A múzeumot 1959-ben alapították, a mai épület 1980-ban került átadásra, ekkor bôvült az intézmény tevékenységi köre is, és a legújabb kor tárgyi-, történeti-, irodalmi-, mûvészeti- és mûvelôdéstörténeti emlékeinek gyûjtésére specializálódott. Állandó történeti kiállítása a "Munkásélet Nógrádban a XIX-XX. században" a XIX. század közepétôl a Tanácsköztársaság bukásáig (1919) idézi föl Nógrád megye és Salgótarján bányász és munkás rétegének élet- és munkakörülményeit.

Jelenleg három idôszaki kiállítás tekinthetô meg az év végéig.

• "Ovce moje, ovce..." "Báránykáim, báránykáim..."
  Felsô-Garam menti és polyanai pásztoréletrôl rendezett bemutató (a besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeum anyagából)
• "A magyarság 1100 éves történelme a pénzek tükrében" és "A világ forgalmi fémpénzei"
  összeállítás dr. Hornyák Csaba magángyûjteményébôl származó válogatás a numizmatika iránt érdeklôdôknek nyújt különleges élményt a Herman Ottó Múzeum (Miskolc) gyûjteményébôl
• "id. Szabó István (1903-1992) szobrászmûvész kamarakiállítása"
  a múzeum saját gyûjteményébôl ad válogatást, mely a népélet és a paraszti munka megörökített pillanatait, valamint a bányászat történetének kezdeteit bemutató alkotásokból láthatunk néhányat.

Nógrádi Történet Múzeum Bányászati Kiállítóhely

A magyarországi barnakőszén bányászat egyik legjelentősebb szénmedencéjében a gazdag barnakőszén vagyon sokáig ismeretlenül rejtőzött a föld mélyében. A 18. század elején érdeklődést keltő, majd a század utolsó harmadában (1766) felfedezett széntelepek Salgótarjánt az egész medence szénbányászatának központjává emelték.
Hazánk első földalatti bányamúzeuma, szinte a város szívében, 1965. április 30-én nyitotta meg kapuit a bel- és külföldi túristák előtt az egykori József lejtősakna felhagyott, de még épségben lévő vágatrendszerében. A szomszédos bányakolónia egyik megmaradt tiszti lakásában 1985-ben a történeti kiállítás, 1986-ban pedig a külszíni bemutató nyílt meg.

I. TÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS

Az Északi-középhegység nyugati részén fekvő Nógrád megye barnakőszénterülete legnagyobbrészt a Mátra északi és a Cserhát északkeleti részén található. Három nagy szénbányavállalat: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (1868), az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. (1881) és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat (1868) a szénmedence északi és középső részén termelte a szenet. A medence déli részén a kisebb vállalkozások után a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. (1927) folytatta a bányászatot.
A történeti kiállításban a múltat idéző bányász ünnepi viseletek, kiegészítők mellett korabeli kéziszerszámok, világítási eszközök, valamint táró és aknagépek, munkáscsoportképek, üzemi felvételek, térképek, statisztikák, dokumentumok, részvények teszik közérthetőbbé a bányaipar fejlődését a megyében.

II. KÜLSZÍNI BEMUTATÓ

A bányamúzeum kiállítótermének nyugati szélén található udvaron került kialakításra a sknazen, ahol a földalatti és külszíni szállítás mozdonyai, csilléi, szállítóvagonjai kaptak helyet. Három keskenynyomtávú vasútvonalon a körbejárható szállítóeszközök használatát az épület falán elhelyezett nagyméretű térkép segíti értelmezni.

III. FÖLDALATTI BÁNYAMÚZEUM

A múzeumi együttesnek ebben a részében, a bányajárás élményében részesülhetnek a látogatók. A múzeum lejáratát messziről jelzi id. Szabó István szobrászművész vájárt ábrázoló alkotása. Közvetlenül a lejtősakna bal oldalán lármafát (klopacska), jobb oldalán a székvölgyi bányatelep haranglábját tekinthetik meg.
A szintesen, tárószerűen indított lejtősaknát 1937-ben mélyítették, hogy azzal az 1879-ben művelni kezdett s 1905-ben felhagyott egykori József aknak visszahagyott szénpilléreit, a bennhagyott alsópadot leműveljék. A lejtősakna 1951-ig volt üzemben s fennállása alatt 19.500.000q szenet termeltek ki belőle. Ezeknek a vágatoknak az egy részét képezték ki múzeumi bemutatás céljára oly módon, hogy megőrizzék annak "bánya" jellegét, a mintegy 280 méter hosszú vágatokban a látogató teljes áttekintést nyerjen egy bányáról s annak műszaki berendezéseiről.
A földalatti bányarendszerben ma már múzeális gépek, a vágathálózat, a portálé, a bemeneti tárórész, a lejtős szállítóvéget, a homokkőbe vágott biztosítás nélküli vágatrész, a légvágat, a gurító zömében az eredeti állapotokat megőrizve, s újabb biztosítási módokkal kiegészítve reprezentálja a 19-20. századi megyei szénbányászatot.
A kiemelkedő ipartörténeti jelentőségű bányászati kiállítóhely, a Nógrádi Történeti Múzeum kiállításaként továbbra is szeretettel várja a bányászat múltja iránt érdeklődőket.