A minap eszembe jutott az a régi vicc, melyszerint a királyfi az erdôben járva kelve, egy csúf boszorkányba botlik, akinek segt hazacipelni a rôzsét. Aztán a mézeskalács házban a banya ajánlatot tesz a hercegnek, ha vele alszik, reggelre szépséges szép királylánnyá változik. Az ifjú legyôzve ellenszenvét bebújik a vasottú mellé, s aztán reggel döbbenten tapasztalja, hogy az öregasszony tán még rútabb, mint este volt. A banya nevetve kérdezi látva megdöbbenését: hány éves is vagy? Huszonöt - mondja a herceg. ... és még hiszel a mesékben? - így vihogva a banya.
Azt gondoltam ma már nem igen van félnivalója az embernek, ha mubnkahelyén gondjai támadnak, s bizonytható az igaza. Ezt a meggyôzôdésemet látszott megerôsteni, hogy mikor hírét vettük, hogy az egyik megyei cégnél nincs minden rendben, a direktor inkább diktátor, s ezért már-már pattanásig feszült a hangulat, alkalmazottai közül néhányan készségesen beavattak az elmúlt évek történéseibe. Az igazgató természetesen mereven elzárkózott a nyilatkozattól.
Aztán eltelt néhány nap, más forrásból is próbáltuk tájékozódni, újabb szempontokat begyûjteni. Eközben ismét jelentkeztek a korábban beszédes alkalmazottak, hogy úgy gondolják most mégsem idôszerû a dolog. Döntésük hátterét firtató kérdéseimre különbözô vûálaszokat adtak, mígnem kibukott a valódi ok, "egyikünknek sincs másik állása..."
Azt gondoltam, akinek bizonyíthatóan igaza van, nincs mitôl tartania, merthogy mára kiépültek azok a jogállami garanciák, amelyek védik a munkavállalókat, ha gondja van nyugodtan beszélhet. Úgy tûnik nagy hiba, hogy éppen csak túl a harmadik ikszen még hiszek a mesékben.
Hlavay Richárd