I.ÉVFOLYAM 2. szám 1997. MÁRCIUS 20. CSÜTÖRTÖK

Ebben a rovatunkban néhány cikket folyamatosan közlünk, igy elôfordulhat, hogy esetleg több számon keresztül is talalkozik némelyikel..


Harangok..

Balassagyarmat 1690. évi újratelepítésétôl eltelt három évszázad óta csaknem 50 harangról van tudomásunk, melyek a különbözô helyein megkondultak. Napjainkban is szinte minden nap halljuk valamelyik hangját, de keveset tudunk róla és sokan leélik úgy az életüket, hogy valaha is látták volna lakóhelyük valamelyik harangját. Ez annak tudható be, hogy nehezen hozzáférhetôk, hiszen nem tartozik mindennapi sétáink közé a templomok magas tornyainak megmászása. Ezen gondolatok vezettek arra, hogy felkutassam azokat az írásos forrásokat, melyek valamilyen módon említést tettek a városba került harangokról és így azok eredményét közreadva, megismertessem a tisztelt olvasót ezen egyházi, ipari és várostörténeti szempontból is érdekes régi és mai harangjainkkal. Mivel félszáz harang ismertetése igen terjedelmes lenne, ezért bízok abban, hogy szándékom szerint azok közreadása majd folyamatos lehet. Mai számunkban az 1904-ben épült neogótikus református templom tornyában függô harangokat ismertetem. Négy harangjáról van tudomásunk, ebbôl három ma is megvan, egyet pedig 1917. február 6-án háborús célokra elvittek, illetve beolvasztottak. Az új templom avatása 1904. augusztus 31-én volt. Még abban az évben a Nógrádi Hírlap november 27-i számában a következôket olvashatták a balassagyarmatiak: "Nagylelkû adomány a kálvinistáknak. Nagyszécsény országos képviselôje a Pintér Sándor szép tanújelét adta nemes szívének, midôn a balassagyarmati református egyháznak egy harangot öntetett és adományozott. a harang már rendeltetési helyére jutott és legközelebb már ez hívja össze a híveket, hogy a mindenhatót imádják." A harangon olvasható felirat az egyik oldalon a következô: "a balassagyarmati kálvinista egyház részére / öntetett engem Pintér Sándor római katholikus/ hogy a magyarok igaz Istenét végnélkül való idôn át dicsôitsem / öntötte és felszerelte Thury János és fia Ferencz budapesten". A másik oldalán kidomborodó díszítés, egy koszorútól övezett koronás magyar címer, valamint a harang sorszáma: 1764. A legnagyobb alsó átmérôje 46 centiméter, a súlya 75 kilogramm. Ez a torony legkissebb harangja.Az egyház gondnokának, Zeke Kálmán járásbírónak buzgolódása folytán 1907-ben egy új harang került a toronyba. Felirata: "Isten dicsôségére öntette a balassagyarmati ev. ref. fiókegyház 1907. évben / öntötte / Thury Ferencz Budapesten". Súlya 142 kilogramm volt, felszereléssel 204 kilogramm. Ára 532 Korona volt. Ezt a harangot vitték el beolvasztásra az I. világháború idején. (folytatjuk)
Reitter László

Száz éve történt: ünnep a városban
Poharat ürítettek a sajtóra is

Száz esztendeje is megemlékeztek a magyar szabadságharcról szerte az országbasn. A balassagyarmati eseményeket a Nógrádi Lapok és a Honti Híradó 1897. március 21-i számában megjelent tudósítások alapján elevenítjük fel. Balassagyarmat városának köz és magánházai már a reggeli órákban fel voltak lobogózva, este pedig kevés kivétellel a házak ablakai gyertyafényt árasztottak. A fáklyák a városháza udvarán gyujtattak meg s a fáklyás menet zseneszóval este 7 órakor indult meg a vármegyeháza elé, ahol a sétatéri szögleten a szónoki állvány a megyeházával szemben állíttatott fel. A vármegyeháza ablakai teljesen ki voltak világítva. A dalárda Kedvessy Lajos karnagyjelölt vezetése mellett elzengvén a hymnust, az állványra dr. Kossaczky Arnold lapunk munkatársa lépett. (A szónok méltatta a nap jelentôségét és ismertette a 49 évvel ezelötti pesti eseményeket - a szerk. megjegyzése.) A sikerült és hatásos beszédet szünni nem akaró éljenzés és taps követte. Majd Balás Kornél lépett a szószékre s rokonszenves hangon szavalta el bátyja Balás Károly Nagy idôk címû alkalmi szép költeményét. A szavalót szép és hatásos elôadásáért szintén megéljenezték. A dalárda végül elzengte a szózatot s ezzel az utcai ünnepély, melynek ezer és ezer szemlélôje volt - véget ért s a Cservenyák György helyettes tûzoltóparancsnok által vezényelt tûzoltócsapat kordonjai közt a néptömeg visszaindult s a felkeltett hazafias érzület hatása alatt feloszlott. Az ünnepély tulajdonképpen a Balassa szállóban tartott bankettel fejezôdött be. Este 8 óra felé 150 ember gyûlt egybe az emeleti helyiségekben. Török Zoltán alispánért a városbíró elnöklete alatt küldöttséget küldtek, - s mikor az alispánnal megjöttek - zajos éljenzéssel fogadták a nagy számban jelen volt polgárok. A taosztok sorát Horváth Danó kezdte meg, aki beszédében megemlékezett Kossúth Lajosról. Utánna Balás Ferenc a szabadság, testvériség, egyenlôség elveit fejtegette. Török Zoltán alispán biztosította a várost támogatásáról, Bainter Arnold fôszolgabíró pedig lelkes szavakkal méltatta a sajtó érdemeit. Poharát emelte a sajtó helyi képviselôire, Horváth Danóra, dr. Kossatzky Arnoldra és Pozsonyi Gáborra. Jó hatást keltett Fábry János városbíró beszéde, aki megköszönte az alispánnak a város iránt tanusított rokonszenvét. Manóssy Alajos a fôbíróra emelte poharát, dr. Kossatzky Arnold a polgárokat és a városbírót köszöntötte. Poharat emeltek még Jablánczy Miklós pü. igazgatóra, a törvényszék megjelent tagjaira, Cservenyák György ny. tûzoltóparancsnokra. A jóízû bankett, melyet Barth Ignácz közmegelégedesre állított ki, Dombi Rudi pompás zenéje mellett csak éjfél után ért véget. Ünnepélyek voltak még délelött az iskolában is. A polgári iskolában az iskolaszék elnöke, Horváth Danó mondott beszédet, az állami elemi iskolában Kemény Gábor igazgató beszélt az ifjúsághoz. A nemzeti iskolában Vilim József és Bodroghy Mihály tanítók méltatták hazafias beszédekkel a nap jelentôségét. Az ág. ev. hitv. iskolában Kovácsi József tanító vezetése alatt ünnepeltek, ahol Krmann Lajos hitoktató, segédlelkész szólt a tanulókhoz. Végül az izraelita iskolában Englander tanító volt az ünnepi szónok. A március 15-ikének emléknapja a székvárosban a fentiekbôl láthatóan a legszebb és leghazafiasabb ünnepélyek közé sorolható s végtelen örömére szolgált mindenkinek, hogy egy-két diszonens hangtól eltekintve a nagy napot pártkülönbség nélkül, hazafias érzéssel ünnepeltük. Összeállította: Reiter lászló

[Címlap] [Városháza] [Mozaik] [Krimi] [Sport] [Vegyes] [Archivum] [Honlap]