Toplista a rendszerváltókról - A csodálkozó japán tûzoltók esete - KRAMMOGÓS TÁNC AZ ASZTAL KÖRÜL - Mimosát elcserélik malacért

Egy gyors visszapillantás szükséges mostan: kivel mi lett idõközben? Ám csak azokra figyeljünk, akik a Mimosa szerint: GENGSZTERVÁLTÁSBAN, valóban váltottak (le vagy fel) valamerre.

Kulacs TERMÉSZETESEN bekerült a regattába, az õ prototípusa nélkülözhetetlen most is. Bojtorján Muki végre kapun belül van - Hivatalban! Õ is regatta taggá válhatott, hála kitartó hastáncos mániájának.
Levelezi úr új lakásba költözhet Madaras jóvoltából. A lakás Madarasé volt korábban, de mióta emez képviselõ, magának szerzett egy újabbat, úgyhogy a régi koszlottat levetette, mint egy kinõtt télikabátot, Levelezinek még így is túl jó az egész.
Krajcáros úr is regattássá válhatott az új érában, és azt a kultúrvonalat egyeduralja egy demokratikus bizottság képében, amelyik állítólag õt eddig elnyomta. Van igazság!
Madaras Egon kakukkos pártvezér és országos képviselõ, valójában õ a csónak(polgár)mester Abderában, ezt azonban titkolják még, mivel a törvény egyenlõre mindhármat egyszerre nem teszi lehetõvé.
Tüskéssy Muki Lapufalváról vizsgát tett "ciológiából" , elkészül a megyébõl, valahova a Duna mellé, ahol élõ békák is vannak...
Bariton Muki nyugállományban szoronghat tovább "jönnek-e már értem?"
Zvolenszky Muki szertárvezetõ, szintén nyugdíjas. Mindenjó Muki épp csak bejáratja az új városi regattát, és már megyen is az óriási pulykafarmra privatizációs elnöknek (vagy minek). A régi Nagy Párt fõembere a fõfarmer. Hugyagi Konrád kiemelt nyugdíjas.
Hírösiné Trillácska már bemászott az Új Tojásba, szûk neki a K-Center, mindenesetre zsíros helyre készül!
Büsztös Muki elpályázik a városból, bronzcsillaga leáldozott - ám családi okokra hivatkozik. Adni kell a látszatra, hiszen az ember szobrászmûvész(!)
Ónagyfranc Berkenye íróúr rendszeres látogatója immár a Skarabesúg Önkínzó Társaságnak, különösen amióta Mimosa otthagyta õket. Nagy kedvvel rontja (újra) a helybeliek alkotókedvét, hogy egyedül maradjon a piacon, mint tetemes író.
Lopuz Gábor úr most viszi jégre az Apómentét, ami "természetesen" éppúgy megszûnik, mint az Abderai Napló, habár az utóbbit ezer oldalról fojtogatták is messzire nyúló kezek. Drótlaki Muki a mobilkészítõk szövetségi tagja a függesztett ballonú ifjúság szüleinek segítségével nyálcsíkot húzva csigaként kúszik elõrefele az élet sikamlós mezején (éppen New Yorkba, Londonba, Brüsszelbe, stb. készül).
Karcos Beáta, akit ezeddig csak a fa szúk ismertek - Zvolenszky helyét kapja a városi tûzoltó fõszertár vezetésében.
Bakfitty úr kínlódik még egy kicsit a K-Centerben, aztán besegíti Madaras a Takács Köpködõ igazgatói székébe (hát, klientúra, az itt végképp nincs).
Sörényes Zebulon városi kultúrparancsnok lesz (õ sem kliens?), amikor Krajcáros beleun a dologba, ezenfelül megkapja hûségéért és ezer kilométer önzetlen pártkerékpározásért a K-Centert. Ha már Trillácska is (újra) jó helyen van (ahogy szokta).
Nyuszi Gyuszi úr elnyeri méltó jutalmát, amit ígértek neki (nem kliensként?). Felmegy a megyére új állásba a regatta közelébõl, helyére Görgény Gejza úr kerül, mint általános feljegyzõ (városi). Ciklon Teréz a fõvárosi tollforgatásba árthatja magát, Madaras egyenesirányú segítségével(ebben semminemû klientúra nincs aztán, Ciklon veszettül tehetséges újságíró, mi tudjuk, õ meri, teszi). Trombitáshegyi René, nagy magyar író Pestrõl, felpártolja Abderát és innentõl jaj annak, aki rosszat mer írni róla (Abderáról).
Farkasréti Muki idõközben elhunyt. Béke poraira. Hál' Istennek még idõben kibékült Rétifarkas Mukival, még életében egyazon falfelületre is kiállíthatók voltak képeik. Ámen. Az volt a legjelentõsebb változás Mimosa szerint.
Honfi Muki ebben az idõben átmenetileg eltûntnek nyilvánítva.
Hangász Muki megdicsõült idõközben, zabhegyezési után regatta tag, pénzt kapott, gellerbõl, véletlenül megfúrta az Abderai Naplót, azóta egyfolytában vigyorog.
Nagykan Muki nem jött vissza?! a Tátrából. Reformszéli Panna (lavsztori 2) az Abszolút Fõreál igazgatója, de nem igaz a vád, hogy itt akkor mégis lenne valami klientúra-féleség, áh!!!
Zakk úr fineszes és Becseh Berci függesztett ballonos mindenki által felpártolva, kell az alternatív ifjúság, mert más meg nincs.
Vereczkey úr egykori pártvezér csõd miatt bezárja a Nagy Mészárszéket, ám adósságát a városnak nem kell most visszafizetni (ki tudja, kell-e valaha egyáltalán?) Koperta Róbert - elhajtva a városból (mint a macska) Viccné et.nõ egykori pártállamos. Lebukott plakátfosztogatási akcióival, szégyenében visszavonult a politikától.
Debus Muki palántaneveldei helyettes vezetõ, országosan.
Seprik Muki a szomszédos vármegye második embere, majd az Országos Nemzeti Felhõkergetõ Intézet titkára, ám Abderában régóta nem zavar senkit.
Sirató Muki kiszállt a politikából, nem tudni merre, hova.
Zarga Mari országos, majd (talán) világújságíró lett? Egyenlõre eltûnt, nem egyedül ment!
Szívesfalvy Muki átmenetileg elrejtette magát és a CFK-t a további antinacionalista szõnyegbombázás elõ (Madaras vezeti a Liberátort!)
Nagyhomlok elvtárs Újvárról. Nyugállomány. Lucgizi et.nõ detto. Csukay Muki volt HÁP-os vezetõ = teljeskörû helyi, városi leégés. Stb.

Idõközben szünetel, kit tudja hányadszor - az Apómente is. Némileg életben tudta tartani, hogy volt kit b.........ni, az Abderai Naplót! Régi dolog igazolódik ilyenkor, ami a dzsúdóból a tizenévesek elõtt is közismert, ha nincs, aki húz, te se lökj, mert pofára esel! - Amúgy is minek már bármi, amikor miénk a hatalom? - véli Madaras és bandája (ahogy a kötözködõ Tüskéssy ezt a gárdát emlegeti újabban). Dáám Balázsnak kifut még valami; "elvégre a mi kutyánk kölyke, ugye Madaras úr, és jár neki a beígért fõnökség?" Kap egy méregdrága lapot. A Civil Bagázst. Rébuszlap, most sem tudni, mibõl tartják el és fõként, hogy kik? Százon felülibe kerül egy példány - színes, magas fényû, stb. -, de csak húszért adják. Hirdetés semmi, mégis él jó ideig, épp olyan így az egész, mintha egy félhülye milliomos messzirõl dobálná rá a pénzt, hogy azért mellé is hulljon valami (hát, hullik). Fõ, hogy független.
Fejlõdését így jellemzi Madaras egy értekezleten.
- Kérem, a velünk vérségi rokon Civil Bagázs, Sörös úr egyik titkos kiadványa (az ülés is titkos) pontosan kétszáz százalékos elõfizetõi emelkedést ért el egyetlen hónap alatt!
- Egonkám, hogy lehet ez? - vallatja a valóságot Simli úr.
- Három elõfizetõnk van már! - jön a meggyõzõ válasz. Szakszerû is, mert eddig csak egy volt. Maga Madaras.

A postások, akik a terjesztésével bajlódnak, nõ létükre veszettül káromkodnak, amikor meglátják a vastag Civil Bagázst. Annyi a maradék, hogy a spárgázott remitendától sérvet kapnak. Õk vélekednek így - Legalább vécépapírból nyomnák ezt a szart, hogy amikor cepeljük, kéznél legyen! Ám, a város, nincs sajtó nélkül! Hiába számolja fel ez a bolsevik-mensevik- nacionalista-anarchista- szürrealista stb. Mimosa a Lappok városi fiókját. Nem lehet mondani, hogy nincs, hogy kár, meg hogy ejnye, nem kellett volna széthúzni, meg hogy... Abderában ennyi elég mindenkor. Hogy ketten hárman valamit NE mondhassanak, és akkor az nincs.

A csónak(polgár)mestert megválasztja a Regatta, háttérben Madarassal, aki direkte nem megy el a T. Házba, csakhogy itt legyen, amikor a dolog történik. Hát, megtörténik. Kakukkos regattás van vagy tizenegynéhány a tizenegynéhányból. Fineszes jónéhány, és van ugye még az "ellenzék!" Egyedül egyszál maga Édes Muki. Aki, mint már említve volt, nem éppen a HÁP legeleje. Sokan kilépnek a pártból, amikor Édes Muki bekerül a Regattába, ám azok biztosan nem látnak tisztán.

Szászmuki Muki a csónak(polgár)mester és kész.

Mindenjó csomagol, alig van már valamije a házban, mindent kimentett idõben, az asztalt ott hagyja ugyan, holott Szászmuki is újat kap, pont akkorát, mint Egon úr és pont úgy bontják az õ ajtaját is, mint a fõnökéét annak elõtte. Hja, egy nép, egy párt, egy szellem, egy irányzat! Egyazon asztalméret (európai), az ajtó viszont szecessziós századelõs magyar, a jófranc essen a keresztény kurzusba!

Titkos feljegyzés Madaras képviselõ belsõ tájékoztatására Kulacstól, aki a népbõl jön és folyton oda jár vissza vissza, fõként inni. Ha ott a a jó bor!

"Egon!
Az emberek zúgolódnak. Honnan a rossznyavalyából vettük ezt a pasast, ezt a Szászmukit? Miért nem Krajcáros a polg.mest? Én értem, hogy õt el kellett dugni, mert nagyon nyilvánvaló lett volna. De kit érdekelne, ha már bent vagyunk szekerestõl a várban? Érted? Ez a Szászmuki nem tud beszélni! Senki nem érti, amit mond, folyton csak krammog és vonogatja a vállát, mint Kádár, ezzel nem lehet kiállni. Kérlek, javítsátok fel valahogy ti, képviselõk! Nagy leégés. A másik, hogy nem tud kezet fogni - mondja is mindenki, olyan a keze, mintha varangyos rongyból lenne! Nem lehetne valami erõsítéket bele? Azon felül - véli Mari néni is a piacon, mindenütt - nem néz az emberekre, állítólag van neki valami sivesfalbinusa, amit kezelnek. Muszáj volt nekünk egy rongybabát begyûjteni polg.mest-nek stb???? Ku.

Madaras hívatja Kulacsot.
- Nem mindegy neked, te fajankó, hogy ki a csónakmester? - így a közepén kezdve. - Nem az a lényeg, hogy mi mondhatjuk meg, mi legyen? Mit gondolsz, te? Ez még egy egészen jó rongybaba az olyan Pinokkióhoz képest, aki esetleg egyáltalán nem tud beszélni. Mondd meg, mit akarsz, én besúgom a fülébe, õ meg lekrammogja a nyilvánosságnak és kész, ahogy kell. Aranyoskám.

Tény, hogy Szászmuki elsõ megjelenései a nyilvánosság elõtt némi megütközést keltenek. Eddig akármennyire is idegenek voltak az abderai zabhegyezõvezetõk, mind "jól kiálltak", ha kellett kibeszéltek, bebeszéltek (mindenkinek mindent, ami dukált, néha még õk is elhitték, stb.) De ez a szegény fiú?

- Nincs ezzel valami koordinációs probléma, kérem? kérdezi Mari néni, amikor egy ünnepségen Szászmuki szónokol, ám vagy három széket is feldönt elõtte, amíg a pulpitushoz ér. Mert Mari néni tudja, milyennek kell lenni egy vezetõnek. Vezették eleget.
Mimosa nem vár választ a levelére. Amúgy sem kapna. Kit érdekel, mit vernyog ez itten, lejárt a kihordási ideje, seperjen ki a városból, de lehetõleg hagyjon itt mindent. Legjobb lenne úgy megsérteni, hogy azonnal elrohanjon. Hát nem. Ezúttal pontos terv szerint bontja le díszletet, mindent, amit maga épített, gondosan ügyelve arra, hogy egy indigó, vagy pláne mûködõ emberi, szakmai kapcsolat se maradjon utána! Jó segítõje ebben Újvárott Berkenye elvtárs személyesen.

- Nem megmondtam, faszikám, hogy kinyírlak, vagy ha én pont nem érek rá, majd megteszik a helybeli táltos eszûek, akikrõl Abdera elhíresült a világban. Most szépen itt vagy újra. Ott az asztal az ablaknál, írhatsz, amennyit akarsz, de CFK az nincs! Abdera nincs! Madách létrája nincs! Tûzharang vagy mi a rossebb, ami Arrabonába került... szóval, az sincs, Dixi!

A fiókszerkesztõséget kipakolják az újváriak segítségével, ám alig teszi ki a lábát Mimosa, máris bent kotlanak a kakukkos madarak! Zászló, transzparens az ablakban, Madaras középen az asztalfõn, dicshimnuszok zengenek, más kérdés, hogy valamennyi polgár, aki a Napló és a Lappok híve, megretten kissé. Úgy érzik sokan, mintha a felszabadult Abderába bevonultak volna - nem az oroszok, õk éppen kifelé mennek - a sokat átkozott újváriak, s õk léptetnek életbe valamiféle diktatúrát. De hát, ez érzéki csalódás semmi egyéb, hiszen most szabad abderaiak csinálják abderaiakkal. (Ámbár. Sem Madaras fõvezér, sem Szászmuki nem abderai, az élet grimaszolgat, bizony, a sok szájtépésre).

Mimosának azonban még hátravan egy adóssága.

A városiak, akik egyáltalán számítanak (?) egy ideje arról fecserésznek, milyen NAGY ÉGÉS lesz, amikor a Függesztettek Ballonja-féle õrült hepeninget Mimosa megnyitja korábbi ígérete szerint. Annyian vannak, hogy még az utcán is állnak abderiták, a beharangozott közröhejes bukásra várva a bunyevác templomban és környékén. Mit lehet erre mondani? A tárlat elsõ látásra valóban egyetlen nagy ködös vízió. Valamiféle zárt osztályról átmenetileg kiszabadultak összehajigált alkotása. Leginkább festés elõtti állapotokra emlékeztet így a helyiség. A sorban, ördögi képpel, elõl áll maga Ciklon, magnót tart fenyegetõleg Mimosa orra alá "most ugass, amatõr, a lykai vonalból kifele, akkorát buksz, mint ide Makó."

És persze Büsztösi Muki, Drótlaki Muki, Levelezi úr az elmaradhatatlan lexikonnal, "hátha mond valamit az öcskös és akkor helybõl leütjük..." Minden ellenségét együtt látja végre Mimosa! Már ezért érdemes volt elvállalni...

---------------------------------------------------------------

- Üdvözlöm Önöket. Önök a kicsifesztivál megnyitóján vannak. Nem a Nemzeti Galériában. Ez máris mond valamit önöknek. Ez nem "az" a kiállítás. Ez nem "az" a fesztivál. Önök ezt éppúgy tudják, mint én. Önök mégis itt vannak. Önök ott is voltak. Vagy egyáltalán nem voltak. Önök úgy vélik - ez az önök dolga. Most itt vannak velem és az alkotókkal együtt. És az alkotásokkal. Amik nem alkotások. De ezt önök úgyis tudják. Hogy nem abban az értelemben...
Önök jól értesültek. Tudják azt is, amit én. Hogy most itt valami történik. Valami, ami érdekes. Érdekfeszítõ. Vagy unalmas és érthetetlen. Ez viszont csakis önökön múlik. Én mindent megteszek. Önök nem fognak csalódni. Sem a fesztiválban, sem énbennem. Önök megszokhatták, hogy bennem nem lehet csalódni. Hogy rám nem lehet mondani. Mert elvállalom a légy szerepét, ha a sorsom úgy hozza. A légyrõl tudják, hogy valami köze van a tejhez. Beleesik a végén. Látták már, hogy esik bele a légy a tejbe aktuálisan. Látták és szörnyülködtek. Látták és káromkodtak. Vagy kárörvendtek. Attól függött, mit csinálnak - hogy kié a tej.
A légy mindenkié. A légy aktuális. Ez a tárlat és fesztivál idõszerû. Aktiállítás. Ez egy szószörny. Ezt önök is tudják. Ezt önök nem elemzik. Erre önöknek nincs idejük. Önöknek egyáltalán nincs idejük. Mégis itt vannak. Ez idõszerû.
Önök esetleg valami botrányt szimatoltak. Esetleg még mindig szimatolnak. Önök imádják a botrányt. Önök nem szeretik a botrányt. Önök is aktuálisak. Önök ellentmondásosak. Egységesek. Önök befogadók. Vagy a fogadók. Önök most már unják ezt a beszédet. Ez egy "sprechenstück", egy beszéddarab. Önök elõtt ezt nem titkolhatom. Önök mindenképpen a rövidebbet húzzák, nem erre számítottak, önöket kézben tartom most. De önök mégis megértõk lesznek.
Mert önök befogadók. Okosak. Értelmesek. Ezt a kiállítást is meg fogják érteni. Önök erre képesek lesznek. Önök máris értik a kiállítást. Pedig még nem mondtam semmit. Önök tudhatnák, hogy nem mondok semmit. De önök kikényszeríthetik belõlem, hogy mondjak valamit.
TAPSOLJANAK! BÁTRAN; KEZDJE EL VALAKI! (erõs, hirtelen felcsattanó taps)
Önök tapsolnak tehát. Önök elérték, hogy folytassam. Befogadók. Hangtalanok. Hangosak. Aktuálisak. Mint ez a tárlat itten. Önöknek most el kellene hinni azt, amit mondok. Ez a társaság nem az a társaság. Ez egyedüli. Ez Csüggetlen. Mint a Függesztetlen Ballon. Önök ezt most úgy hallják, hogy a Csüggetlenek Szalonja. Az önök hallása kifinomult. Aktuális hallás. Mindenre alkalmas. Erre a beszédre is. Ami nem beszéd.
Errõl önök valamit gondolnak. A légy nem gondolkodik, beleesik a tejbe. Leesik. Mint a sakkóra. Ami, mert óra, örökké aktuális. Önök most meghökkennek az idõn. A koron. Amiben itt állunk, vagy ülünk, vagy élünk. Amirõl ezek a fiatalok vallani akarnak önöknek. Nem! Másról van szó. Az elõbb becsaptam önöket. Szándékosan félrevezettem önöket, de önök elhitték. Ez azonban az önök hibája. Nem az én hibám. Amikor becsapom önöket, akkor én is aktuális vagyok, idõszerû vagyok, önök, a becsapottak is azok.

A mûvek is idõszerûek. Önök nem hiszik el, hogy kifejeznek valamit. Önök nem hiszik ezt. Mit hisznek? Hogy nem fejezik ki a kort? Hogy nem fejezik ki az alkotókat? Önök ítélkeznek. Pedig tudják, hogy az Írás ezt tiltja. Önök velem együtt ítélkeznek. De meghagyják nekem, hogy az ítéletet kimondjam. Ne számítsanak erre, önöknek tudomásul kell majd venni, hogy én megváltozhatok.
Önök ezért akár irigyelhetnek is engem. De önök ezért engem nem irigyelnek. Önök jó lelkek. Egészen idõszerû lelkek. Megértõk talán. A lelkük megértõ. Idõszerõ lélek. Ezek önök. De lehetek én is. Egy a sok közül. Egy a csüggetlenek közül, a függesztetlenek közül. Aki még él. Nincs függesztve, felfüggesztve. Egyáltalán nincs, sõt.
Most önök újra arra gondolnak. Újra csak idõszerûek. Pontosak. Mint az óra. Mint a jó óra. Önök nem ezt várták. Lyka idézeteket vártak. Önök gúnyolódnak velem. Önök megértõk. Önök ezt a kiállítást is megértik. Önöknek nincs rám szükségük. Ezért elköszönök Önöktõl.
Önök már régen várták ezt. Most itt az ideje. De a kiállítást megnyitom.

-----------------------------------------------------

A hatás.
A függesztettek boldogok. Ez a beszéd éppen olyan, mint õk, mint a kiállításuk, ez nem megnyitó volt, hanem történés. Hozzájárulás az õ hepeningjükhöz. Ez a fószer "rendesen kibeszélt a tárlatból, mint egy gondolkodó, ember formájú mûtárgy". Ez nagy dícséret.A többiek? Kerülik Mimosát, még a tekintetét is, utat engednek, majdhogynem némán, amikor távozik.
- Az a te bajod - súgja neki Büsztös, mert õ aztán tudja, - hogy nem tartozol senkihez... - Miért baj az, pajtás? - kérdezné Mimosa, de minek, kitõl?

Újra csak Simli mondja meg, hol tévesztették el a madarak az arányokat.
- Nézd csak, Egon! Innentõl a "többi néma csend ". Ahogy Shakespeare írja. Semmilyen bejáratod nincs már a megyei laphoz, ami személy szerint neked nem nagy baj, de a város ittmarad Mimosa úr kényszerített önfelszámolásával minden megyei nyilvánosság nélkül! És ez nekünk sem jó!

Dáám el van foglalva - láthatóan - saját magával és ajándék jellegû újságjával, amibõl néhányat tudnak eladni. A Lappokat ott hagyta, jó nagy zajt csapva, a zaj még kellett a végsõ imagejához. Õ is, meg Higany Berci is, aki Pest felé orientál apukája, anyukája segítségével. Ciklonnal viszont nem állnak szóba Berkenyéék, és õ sem töri agyon magát értük. Zarga Mari a fõvárost boldogítja soha meg nem írt riportjaival (hát boldogok az istenadták), Lopuz hol eltûnik, hol elõkerül, ám Újvár Mimosa hazatértével semmiképpen nem fogadná õt sem. Más meg nincs. A régi Naplósok írogatnak még Mimosa után küldve a cikkeket, de valóságos, szakszerû, tárgyilagos és fõként folytonos nyilvánossága már nincs és feltehetõen többé nem is lehet Abderának! A város önként újra magára húzza Madaras polg.mest. közremûködésével az úgynevezett újvári bolsevik "elnyomást- elhallgattatást" .

Az önkormányzati regattások üléseirõl - mindennaposak és rendszerint az éjbe nyúlnak - sem jelenik meg úgyszólván semmi ezekben a hónapokban, sem pedig a következõ években.

Ciklon, aki néha beül közéjük, bár egyre jobban rühelli, hogy itt most aztán tényleg botcsinálta amatõrökkel van körülvéve, így idézi a helyeztet jellemezve a fiatal írót, a Pesten lévõ és Abderáról semmit sem sejtõ Wehner Tibort:
"A japán tûzoltók összenéztek.
A japán tõzoltók csodálkozó japán tûzoltókat láttak.

Ciklon Teréz mûvelt nõszemély.

Madaras beül az egyik péntek délután Szászmuki Mukihoz krammogni egyet.
- Itt van még Mimosa? - kérdi mellesleg.
- Khmmm...khmmm.
- Hát akkor beszélj vele! Ezt a lakásvisszaadásos rémmesét nem én eszeltem ki közvetlenül, sugalmazták, terjesztették mások, akik...de ez nem fontos. Meg kell nyugtatni. Most, hogy minden szarva letörött - maradhatna is. A megyei lap tudósítójaként Abderában. Egyszerûen nincs más megoldás, egyenlõre. Érted? De nem kell nyíltan kimondanod, sõt, azzal nem értenék egyet, hogy te mondj ki bármit is. Intézzétek úgy Görgény Gejzával, Antal Mukival, a regatta örökös sípõrével, hogy találkozzatok valahol, valamilyen alkalomból. Te és valamelyik úr közülünk. De õ mondja ki! Hogy maradna szívesen...Vigyázz erre!
- Khmm. Meglesz, Egon.

Így kerül sor rövidesen a Nagy Francia (Krammogó) Négyesre, amit órákon keresztül táncol egyfelõl Szászmuki Muki csónak(polgár)mester tartózkodó, ám kissé mégis nyitott modorban, Antal Muki sípmester a moderátor szerepében, Mimosa és Mimosáné õnagysága. Az alkalom kiváló. A lánykollégium belépését ünneplik az Elsõ Független Nagy Nõi Regattába. A vidékrõl származó lányok rendszeresen hordják a vizet kannákban a városi regattának ugyanis. Ennek elismerése a nõi regatta megalakítása.

Lemegy a mûsor, elhangoznak a beszédek, Mamsel Mara egykori zabhegyezõ asszonyság az igazgató (Koppantó Hannát eltették ugyanis), tehát magas a színvonal. Egyedül Szászmuki polg.mest. úr szónoklata fura kissé.

- Khmm...khmmm. Kedves ünnepeltek! Városunk legszebb khmm... gyöngyszemei elõtt állok meghatottan... mert végtére már az egri nõk is khmmm. Bizony õk is tudták, hogy mi a khmmm, kötelességük, amikor a tûzbe vetették magukat. A törökkel khmmm. De a mi lányaink nem tûzzel, hanem khmmm, vízzel vetik magukat bele, mármint a vízbe a regattával. Bizony, ez szép, tapsot is érdemel, én járok most elõl, tapsolok nekik szép számmal. Khmmm. (Tapsol, mindenki csatlakozik).

Indul a fogadás. Az alkalom. Jó sokan vannak, a végén csak négyen maradnak - kisérõ zene nélkül a francia négyes így fest (bár kissé bonyolult).

A megterített szögletes asztalnak négy sarka van értelemszerûen. Nevezzük meg õket déli, északi irány, illetve óramutató járása szerint: 1-es sarok, 2-es sarok, 3-as sarok, 4-es sarok.

A tömeges résznél, amikor még mindenki vesz-esz(ik) Szászmuki és Antal alkalmi küldetésesek az 1- esnél állnak, ami pontosan délnyugati irányt jelent. Mimosa ekkor feleségével és Mamsel Marával a 3- as saroknál ténfereg, ami ugye északkeleti irányban van. De sorolhatjuk ezek után óra szerint a számlap analógiáját követve. Tehát ekkor Szászmuki és Antal hét órán állnak ugrásra készen, míg Mimósáék az egyóránál tartózkodnak. Antal lök egyet (egészen kicsit, éppencsak a könyökével megérintve a nagy embert) Szászmukin, aki azonnal elérti "Khmmm...khmmmm...sõt....khmmm" és elmegyen feltûnés nélkül, mert ehhez nagyon ért, egészen kilenc óráig (ami meg nagy haladás), tehát közelít a 2-es sarokhoz! De hol van még a 3-as, ami egyóránál látható! Közben Mimosa érzékeli, hogy azok ketten feljebb kúsztak és kissé elsodorja magát és a többieket, egy virsli felvételt használva ürügyül, a 4-es sarok irányába, ami kissé délnek esik. Itt megesznek ezt-azt, tartózkodnak keveset, amikor Mimosa látja, hogy Antal magával húzva Szászmukit - nem láthatóan, elõre araszolva tányérjával - és üldözõbe veszi õket. Ekkor éppen fél számlapnyi az elõnyük Mimosáéknak. Feljutnak így azok ketten Mimosa elõbbi helyére, azaz egészen egyórára. Közben számos akadályt gyõznek le, szóba kell állni mindenkivel, "khmmm...jó, persze, megnézzük, jöjjön be holnap...khmmm..." Mimosa és felesége rákapcsol, újra elõnyhöz jutnak azáltal, hogy egyszerûen kikerülik az asztalhoz tapadókat és felmennek (a hatórát érintve egy pohár vörösbor erejéig) tizenegyre, miközben Szászmuki Antallal lecsámborog ötórára, azaz az asztal 4-es délkeleti sarkára. Telik az idõ, egyre kevesebben állnak már az asztal körül, sõt, elérkezik az is, amikor már csak õk négyen kerengenek! Szászmuki, Antal alkalmi moderátor, de nincs mit moderálnia, Mimosa és Mimosáné. Mamsel úgy éjféltájt az ajtóból nézi elmerülten õket, és nagyokat pislog az álmosságtól. A találkozás azonban nem jön össze, hiába Antal Muki minden sakkbéli tudása, nagy zabhegyezési (régtõl van a pályán) tapasztalata.

Mégsem kiabálhatnak át egymásnak a svédkultúra romjai felett, meg már késõ is. Mimosa egy oldalazó sasszéval feleségestõl, Masel Marástól kihúz a porta felé és hirtelen elköszön.
- Megyünk mi is? - kérdi erre Antal Muki.
- Khmm.
És mennek, kifelé a ködbe. A sötétedõ éjszakába. Néhány nap múlva Mimosa már Újvárott szerkeszti a Lappokat, az "ideglenest", ami lám, szószerint igaz, Mimosáné a kereskedelmi iskola mészárosinasaival egykettõre kipakolja-felpakolja háztartását a pótkocsis teherjármûre. A gömöri szolgabíró székei ( lásd Páholy) kerülnek fölülre, azokra vigyázni kell. Felkötve minden, valamennyi berendezés és temérdek könyv, irat, Bessy, a kutya...Mimosáné már mászna mindennek a tetejébe, amikor meglátja a templomnál ácsorgó, nagy-kerek szemet meresztõ és kizárólag erre az alkalomra megnémult Bariton Mukit. - Üdvözlöm Madaras urat! - kiáltja neki, Bariton néz.

Amikor a sofõr megindítja a motor, Ércessy Muki éppen belendíti a harangokat. Dél van. Hatalmas kongatással húz kifelé Mimosa teljes egzisztenciája.

Az utolsó jelenet, néhány hét múlva, jellegzetes, abderitákhoz illõ aprócska közjáték. Mimosa abderaiként beadott irodalmi pályázata elnyeri - a pesti zsüri szerint - a város különdíját. Abderáét!!! Újvárét viszont egy fõvárosi költõ kapja enyhén barokkos versciklusért. Mimosa megjelenik az ünnepségen, amit ezúttal is Abderában tartanak - egy ideje így megy. Ez az újváriak szemérmes elégtételei közé tartozik, hogy megyei rangú rendezvényeket adnak át az "elnyomottaknak". Ott, mint akiknek ennyi kijár, és nem gyötrõdött volna velük, érettük, tõlük egy fedél alatt évekig - mindenki úgy üdvözli, mintha nem most ment volna el Abderából.

Ahol a békák víz nélkül is vígan élnek, és mindig tovább bírják, mint a szegény önsors-rontó bolondok.
- Khmmm... nem adom át városunk díját .... ennek az úrnak! - köti meg magát a regatta elsõ embere a díjkiosztás elõtt és Madarasra néz. Nagy csend.
- Cseréljük el! - rikkantja a mindig kéznél lévõ Kulacs lelkesen. Mimosát, mint egy túszt, az utolsó percben kicserélik az ismeretlen fõvárosi verselõvel. Abdera díját õ itt nem kaphatja meg. Soha (?).

Alsótold, 1994. szeptember 20.