvaruk van, a helyrajzi szám is azonos. Három osztású, szoba - konyha - kamra elrendezéssel. Kõlábazatra épült, csonkakontyos, cserép fedésû, falai fehérre vannak meszelve.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 100., - Hrsz.:32.

Népi jellegû épület, az 1867-es kataszteri térkép már ábrázolja, de a végleges formáját az 1909-es tûzvész utáni helyreállítás után kapta. Az utcavonalra merõlegesen, a 98-as számú ház mögött, ahhoz hozzáépítve áll, tetõgerinc- és ereszvonala az elõbbitõl magasabb. Négy osztású, szoba - konyha - kamra - istálló elrendezéssel. Az udvar felé faoszlopos, részben korlátrúddal ellátott tornác áll. A tornác végében kemence látható. Nyeregtetõs, cseréppel fedett, falai fehérre vannak meszelve. A helyiségek födéme gerendás.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 101., - Hrsz.:411.

A lakóház építési éve nem ismert, az 1867-es kataszteri térképen elõdje már látható. A mai népi jellegû épület 1910 körül épült. A 99-es számú ház északi végéhez csatlakozik, kissé megtört vonalban. Két osztású, szoba - konyha elrendezéssel. Kõlábazatra épült, az udvari fal elõtt oszlop nélküli tornáccal. Északi végén csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre vannak meszelve, helyiségei gerendásak.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 103., - Hrsz.:412.

A népi jellegû, 1867 elõtti épületet 1909-ben építették újjá. Utcavonalon áll, fésûs beépítésû. Három osztású, szoba - konyha - kamra elrendezésû. Kõlábazatra épült, az udvar felé téglapillérekkel, téglamellvéddel kialakított tornáca van. Csonkakontyos, cserépfedésû, falai fehérek, a tornácpillérek és a mellvéd nyers tégla felületû.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 104., - Hrsz.:29.

A népi jellegû épületet az 1867-es kataszteri térkép még nem ábrázolja. Az 1909-es tûzvészben valószínûleg leégett épületet 1910 körül építették újjá. Utcavonalon áll, fésûs beépítésû. A lakóház öt osztású, szoba - konyha - szoba - kamra - istálló elrendezésû. Magas kõlábazaton áll. Az utca és az udvar felé téglapilléres, tégla mellvédes tornáccal épült. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre vannak meszelve. Tornáca déli végében kemence áll.

Egykori lakóház, Világörökség része

Telekkönyvileg két külön házrész

Kossuth út 105/a., - Hrsz.:417.

Kossuth út 105/b., - Hrsz.:416.

A népi jellegû épület 1867 elõtt épült, 1909-ben újjáépítették. Utcavonalon áll, fésûs beépítésû. A teljes épület négy osztású, eredetileg szoba - konyha - konyha - szoba elrendezésû volt. Észak felé fokozatosan magasodó kõlábazaton áll. Udvari és kerti fala elõtt faoszlopos, mellvéd nélküli tornác épült. Mindkét házvég csonkakontyos. Cseréppel fedett, falait fehérre meszelték, födéme gerendás. Melléképülete a fõépülettõl nyugatra, a telekhatáron áll, az utcavonaltól kissé beljebb, arra merõlegesen. Két osztású, eredetileg kamra - kamra elrendezéssel. Alacsony kõlábazatra épült. Északon csonkakontyos.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 106., - Hrsz.:28.

A népi jellegû épület 1867 elõtti, az 1909-es tûzvész után újjáépítették. A lakóház az utcavonalon áll, fésûs beépítésû. Öt osztású, szoba - konyha - szoba - kamra - fészer elrendezésû. Kõlábazaton áll, az udvar és az utca felõl faoszlopos korlátrúddal készült tornác veszi körül. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek.

Egykori lakóház, Világörökség része

Kossuth út 108., - Hrsz.:26.

A népi jellegû épület 1867 elõtti, 1909-ben újjáépítették. Utcavonalon áll, fésûs beépítésû. Négy osztású, eredetileg szoba - konyha - szoba - kamra elrendezésû. Magas, az udvar felé alacsonyodó kõlábazaton áll. Utcai és udvari homlokzata elõtt faoszlopos, áttörten faragott mellvédû tornác helyezkedik el. Mindkét végén csonkakontyos, cserépfedésû, falai meszeltek. A helyreállításkor eredeti belsõ elrendezését megváltoztatták. A helyreállítás során a meglévõ ház déli végénél csonkakontyos, meszelt falú modern szárnyépületet emeltek. Ez az épületrész nyaktaggal csatlakozik az egykori lakóházhoz.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 112., - Hrsz.:25.

A népi jellegû épületet az 1867-es kataszteri térkép nem jelöli, helyén akkor még veteményeskert volt. Építési évét nem ismerjük, és azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy 1909-ben, a község egész területét érintõ tûzvészkor állt-e már. Az utcavonaltól kissé hátrébb álló, fésûs beépítésû lakóház eredetileg több helyiségbõl állt, a késõbbi bontás, majd visszaállítás során alakult ki a mai hármas osztás, szoba - konyha - fásszín elrendezéssel. Kõlábazaton áll, utcai és udvari homlokzata elõtt oszlop nélküli tornác helyezkedik el. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Kossuth út 114., - Hrsz.:22.

A népi jellegû, utcavonalon álló, fésûs beépítésû, három osztású lakóépület szoba - konyha - kamra elrendezéssel készült. Kõlábazaton áll, étoldalról faoszlopos, mellvéd nélküli tornác veszi körül, melynek déli végében nyári konyha épült. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek, udvarában faszerkezetû, zsilipelt hidas látható. Építésének adatai nem ismertek, az 1867-es kataszteri térkép még nem jelöli.

Lakóház, Mûemlék jellegû

Petõfi út 1., - Hrsz.:398.

A népi jellegû, utcavonalon álló, azzal párhuzamosan elhelyezkedõ épület 1867 után épült, majd az 1909-es tûzvész után újjáépítették. Kétosztatú, szoba - konyha elrendezéssel. Utcai fala durván rakott, ívelt kõlábazaton áll, az utcák elágazása felé nézõ fala elõtt faoszlopos, sárral tapasztott tornáca van. Csonkakontyos, cserépfedésû, falai fehérre meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Petõfi út 2., - Hrsz.:370.

A népi jellegû lakóház az 1920-as évek elején készült. Az utcavonaltól kis elõkert választja el, fésûs beépítésû. Négyosztású, szoba - konyha - kamra - mûhely elrendezéssel. A mûhelyt mélyebb szinten késõbb toldották az épülethez. Kõlábazatos, csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek. Az elõkertet gondosan faragott léckerítés veszi körül.

Egykori lakóház, Mûemlék jellegû

Petõfi út 7., - Hrsz.:407.

A népi jellegû lakóház építési évét nem ismerjük, az 1867-es kataszteri térkép még nem ábrázolja. 1909-ben ez a ház is leégett, majd helyreállították. Az utcavonalon áll, fésûs beépítésû, két osztású, eredetileg szoba - kamra elrendezéssel. Alacsonyabb, elõreugró kõlábazaton áll. Az udvari fal elõtt keskeny, oszlop nélküli tornác látható. Mindkét végén csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek. Födém gerendás. Az épületet 1977-ben az Idegenforgalmi Hivatal vásárolta meg, s a helyreállítás után 1981-ben a hivatal hollókõi kirendeltségének irodája lett.

Egykori lakóház, Világörökség része

Petõfi út 8., - Hrsz.:374.

A népi jellegû épület 1867 elõtt épült, 1909-ben újjáépítették. 1968-tól az Idegenforgalmi Hivatal 9 személyes turistaszállója kapott benne elhelyezést. Nyári konyhája 1867-ben még nem állt. A lakóház az utcavonaltól beljebb áll, ara merõlegesen helyezkedik el. Négy osztású, eredetileg szoba - konyha - kamra - istálló elrendezéssel. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek, födéme gerendás.

Lakóház Világörökség része

Petõfi út 10., - Hrsz.:375.

A népi jellegû lakóház 1867 elõtt épült, építési évét pontosan nem ismerjük. Az 1909-es tûzvészben leégett, ezután - 1909-10-ben újjáépítették. Az utcavonaltól kis elõkerttel elválasztott, fésûs beépítésû lakóépület négy osztású, szoba - konyha - konyha - szoba elrendezéssel. Északi vége magasabb kõlábazaton áll. Utcai és udvari homlokzata elõtt tornác helyezkedik el, ennek déli fele nyers téglapillérekkel és mellvéddel, északi része faoszloppal és lécmellvéddel van kialakítva. Mindkét végén csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre vannak meszelve. Korábban melléképülete is volt, amely a 8-as számú ház mellett, azzal párhuzamosan állt. Ezt az 1867-es és 1931-es, de még az 1962-es kataszteri térkép is ábrázolja, elbontási évét azonban nem ismerjük.

Lakóház, Világörökség része

Petõfi út 12., - Hrsz.:380.

A népi jellegû épület 1867 elõtt épült, 1909-ben újjáépítették. Az utcavonaltól kis elõkerttel elválasztott, fésûs beépítésû lakóház négy osztású, szoba - konyha - szoba - istálló elrendezéssel. Kõlábazaton áll, a lakórész udvara felõl nyers, téglapilléres mellvédes tornác helyezkedik el. A lakórész mindkét végén csonkakontyos, az épülettõl keletre, a telekhatárral párhuzamosan egy osztású, késõbb keskenyebb nyári konyhával megtoldott melléképület áll, kõlábazat az udvar felé erõsen kiugrik, lépcsõ vezet rá. Mindkét végén csonkakontyos. A nyári konyha mellett nyíló pincéje boltozott. Mindkét épület cserépfedésû, falaik fehérre vannak meszelve.

Egykori lakóház, Világörökség része

Petõfi út 20., - Hrsz.:38.

A népi jellegû lakóház 1867 elõtt épült, 1909-ben újjáépítették. Az utcavonaltól 25 méterre álló, arra merõleges épület háromosztású, eredetileg kamra - konyha - szoba elrendezéssel. Kõlábazaton áll, melynek észak-keleti sarkában feltehetõleg a várból származó kváderköveket építettek be. Udvari végén csonkakontyos. A háztól északra lévõ melléképület két osztású, kocsiszín és istálló. Mindkét épület cseréppel van fedve, falaik meszeltek. A telek harmadik épülete, a 16-os számú lakóház északi végében áll. Két osztású, eredetileg kocsiszín, istálló elrendezéssel. Mészkõ fallal, egyszerû, kontyolt nyeregtetõvel készült.

Egykori lakóház, Világörökség része

Petõfi út 22., - Hrsz.:383.

A népi jellegû lakóház az 1867 elõtti épület felhasználásával 1909-ben épült. Az utcára merõleges lakóházat az utcavonaltól kis elõkert választja el. Eredetileg öt osztású, szoba - konyha - kamra - konyha - szoba elrendezéssel, melybõl az utolsó két helyiséget 1958-ban elbontották. Mind a négy oldalán, a hollókõi házaknál szokatlan módon, tornác szélességû kõlábazata van. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek.

Lakóház, Világörökség része

Petõfi út 26., - Hrsz.:387.

A népi jellegû, 1867 után épült lakóházat 1909-ben újjáépítették. A hátsó teleksoron álló, utcavonallal párhuzamos, L alakú lakóház négy osztású, szoba - konyha - szoba - kamra elrendezéssel. Kõlábazaton áll. A lakórésznek a helyreállítás elõtt nyers téglapillérrel, faragott deszkamellvéddel ellátott, csipkézett széldeszkával lezárt tornáca volt. Mindkét épületszárny alápincézett, csonkakontyos, cserépfedésû, falai fehérre vannak meszelve. Födéme gerendás. A ház udvarán a korábban lebontott 24-es számú lakóház istállója és egy sütõkemence áll.

Lakóház, Világörökség része

Petõfi út 28., - Hrsz.:391.

A népi jellegû ház építési éve ismeretlen, az 1867-es kataszteri térkép két méterrel rövidebbnek ábrázolja. 1909-ben leégett, a tûzvész után helyreállították. Az utcavonaltól kis elõkert választja el, fésûs beépítésû. Négy osztású, szoba - konyha - szoba - kamra elrendezéssel. Kõlábazaton áll, utcai és udvari fala elõtt faoszlopos tornác helyezkedik el. Mindkét végén csonkakontyos, cserépfedésû, falai fehérre meszeltek.

Egykori lakóház, Világörökség része

Petõfi út 30., - Hrsz.:392.

Építési évét nem ismerjük, az 1867-es kataszteri térkép közel azonos méretben ábrázolja. A népi jellegû lakóház az utcavonalon áll, arra merõlegesen helyezkedik el. Öt osztású, eredetileg szoba - konyha - szoba - kamra - kamra elrendezéssel. A helyreállítás során ezt a rendszert megtartották, belsõ kialakítása új rendeltetésének megfelelõen történt (elõtér - mosdó - zuhanyzó - lépcsõfeljárat - tetõtéri hálóhelyiség). Kõlábazatos, utcai és részben udvari fala elõtt is faoszloppal áttört faragású, deszkamellvéddel kialakított tornáca van. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai meszeltek, korábban lebontott istállójának falmaradványaira szalonnasütõ helyek kerültek. Udvarán épített tûzhellyel ellátott nyári konyha áll.

Egykori lakóház, Világörökség része

Petõfi út 32., - Hrsz.:394.

A népi jellegû lakóház építési évét nem ismerjük, az 1867-es térkép csak a telek nyugati határvonala mellett jelöl épületet. Ennek késõbbi sorsa ismeretlen. A mai épület 1909-ben valószínûleg leégett, utána helyreállították. Az utcavonaltól, melyre merõlegesen épült, kis elõkert választja el. Nyolc osztású, szoba - konyha - szoba - kamra - istálló - kamra - konyha - szoba elrendezéssel. Két épületrészbõl áll, az északi házrész keskenyebb, alacsonyabb területen épült. Kõlábazatos, a hátsó épület elõtt a tornác oszlop nélküli. Csonkakontyos, cseréppel fedett, falai fehérre vannak meszelve.

Falumúzeum

(3176 Hollókő, Kossuth u. 82., tel.: 32/378-058)
Nyitva: mindennap 10-16h. Állandó kiállítás: Hollókői házbelső az 1920-as évekből

Várrom, Mûemlék

Külterület, - Hrsz.:057/1.

Az építmény magját képezõ, ötszög lakótorony a XIII. század második felében készült. Az elõkerült legkorábbi anyag is XIII. századi. A torony építtetõje a megyében nagy birtokokkal rendelkezõ Kacsics nemzetség volt. A vár a XIII. század végén, a XIV. század elején a király és a fõurak pártharcában fontos szerepet játszhatott. Birtokosa ekkor Péter fia, Mikus volt. A király gyõzelmével végzõdõ rozgonyi csatát követõen a pártütõk birtokait Károly Róbert elkobozta, Hollókõt 1313-ban az ugyancsak Kacsics nembeli Szécsényi Tamásnak adományozta. Szécsényi kezdettõl fogva a király híve volt, pályája felfelé ívelt, fontos tisztségeket töltött be, hatalmas birtokokat szerzett a megyében és az ország más területein. Az 1327-es határbejárás során vezették be a vár birtokába, ez az oklevél igen részletesen írja le a várbirtok határvonalát. Valószínûleg az õ nevéhez fûzõdik a XIV. század közepén végzett elsõ bõvítés, melynek során a lakótornyot fallal vették körül, megépült a toronytól nyugatra és északra lévõ palota alsó két szintje és a vízgyûjtõ. Leszármazottai folytatták a vár bõvítését, a XIV. század második felében épült a két nyugati falszoros, a külsõ vár udvarát körülvevõ fal és az alsó vízgyûjtõ. A kapu a várudvar déli falán volt ebben az idõben. A XIV. század végén újabb építkezés következett, ekkor készült a dél-nyugati sarkon a kaputorony. Ennek építése során a korábbi kaput elfalazták.

Az 1411. évi családi osztozás során Hollókõt Szécsényi (II.) László kapta meg. Fia, (III.) László Albert király özvegyétõl Ulászlóhoz pártolt át 1441-ben. Ezután egymást érték a volt királyné párthívének, Giskrának betörései. A husziták Szécsény melletti veresége után a két fél 1441-ben fegyverszünetet kötött, majd ezt 1442-ben Hollókõn, Szécsényi László fõispán várában megújították. 1454-ben a fõispán hadi kiadásai miatt Hollókõt két vejének zálogosította el. A várbirtokhoz ekkor négy község tartozott. Valószínûleg Szécsényi László idejében készült a védelem megerõsítésére a kapuhoz vezetõ feljárati, és az északi falszoros.

Szécsényi László fiú utód nélkül halt meg, 1459-ben, hatalmas birtokát leányai révén a Losonczi és Guthi Ország családok örökölték, melyben a király is megerõsítette õket. Birtoklásuk során a szûknek bizonyuló várat kétszer is bõvítették. A XV. század végén beépítették a belsõ vár kis udvarát, gótikus kapukereteket helyeztek el a palota alsó szintjén és beboltozták az itt lévõ pincét is. A XVI. század eleji nagyszabású építkezés során a tornyot egy, a palotát két emelettel megnövelték, beépítették a tornyot körbevevõ fal pártázatos védõfolyosóját, és ekkor készültek a nyugati külsõ falszoros keresztfalai. A tágasabb, díszesebb új palotaemeletek alapján feltételezhetõ, hogy a vár urai idõszakosan Hollókõn lakhattak.

Nógrád várának eleste (1544) után Hollókõ a végvárak sorába került, de mint kis vár, csak másodrangú szerepet töltött be. Említést érdemel ebbõl az idõszakból Kapitán György hollókõi kapitány és a szandai török parancsnok, Hubiár aga között, a bujáki réten 1550-ben lefolytatott párviadal. 1552-ben a két várparancsnok, Zsáki András és Imre viszálykodása miatt a török könnyûszerrel elfoglalta. „Hollóka'' a szécsényi szandzsákhoz tartozott, 1556-57-ben Mohamed aga várõrsége 18 gyalogosból és 3 tüzérbõl állt, de 1558-59-ben is csak 24 fõ volt a török várõrség. Fülek 1593 évi visszafoglalása után Prépostvári Bálint egri fõkapitány tárgyalásai révén kardcsapás nélkül került vissza magyar kézbe. Hollókõ továbbra is a jelentéktelenebb végvárakhoz tartozott, 1596-ban egy vizsgálat igen rossz állapotúnak minõsítette. Az 1608-as országgyûlés megerõsítését rendelete el. A feltárás alapján megállapítható, hogy csak kisebb építkezéseket végeztek: a XVI. század végén a külsõ várudvart feltöltötték, és két helyiséget emeltek, majd a XVII. század elején újabb feltöltés és újabb két helyiség készült. A várban az 1652-es és 1655-ös adatok szerint 20 fõs õrség volt. Ilyen állapotban érte Hollókõt 1663-ban az újabb támadás, amikor Berki Mátyás és Nagy Orbán parancsnokok átadták a várat a töröknek. Ezt követõen járt vidékünkön Evlia Cselebi utazó, akinek leírásából kiderül, hogy a török élelem és hadiszertárat helyezett el Hollókõn. Végleges felszabadítása Sobieski János nevéhez fûzõdik, aki Bécs felmentése után megyénken vonult keresztül és 1863 októberében Szécsénybõl és Hollókõrõl is elûzte a törököket. Az üresen álló építmény õrzését a XVIII. század elején Szabó György, Gondor Mátyás, Nagy Orbán és Krikk Lõrinc hollókõi lakosokra bízták. 1701-ben I. Lipót több más várral együtt elrendelte Hollókõ lerombolását, de ez ekkor még nem történt meg. 1710-ben Nógrád labancpárti nemesei Hollókõn tartották a megyegyûlést. A szatmári békekötés után egyes falait szétrombolták, 1718-ban már romként említették. A birtok a XVIII. század elején a Forgáchok kezébe került, majd 1860-ban a Pulszky család vásárolta meg. Omladékai között egy ideig a környékbeli szegények laktak. Az elmúlt kétszáz évben falainak egy részét építõanyagként elhordták, de még mai állapotában is a megye legépebben maradt, a középkori építkezés jegyeit is tükrözõ várának tekinthetõ. A vár feltárását 1966-69 között végezték, a restaurálási munkák 1970-ben kezdõdtek. A vár és a község környékét 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A vár 361 méterrel épült a tengerszint felett, a völgyhöz viszonyítva 110 méter relatív magasságú andezit sziklára. Szabálytalan alakú, belsõ tornyos. Mai külsõ és belsõ várból, falszorosokból álló rendszere többszöri átépítés, bõvítés során jött létre. Bejárata a Szárhegy gerincnyúlványa felõl, a keleti oldalon nyílt, mögött e a vár déli oldalán végighúzódó falszoros vezetett a dél-nyugati sarok kaputornyáig. A kaputoronyban három egymást követõ kapunyílást tártak fel, a köztük lévõ farkasveremmel. A torony harmadik kapuja a várudvar nyugati falán át vezetett a külsõ várba. Ez vastag falakkal a déli és részben a keleti oldalról védte a felsõ várat, benne négy helyiséget, 3,6 méter mély, kváderkõvel rakott vízgyûjtõt, három különbözõ korban kialakított járószintet tártak fel az ásatás során. Kõsziklára épült, több méter vastag keleti falszakasza volt a legtámadhatóbb pontja. Csekély maradványai alapján a fal nyomvonalát az elmúlt években rekonstruálták. A belsõ vár kapuját nyugat felõl kettõs falszoros védelmezte. A belsõ, 1,8 méter széles szoros a sziklára épült, meredeken vezetett a kapu elõtti építményhez, amely elõtt farkasvermet is készítettek. A külsõ falszoros váltakozó szélességgel nyugat, majd bõvítése során dél felõl is körbevette a belsõ várat, észak-keleti végén õrtorony zárta le. Õrtornya és a belsõ kapu közötti szakasz az évszázadok során teljesen elpusztult, helyreállítása vasbeton szerkezettel történt. A külsõ falszoros nyugati részét késõbb három keresztfallal négy szakaszra osztották. A belsõ vár mai formája többszöri bõvítés során alakult ki. Magját a szabálytalan ötszög alaprajzú torony képezi, ennek északi és nyugati oldalához építették a palotaszárnyakat. Bejárata a nyugati falszoros felõl egy szabálytalan alakú helyiségbe nyílt. Jobbról íves vonalú, egykor boltozott, kõ kapukeretes helyiség, balról helyreállított, dongaboltozatú pince csatlakozott hozzá. Ez a három helyiség képezte a palota elsõ szintjét. A második szintre gótikus bejáraton át dél-kelet irányú lépcsõsoron lehetett feljutni, ennek két foka megmaradt. A második szinten a palota északi szárnya és a torony között kisebb udvar volt, ide vezetett fel a lépcsõ. Ezt az udvart késõbb beépítették, innen nyílt az északi szárny nagyobb helyisége, és e szint magasságában záródott a kváderkövekkel bélelt, mintegy 2,6 méter átmérõjû, fedett vízgyûjtõ is. A palota harmadik szintje is kapcsolódott a torony falaihoz, a torony észak-keleti fala mellett kisméretû helyiség, a déli fal mellett D alakú vízgyûjtõ akna került elõ. Ez utóbbi faragott lefolyóval volt összekötve az alacsonyabban lévõ vízgyûjtõvel. Feltehetõen ezen a szinten helyezkedett el a vár lovagterme, melyet jelez az északi palotafal késõgótikus gyámkõ maradványa, valamit a nagyméretû, egykor reneszánsz stílusú ablaknyílások. A palota negyedik lakószintje már csak az északi falon követhetõ, s ugyancsak itt maradt meg az ötödik szinten kialakított védõfolyosó pártázatának egy eleme is. A vár legrégebbi része az ötszög alaprajzú torony. Sarkait szépen formált kváderkövekbõl építették, belsõ tere emeletenként bõvül. Mai bejárata a palota második szintjénél található, ezt a nyílást azonban utólag bonthatták ki. Legkorábbi bejárata a torony harmadik szintjén nyílt. A legfelsõ emeletet késõbb falazták rá, itt egy kapu kõkeretének maradványa jelzi a palota legfelsõ szintjével való kapcsolatát. A tornyot körbevevõ várfalon eredetileg védõpártázatos gyilokjáratot képeztek ki. Ennek szerepe, késõbb megszûnt, így a pártázatot és a fal - torony közti szorost befalazták. A védõpártázat elemei a torony keleti fala mellett és a palota észak-keleti sarkához toldott védtorony még látható. A gyilokjárót 1985-ben kibontották.

Hollókõ mûemléki jelentõségû területe,

A mûemléki jelentõségû területet kelet-nyugati irányban a Kossuth út 62-108-as számú házak közötti falurész, észak felé a patakig terjedõ telkek, dél, illetve nyugat felé a vár és az alatta körben elhelyezkedõ fás, legelõs hegyoldal határolja. Az 1981-ben kiadott mûemléki rendezési terv tartalmazza az Országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség által javasolt határvonal módosítását. 1977-ben a község környékét Tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A területen egyedileg is védett épület a Kossuth út 62, 64-65, 67-76, 78-79, 81-90, 92-96, 98-101, 108 és a Petõfi út 1-2, 7-8, 10-12, 20, 22, 26, 28, 30, 32 számú épületek, illetve a várrom. A terület jelenlegi határán kívül védett még a Kossuth út 112, és 114-es számú ház.

A községben 2 mûemlék, 9 mûemlék jellegû és 43 városképi, faluképi jelentõségû, összesen 54 védett épület található. Ezeken kívül a mûemléki jelentõségû területen további 8, egyedileg nem védett ház helyezkedik el.

A község kialakulása: A település fölött magasodó várrom magja, a lakótorony a XIII. század második felében épült. A többszörösen bõvített, sok ostromot megért vár története 1711-el zárult, amikor császári rendeletre falainak egy részét elbontották. 1966-69-ben feltárták, helyreállították.

Hollókõ község õsét Váralja néven már 1343-ban említették az oklevelek. Nyomait az Elõttyi dûlõn, templomának maradványait a Pusztaveremdombon 1969-ben tárták fel. Az említett két régészeti lelõhely a mûemléki jelentõségû terület és részben a tájvédelmi körzet határán kívül esik. Ugyancsak a védett terület határán kívül, attól dél-nyugatra található a Pusztavárhegy459 méteres csúcsa. A csekély falmaradványok és a XIII-XIV. századi felszíni kerámialeletek középkori erõdítményt sejtetnek, környékével szervesen illeszkedik a védett tájegységhez. A mai települést a XVIII. század elejétõl említik, 1715-ben még csak három magyar háztartással, 1720-ban nemesi községként. Az 1867-es kataszteri térkép szerint a község 60 lakóházból és 11 egyéb rendeltetésû épületbõl állt, kiterjedése nem sokban tért el a mûemléki jelentõségû területtõl. Fejlõdését a gyakori tûzesetek hátráltatták (1874., 1886., 1896.). Az 1909. július 30-i tûzvészben a falu összes háza leégett. Mai arculatát az Ófalu tûzvész utáni újjáépítésekor kapta. Néhány házra kiterjedõ tûzeset volt még 1926-ban és 1935-ben is. A XX. században kelet felé, a régi pajtáskertek helyén kezdett bõvülni a község, de az Ófalu, néhány kisebb átalakítástól eltekintve megtartotta eredeti településszerkezetét.

A településszerkezet kialakulásához fontos adatokat szolgáltat az 1867-es kataszteri térkép, mely már a mai Kossuth és Petõfi utcát is ábrázolja. E két utca lakóépületei már ekkor is fésûs beépítésben álltak, ez adja a jelenlegi falukép egyik sajátosságát is. A térképen hat, úttal párhuzamos épület is látható, ezek közül azonban ma már csak a Kossuth út 84-es számú ház áll. A mai településszerkezet másik sajátosságát a rokon családok egy telken történõ építkezései, az úgynevezett csoportos telkek jelentik. A községben ennek a kialakításnak négy alaptípusa figyelhetõ meg. A község kialakulásakor a lakóházak boronafallal, zsup, vagy zsindelyfedéssel készültek. A fa építõanyagot az 1783-as tiltó rendelkezés ellenére a lakosság még valószínûleg sokáig alkalmazta. A védett területen lévõ 59 lakóházból 31 még ma is az 1867-ben ábrázolt helyen áll. A sok õsi elemet megõrzõ mai házformára jellemzõ a kõlábazat, a két oldalon elõreugró tetõ, melyet késõbb már oszlopos, mellvédes tornáccal láttak el, csonkakontyos, vízvezetõs, díszített oromfalas nyeregtetõ és a leggyakoribb szoba - konyha - kamra - istálló alaprajzi elrendezés.

Vissza...