A televízió mûsorai közül az egyik legnépszerûbb az X-akták címû sorozat. A rejtélyes esetek mindig is foglalkoztatták az embereket. Gyakran kiderült, hogy a magyarázat kézenfekvô. A gyarmatiaknak is megvannak a titokzatos eseteik...
Az igazság ezekben sem "odaát van".
Régi megfigyelés, hogy egyes helyeken gyakran több súlyos, sôt halálos baleset történik, mint máshol. Ilyen Gyarmaton a Szügyi út - Nyírjesi út, a Kölcsey utca - Vörösmarty utca keresztezôdése, de a "Barna ABC" környéke is. E helyeken a nagy forgalom, az emberi figyelmetlenség, vagy felelôtlenség is közrejátszik a balesetek bekövetkeztében.
De mi van a Hétvezér utca - Ady út sarkán? Itt messze több koccanás, vagy baleset történik, mint más helyeken. A forgalom sem túl nagy... A rendôrök már évtizedek óta próbálják a balesetek számát csökkenteni e helyen. Nem sok eredménnyel.
Kezdetben csak Állj, elsôbbségadás kötelezô! táblát tettek ki, majd egy elôjelzô tábla kihelyezésére is sor került. A táblákat éppúgy figyelmen kívül hagyták, mint a jobbkéz szabályt. Az esetek egy részérôl a rendôrség sem szerzett tudomást, mert a jármûvezetôk megegyeztek egymással, ugyanis gyakran mindketten sárosak voltak az ügyben.
A rendôri furfang kifogyhatatlan. A táblák mellé már figyelmeztetô felfestés is került. Az eredménytelenséget látva fekvô-rendôröket alakítottak ki. A bitumenbôl készült mesterséges púpok -amit szintén táblával jelezte! - már a elsô napon sikeresen vizsgáztak. Az üvegtáblákat szállító teherautó ugyan nem szenvedett balesetet, de rakományát sikerült az árokba rázni.
Azóta már sok víz lefolyt az Ipolyon. A fekvôrendôrökön 40-nel sem lehet áthajtani futómûsérülés veszélye nélkül. Viszont ki lehet kerülni...
A rossz nyelvek szerint az úttest bal oldalára is felkerül a bitumenpúp.
Talán a japán példát is követik. Ott ugyanis hasonló helyeken felfújható, élethû gumirendôröket állítottak a veszélyes helyekre. A száguldozók az elsô rendôrnél még meg is állnak. A másodiknál lassítottak, a harmadiknál már ismét száguldottak. Pedig az már igazi volt...
Mindenesetre a "hely szellemére" sokan kiváncsiak, de magyarázat nincs. A radiesztéták - a föld sugárzását érzékelôk - is érdeklôdtek. Állítólag a vízfolyásokat a föld alatt is kimutató inga itt visszafelé forgott, a "varázsvesszô" is összecsapódott.
Talán így van. Az viszont biztos, hogy a kutyák nem akarnak leülni. Az ôseink a kutyák sugárérzékelô képességét már ezer éve is kihasználták. A fekhelyet oda tették, ahol az eb szívesen pihent. Valyon mit érez az Ady utca sarkán az állat?
Mi az igazság a balesetek okaiban? Ki tudja. Biztosan több ok is közrejátszik. Csak egy biztos: az igazság nem odaát van.
Srancsik József

A minap eszembe jutott az a régi vicc, melyszerint a királyfi az erdôben járva kelve, egy csúf boszorkányba botlik, akinek segt hazacipelni a rôzsét. Aztán a mézeskalács házban a banya ajánlatot tesz a hercegnek, ha vele alszik, reggelre szépséges szép királylánnyá változik. Az ifjú legyôzve ellenszenvét bebújik a vasottú mellé, s aztán reggel döbbenten tapasztalja, hogy az öregasszony tán még rútabb, mint este volt. A banya nevetve kérdezi látva megdöbbenését: hány éves is vagy? Huszonöt - mondja a herceg. ... és még hiszel a mesékben? - így vihogva a banya.
Azt gondoltam ma már nem igen van félnivalója az embernek, ha mubnkahelyén gondjai támadnak, s bizonytható az igaza. Ezt a meggyôzôdésemet látszott megerôsteni, hogy mikor hírét vettük, hogy az egyik megyei cégnél nincs minden rendben, a direktor inkább diktátor, s ezért már-már pattanásig feszült a hangulat, alkalmazottai közül néhányan készségesen beavattak az elmúlt évek történéseibe. Az igazgató természetesen mereven elzárkózott a nyilatkozattól.
Aztán eltelt néhány nap, más forrásból is próbáltuk tájékozódni, újabb szempontokat begyûjteni. Eközben ismét jelentkeztek a korábban beszédes alkalmazottak, hogy úgy gondolják most mégsem idôszerû a dolog. Döntésük hátterét firtató kérdéseimre különbözô vûálaszokat adtak, mígnem kibukott a valódi ok, "egyikünknek sincs másik állása..."
Azt gondoltam, akinek bizonyíthatóan igaza van, nincs mitôl tartania, merthogy mára kiépültek azok a jogállami garanciák, amelyek védik a munkavállalókat, ha gondja van nyugodtan beszélhet. Úgy tûnik nagy hiba, hogy éppen csak túl a harmadik ikszen még hiszek a mesékben.
Hlavay Richárd

1997. április 14-e talán sokaknak teljesen hétköznapi napnak indult, reggel fél 8-kor a tanulók sokasága az iskolák felé vándorolt. A Szent-Györgyi Albert Gimnázium bejárata elôtt viszont egy 75 fôs diákcsoport álldogált. Látszólag izgatottak voltak. Ez természetes, hiszen az elsôs növendékek még soha nem voltak komplex napon, és épp egy ilyenre indultak.

Úgy érzem, most jogosan azt mondja: ez is egy újabb diákbuli, amelynek csak az a célja, hogy felhívja a figyelmet az iskolára. Ez azonban tévedés! Ez ugyanis egy nagyon komoly és összetett rendezvény, amely nagy szakértelmet, sok munkát és odafigyelést igényel mind a tanároktól, mind a diákoktól. Az anyagi feltételekrôl nem is szólva, hiszen ezeket tanáraink pályázatok útján teremtik elô évrôl évre. Nos, hogy ez a különleges nap mégis létrejött, az a Komplex Képességfejlesztô Programban résztvevô lelkes csoport érdeme: a tanári gárdát ezen a napon Holecz Imréné, Kovács Ferencné, Fábián Berta, Gramantik Pálné, Kaba Ignácné és Hreskó Józsefné alkotta, a diákok pedig az 1/D, 1/B, 3/B, 1/A, 2/A és 2/B osztályokból gyûltek össze.

A komplex napok minden évben megrendezésre kerülnek. Tavaly a millecentenárium évfordulója alkalmából Ópusztaszeren tartottuk, az idén pedig Szlovákia olyan településein haladtunk végig, amelyeknek magyar vonatkozása van. Ilyen volt például Ipolybalog, Csesztve, Szklabonya, Kékkô. A diákok egészen átélték azt az érzést, amit egy ilyen alkalom képes jelenteni: az együtt egymástól elsajátított "tudomány" örömét.

Ipolybalogon a helyi általános iskola kisdiákjai nagy lelkesedéssel fogadták a 3/ B osztály Az ember tragédiájából merített színelôadását, és még jobban felcsillant a szemük, amikor a 2/A -s lányok saját készítésû bábokkal ajándékozták meg ôket. Kékkôben aztán megtekinthettük a valódi bábmûvészet kellékeit, ugyanis a várban ilyen kiállítás nyílt. Sajnálattal hiányoltuk azonban a Balassi-emléktárgyakat az egykori birtokán. De az ilyen hiányosságokat igyekeztünk a magunk kis tájékoztatóival, verses elôadásaival pótolni. Az 1/B osztály kész szavalókorussá lényegült át Balassi szerelmi költészetét megemlítve. Az elôadások is igen sokoldalúan közelítették meg az éppen aktuális témákat. Legyen példa erre a 2/D osztály két vállalkozó kedvû tanulója, akik arra készültek fel, hogy a mai stílusban egy irodalomtörténeti vitát mutassanak be a közönségnek. A téma igen komoly volt: a Madách Imre élete és munkássága során fölmerült, máig eldönthetetlen kérdésekben - feleségével való viszonya, házasságuk kudarcának okai, a Tragédia megszületésének körülményei - próbáltak dûlôre jutni. Egy tudományos alapokat sem nélkülözô valódi diák szócsatát élvezhettek végig az egybegyültek.

Mindez Alsósztregován a Géniusz szobor "lábai" elôtt zajlott, de az emlékmû megôrizte a híres költô titkait - és nem segített eldönteni a vitatott életrajzi elemeket. Szklabonyán megnéztük a "nagy palóc" szülôházát, és érdeklôdve hallgattuk házasságának furcsa -romantikus történetét. Azt hiszem, a helyszínek szellemisége mindannyiunkat megérintett, erre utaltak a buszban folytatódó beszélgetések, az aktuális irodalmi mûvekkel kapcsolatos játékos kérdések is.

Biztosan sokan és sokszor járták már be ezt az útvonalat, de feltehetôleg keveseknek hozott olyan felismerést, mint amit egy 2/D-s osztálytársam fogalmazott meg: "Én ezen a napon többet tanultam, mint ha egy hónapig az iskolapadban ültem volna." Hadd tegyem még hozzá, ezen nem a megszokott görcsös-unalmas tanulást értette.
Gál Gyula 2/D osztály

Elsô alkalommal rendezték meg a Május 1. úti általános iskola pedagógusai a szülôk-tanárok bálját, melynek célja a gyermekek családi hátterének szülôi beszélgetéseken keresztüli megismerése. Nem titkolt szándéka volt a jó hangulatú mulatozásnak az sem, hogy növekedjen az iskola lehetséges támogatóinak száma, tekintve azt, hogy ez az intézmény sem bír jobb anyagi körülményekkel, mint a város többi iskolája. A közel másfélszáz résztvevô hajnal 5-ig tartó vigadozásában tombolasorsolás és táncverseny is szerepelt. A valamikori 3 iskola nevelôtestületeinek "összerázódásán" túl így a szülôk is mélyebb betekintést nyerhettek a pedagógusok, az iskola és az intézményvezetés elképzeléseibe.