A legnagyobb harang
A negyedik és egyben legnagyobb harangot, amely napjainkban a város legöregebb egyházi célokat szolgáló harangja, 1891-ben vásárolták.
A korabeli sajtó május 24-i számában olvashatunk az elôzményekrôl. Május 17-én hozták a hívek három kocsin a harangot és álványzatokat.
A harangöntô Tury és szakemberei 19-én érkeztek, 21-én csütörtökön este 6-kor húzták fel helyére a harangot, melynek beállítási munkái négy napot vettek igénybe. A költségeket az Evangélikus temetkezési Egylet fedezte, mely 1970 forint volt.
6. Öntötte és felszerelte Thury János és fia Budapesten 1891. (Balassa-Gyarmati Ág. Hitv. Evangélikus Temetkezési Egylet) ajándéka 1891.
Másik felének közepén domborított kehely, szív, kereszt a szôlôfürt és búzakéve karéjában. Súlya: 969 kilogramm. Átmérôje: 122 centiméter. Az óraszerkezethez kapcsolva ez üti az egész órákat.
A Nógrádi Lapok május 31-i száma ad hírt a 24-én, szentháromság vasárnapján tartott avatóünnepségrôl, mely egyben a vallásszabadságot biztosító 1791. 26.tckk százados évfordulója is volt. A templom elötti téren folyt le a harangszentelési ünnep. Simko Frigyes lelkész egyszerû szertartás mellett végezte, az új harang megszólalt. A templomban az oltár mellett Holles Danó dobrocsai lelkész tartott beszédet s ezt követte tót ének és Simkó Frigyes tótnyelvû beszéde. Az istentisztelet fél 12-kor ért véget.
egy szûk negyedszázad után pedig elkövetkezett az I. világháború, mely szomorú sorsot szánt a gyarmati harangoknak is. Errôl a megyei lap 1917. február 11-i számában így számol be. Hadba vonultak a harangok. A héten rákerült a sor a mi harangjainkra is s a többiek után bevonultak, hogy ágyút öntsenek belöllük. Az egyházakban egy-egy harangot hagytak meg, de elrendelték, hogy ezentúl is bronzharangot kell beszerezni, nem pedig acélharangot, mert hadviselés idején ezek óriási tartalékfémet jelentenek.
A jámbor emberek sírva búcsúztak el a harangoktól, melyeknek hangjait kisgyermek koruktól fogva megszokták, s annyi költészet fûzôdik emlékükhöz. Az ideges emberek nem is bánják, hogy egy-egy harang marad, mert a szolgálatot azok is megteszik s minek az a harangzúgás a külföldön szokásos harangjáték helyett.
(folytatjuk)
Reiter László
|
