Nógrád megye mûemlékei


BUJÁK

Római Katolikus templom, Mûemlék jellegû

Hõsök tere, - Hrsz.:449.

Buják plébániáját elõször 1542-ben említik, az akkori templom helye azonban ismeretlen. A mai templom 1752 és '57 között épült, Esterházy Pál kegyúr költségén. E század elején falai megrepedtek, boltozatából téglák hullottak ki, ezért 1902-ben újraboltozták, hajóját bõvítették, szentélyét átépítették. 1933-ig fazsindelyes fedésû volt. Harangjai 1746-ban még haranglábon voltak elhelyezve. Az egyhajós, enyhén elõreugró homlokzati toronnyal épült templom barokk stílusú. Hossztengelye megközelítõen észak-déli irányú. Az ívelt oromfalak között álló tornyot a körbefutó koronázópárkány, öv- és órapárkány tagolja. Szentélye egyeneszáródású, falához mindkét oldalon sekrestye csatlakozik. Kapukerete díszes, felette enyhe ívû törtvonalú szemöldökpárkány látható. Ablakai nagyrészt szegmentíves záródásúak. A belsõ teret csehsüvegboltozat fedi. A hajó eredetileg kétszakaszos volt, késõbb háromszakaszúra bõvítették. Az elsõ térben a templom történetét ismertetõ emléktábla van elhelyezve.

Kálvária, Mûemlék jellegû

Kálvária hegy, - Hrsz.:0165.

A Kálvária hegy legmagasabb pontján álló, szabálytalan építmény klasszicista stílusban épült 1820 körül. A bujáki hagyomány szerint az 1800-as évek végén vihar rongálta meg, de egy helyi mészáros költségén helyreállították. Belsõ járószintje erõsen kiemelt, ezért a kõkorlátos feljáró lépcsõ is igen meredek. Félköríves kapuja kõkeretes, ennek egy részét betonnal pótolták. A kovácsoltvas, szegecselt kapu egyidõs az építménnyel. A mellvédet egysoros téglapárkány zárja le. Feszülete újkori, de múlt századi talapzaton áll. Latorkeresztjei homokkõbõl faragottak. Az eredeti feszület két mellékalakja ma a temetõi, 1791-bõl származó kereszt mellett található. A kálvária a mellette álló Szt. Anna kápolnával egységet képez.

Szent Anna kápolna, Mûemlék jellegû

Kálvária hegy, - Hrsz.:0165.

A késõ barokk stílusú kápolnát 1801-ben építették. Egyhajós, elõreugró középtornyos, nyugat-keleti tájolású. Tornya alatti bejárata ívesen falazott, nyitott, több új betonlépcsõ vezet fel hozzá. A hajó kapuja a toronyelõtérbõl nyílik. A torony fala a kapukeretnek támaszkodik és részben takarja azt. Tornya gúlatetõvel fedett, apszisa egyenes záródású. A hajófalat egy-egy kõkeretes ablak töri át, hajója donga-, szentélye félkupolaboltozatos. Az épülettõl keletre egyszerû remetelak áll.

Várrom, Mûemlék

Külterület, - Hrsz.:0164/1.

Az építészeti részletek alapján a 310 méter tengerszint feletti, megközelítõen száz méteres relatív magasságú, hegyen álló, szabálytalan alakú vár belsõ részének építése a XV. század végére, a kerek védõmû építése pedig a XVI. századra tehetõ. Elsõ okleveles említése 1313-ból való, ekkor Csák Máté sikertelenül ostromolta. 1386-ban a Garaiak kapták meg. Albert király 1438-ban a Báthory családnak adományozza, s tõlük csak a törökök vették el. Buda eleste után a bujáki vár a végvárak közé tartozott, s 1550-ben zajlódott le a Tinódi által is megénekelt párviadal Kapitán György hollókõi és Hubiár aga szandai várparancsnok között. 1552-ben Nagy Márton várkapitány és a kisszámú õrség öt napi ostrom után a várból megszökött, a törökök azonban utolérték és megölték õket. Kisebb jelentõségét a török zsoldjegyzékek bizonyítják. Fülek visszavétele - 1593. - után Báthory István vezetésével Bujákot is visszafoglalták a magyarok.

A végvárak - így a bujáki is - romladozó állapotban voltak, csekély, rosszul felszerelt várõrséggel. 1597-ben Pálffy Miklós saját seregébõl erõsíti meg az õrséget. Az 1608-as és 1618-19-es országgyûlés a vár megerõsítését határozza el, ám annak megvalósításáról nincsenek adatok. 1655-ben azonban 50 lovas és 150 gyalogos érkezik a várba.

Az 1663. õszén megindult nagyszabású támadás során a vár ismét török kézbe került. Röviddel ezután egy kisszámú magyar csapat ostrom alá fogta, majd az elvonulást kérõ törököket Csécsénél megtámadta. Ezt megbosszulandó, a törökök 3 ezer fõs sereggel támadtak a várra, s a 42 fõs védõket egytõl-egyig felkoncolták.

Nógrád megye 1685-86-ban szabadult fel a török uralom alól, a vár ekkor elveszítette hadi jelentõségét. Nem szerepelt a Rákóczi szabadságharcban sem, lassan rommá vált. Mai, felsõ várból és több falszorosból álló jellege többszöri bõvítésre utal. Bejárata a keleti oldalon nyílott, ahol erõs, 4 méter vastagságú kapu nyomai, mögötte kapuszoros maradványai láthatók. A kapuszoros 20 méter belsõ átmérõjû 1,8 méteres falvastagságú kör alakú védõmûhöz vezet. Kisebb várudvar tételezhetõ fel a vár északi részén a belsõ ár és a kör alakú védõmû között. Az egykori palotarész nyugati, ívesen hajló fal mentén helyezkedik el.

Vissza...