Hosszúpuska zergét lõ a Tátrában (is) - Nagykan Muki és a tavalyelõtti hó - Csinbe fogják a Naplót egyesek és kettesek - Kakukkos gyõzelem, árnyakkal

Így történhet mega képtelenség, hogy a Nagykan-lavsztori városi üggyé bolyhosodik, mielõtt újra igazi ügy lehetne belõle. Ez mindig így mûködik az abderai mederben.

Madaras egyszercsak azt veszi észre - hiába üzenget Nagykannak! Nem jelenik meg a Borjúnyúzó Hotel különtermében a soros kakukkos vezérmegbeszéléseken. Ahol pedig az õ indítása, listás helye valóságosan is kidolgozott téma. Madaras elõször nem érti, mi esett Nagykanba, "hát már a szerelemben sem lehet megbízni?!"

Hosszúpuska Muki hozza elõször a hírt a Páholyba, egyenest a Tátrából!

- Gyerekek! Nem akartam hinni a szememnek! Nagykan Muki bácsi bolyongott ott egy síléccel. Havat keresett, amikor a legmagasabb csúcson is épp' hogy van valami dermedt fehérség, inkább csak a fotósok kedvéért. Olyan volt, mint aki Hamletet, a dán királyfit alakítja. A "tubiornattubi" -t, csak éppen tõr helyett, síléccel az oldalán ...

Persze, Hosszúpuska sem síelni volt a Tátrában. Annyira nem hülye az õ felesége, hogy ezt most beadhatta volna neki. Az azonban igaz: a hosszú puskával indult el, és Fekete úrral valamint két zsengécske zergével találkozott a csúcs közelében. Ilyenkor elmegy ugyanis zergére vadászás, mint aktuális - és fenemód költséges elmenõke otthonról. Ott lelte meg Nagykan Mukit, ahol senki sem kereste volna, még õ sem. De a másik elment mellette, mintha nem is abderaiak lettek volna! Más kérdés, hogy ott volt Hosszúpuskával (és Fekete úrral) a két zajongó zerge! Hiába, Nagykan a régi iskola neveltje. A legjobb barátját sem ismeri meg az ember, ha történetesen zergével látja. Madarashoz is eljut a hír, de õ még akkor sem érti az egészet. Mit kereshet az önkormányozható regatta (városi) helyi választása elõtt az õ polgármesterjelöltjük, a lista elsõ helyérõl eltûnve zergék között a Tátrában?

Ekkor kapja Ciklon megrázó fülesét.
- Az a helyzet, fõnök, hogy a Páholy legutóbbi szeánszán szóba került Nagykan Muki jelölése.
- Na és? Mi van abban?
- Semmi. Valaki felvetette azonban, és erre mindenki vevõ volt, hogy mi lesz, ha az ellenfél bedobja a prûd abderaiaknak a lavsztorit. Ami nem túl régen esett meg. Szóval, már az is elég feltûnõ, hogy Nagykan mostanában rendesen kakukkol. A fülébe juthatott valami. Megijedt, elszaladt, elbújt a Tátrában.

Madaras kénytelen összevonni a szemöldökét. Leállítja a kampányt Nagykan körül. Azonnal intézkedik.
- Keressetek gyorsan másik jelöltet! Egy öreg amorózóval, akit a város bugyiügyben tárgyal, nem megyünk sehova! Nem bukhatunk meg egy ágyjelenettel!

Most bajban vannak a kakukkosok. Trisó Muki, a nagy kakukkos falhoznyomó agitátor (így gyõz mindenkivel szemben) a nyakába veszi a várost. Két nap alatt sajátos technikájával kipréseli, kit lehetne azonnal indítani!? Elsõ számú jelöltje tetszik is Madarasnak és Krajcárosnak nemkülönben. A többit nem is tárgyalják, csak felírják a nevüket egy papírra.
- Találtam, egy igazi faszingert!- lihegi Trisó meggyõzõen. - Eredetileg gyógykovács, vagy mi, tudjátok, aki a pakolásokat teszi fel abból a büdös sárból a reumára. Na, szóval, ez egy frankó gyerek. Tanult, magas, fekete hajú. Soha nem volt párttag. Szimpatizál a kakukkosokkal, mert már a dédapja is felénk húzott, mikor pedig még nem voltunk, amikor betelepült valahonnan Galíciából. Szóval azért jó, mert bárhová elmenne a Szívesfalvy Gyógyiszaptól! Valósággal retteg Szívesfalvy Mukitól, ott ugyanis õ a fõnök. A CFK-s Szívesfalvy! Utálja a CFK-t, Csukayt is, meg mindenkit, aki nem kakukkol.
- Ki ez az ártatlan jóember?
- Szászmuki Muki. Egybeírja az elejét.

Az Abderai Napló - mintha a vesztét érezné - éppen most megy bele néhány kemény ügybe, kritizálva Nagyhomlokékat is, Morgóék átfordulását, fokozatos kámforizálódását és mindezt közvetlen közelbõl tudósítja az egyre nagyobb elannal elõ-elõrohamozó Dáám Balázs, Mimosa háttérbiztosítása mellett. Ám kissé távolabb - akár húsz méter is megfelelõ távolság fülhallójáraton kívül - Dáám külön kis imageját építgeti, amiben Mimosa egy korán elhülyült, alapvetõen jóindulatú, mégis gyanúsan újvári tollforgató egyén szerepét tölti be Dáám gyakori elomndásaiban itt meg ott. A gráll-lovagok mostanában kizárólag kezdõk körébõl kerülhetnek ki a médiapályán. Most ez a módi.

Fõként két nagyobb témában jeleskedik a Napló.
Az egyik a városi szertár (tûzoltó) eredeti jellegének megõrzése, amit Újvár régtõl fogva meg akar szüntetni, és ami itt szép hagyomány. Az abderai szertárban õrzik ugyanis azokat a tûzeszközöket, amikkel még az abderai õsök piszkálgattak, sepertek, oltottak vészben. Ott volt közöttük a Nagy Madách Létra is és a Madách tûzharang, amivel Madách Imre önkéntes városi tûzõr korában gyakorlatozott, és amelyet elvittek (ez a másikfõ téma!) Arabonába, a Dunántúlra, mert az újvári bolsevikok hagyták!!! A Nagy Létrát, ami nem azonos a Madáchcsal, maguk az újváriak fújták meg egy óvatlan pillanatban. Amikor egész Abdera az ebbõl a célból kifejezetten nekik rendezett (elterelés) tüzijátékot bámulta. Az újvári pimaszok ott slattyogtak el a fõutcán az abderaiak égnek vetett orra elõtt a kolosszális létrával. Nem vették észre õket! Még Mari néni is elbambult egy pillanatra, ami nagyon nagy szó.

Hát, megy a meccs a Naplóban. "Justitia" ( a rovat mindenkori szerzõje) odapörget egy-egyet hetente valakinek. Justitia nem Mimosa, nem Honfy, nem Balgám, nem Debús Muki, hanem hol az egyik, hol a másik - mikor melyik ír valami csípõset. A mégcsípõsebb jelenik meg aztán. A régi, legendás abderai mérce szerint.

Az újvári, központi, megyei, mozgalmi tûzszertár fõzsarátnokõr igazgatója Forbáth elvtárs is kap néhányata cserdítéses sajtó-pofonokból, és akad aztán valaki, aki úgy védelmébe veszi egy vitacikkben, hogy megkapja a közeli hegy után a Narancs-csúcs Oroszlánja címet is a laptól... Így lehetséges, hogy a szerteágazó utak egyszercsak egyvalamiben összetartanak, és ha máshol nem, a végtelenben találkoznak.
Forbáth elvtárs és Madaras, Berkenye és Levelezi úr, Simli úr és Hugyagi Konrád, Nagyhomlok és Mindenjó Muki egyszercsak ugyanarra gondolnak. Éppen a választás elõtt!

"Nem kell a Napló!"

Egy igazi, "önzetlen jótét lélek" közember segítségével Nyuszi Gyuszi úr végre összekötheti a szálakat. Megfonhatják a selyemzsinórt, amit Mimosa nyakának és persze lapjának szánnak. Hangász Muki az, aki segít (sorsszerûen) nekik ebben. Megyen újfent a zabhegyezõi ülésre. Az utolsóra, hogy ott felszólamlást tegyen városhangászati ügyben. Pénzt követel, a hangászok egyenruhájára. Nem adnak neki. Mert éppen nincs mit. Erre Hangász magából kikelve mondja - csak szigorúan négyszemközt persze! - Nyuszi úrnak.

- Miért tömitek pénzzel azt a tetves Naplót, amikor mindenben a "városi" Madaras ellen van? Te nem gondolsz a jövõdre?! Ki lesz itt a zabhegyezõk után? Nem a városi Madaras?

Nyuszi Gyuszi nem árulja el, hogy õ tulajdonképpen régóta arra vár - mikor húzzák meg valahol, valamiért végre már a startpisztoly ravaszát, (a harangot a Napló felett), és akkor õ... De most Nagyhomloktól is váratlan, politikai segítség érkezik. Hivatják Újvárra, a Fehér Házba.

- Nézze, Nyuszi elvtárs, hogy van maga? - kérdik tõle az elvtársak (a nevek nem fontosa, mert azokat õ sem tudja).
- Hát kérem, az most úgy van, hogy...
- Éppen ezért! Vannak még utak-módok.
- Vannak-lehetnek.
- De pénz is kellene, nemde?
- Bizony, ez így van, kérem.
- Akkor adja oda! Ami van.
- Nincsen felesleges, kérem.
- Nem nézne kicsit körül? Magának nem számít a dalárdai élet? Hangász elvtárs ruhája magának nem számít? Nincs magának városi belátása-hallása?

Nyuszi nemhogy érti, jobban is, mint gondolnák. Beszélt õ már errõl a nagy Madarassal is anno...Azonnal hazarohan, intézkedik. Persze nem feltûnõen, nem beszédekkel, nem úgy, ahogy egy ludovikás tenné: szemtõl szembe! Nem! Számszakilag.
A Naplóra hirtelen nincs pénz. "Áthidalási" idõrõl beszélnek, meg hiányzó kilencvenezerrõl. Ami most kellene az áthidaláshoz. Egyszeriben utász lesz mindenki. "Néhány hétrõl van szó mindössze." Elfogyott, éppen most és amire rájöttek, nincs, ami pedig kellene, és ha Mimosa úgy gondolja, akkor átmenetileg felfüggeszthetik a lapot... Érczessy Muki, amikor meghallja - valósággal õrjöng. El akar szaladni a templomsarokról a máltaiakhoz, holott most is fogadóórás, hogy kölcsönt szerezzen, de Mimosa nem kér belõle.
A Napló többé nem jelenik meg.
Abdera ekkor már amúgy is... kiteljesedõben...
Mimosa "Abderai karcok" címmel írja a város mindennapi történetét már csak a Lappokban. Miközben a kakukkosok - természetesen - Abderában is fölényesen-lehengerlõen gyõznek. Az önkormányozható regatta építése a Száll a Kakukk Fészkére Párt és a Finesz kezébe kerül.

- Jegyzõ úr! - dörren be az ajtón (Abderai Páholy) Bariton Muki úgyis, mint átmenetileg visszavonultan élõ nyilvános szónok, akinek közös ügyben majdnem teljesen elment a hangja és csak idõnként találja meg a Páholy ülésein.
- Jegyzõ úr! Követelem, hogy a Páholy, az abderai asztaltársaság tûzze az asztalán napirendre a lobby kérdést...! (Lerogy egy székre, ami még a gömöri szolgabíróé volt, s amit Mimosa kegyeletbõl mindmáig megõrzött).
- Mi vaaannn...? - nyafogja Ciklon Teréz, mert még nem aludta ki a kakukkos regatta elsöprõ városi gyõzelmét. Pedig lett volna mit kipihenni. Bariton hideglelõsen fújtat, Ciklon rágyújt egy havannára, amit a gyõzelem (sic!) éjjelén nyomott a kezébe az egyik fõvárosi fõkakukkos, mert erre az arányra nem számítottak "túlnyertük magunkat, a szentségit..." És teljesen begõzöltek hajnalra. Madaras kakukkos zászlóba tekerte magát, úgy járt-kelt a bérelt teremben, folyton arra számítva, hogy valahol, valaki végre a fejére teszi azt a rohadék babért. Ezt szóvá is tette, Ciklon hazaszaladt, hozott egy egész bontatlan zacskóval. Az azért babér volt. És õ Madaras.

A Páholy amúgy szunyókálna a fentieken kívül. Már rég túl vannak az értékelésen, hogy a Hosszú Álom Párt végigaludta az egész városi kampányt. A kakukkos-fineszes képviselet azonos egyenruhán töri máris a fejét, ám van, aki ellenzi (Simlis). A Teszop-ról senki nem tudott semmit megállapítani, hol voltak, amikor a kampány javában tartott; a Vereczkey körrõl mára mindenkinek megvan a véleménye, két országosuk van (képviselõfélék), de Abderában olyanok a képviselõik, mint a hátramenés (Ciklon terminius technikusa). - Mi lesz a lobbyval, uraim? - sóhajtja újra Bariton, mint aki ebben látja élete értelmét.
A Páholy alszik a fáradtságtól és a kilátásoktól.
Mimosa, tekintettel a jelen nem lévõ Levelezire, mindenesetre felüti a lexikont.
- Lobby: az Amerikai Egyesült ãllamok képviselõházának folyosója, elõcsarnoka. Második jelentése: a képviselõk klikkje, közös célokkal, érdekekkel...

- Ki fog itten lobbyzni, uraim? A kormány túlsúlyban HÁP-ol, Abdera abszolúte kakukkol, kórusban a Finesszel. Ez teljesen más így együtt, külön! Maguk az okai!
- Na, na! - támad fel erre azonnal Tüskéssy Muki az asztalvégen.
- Ki fog itten lobbyzni, uraim? Most sem hajlandók magukba szállni?
- Szálljanak a kakukkosok, nekik van mivel. Aki nyert, az szárnyaljon, de rendesen. Nekem ne adjon kend tanácsot, éppen hogy - nyekkenti egyszuszra Tüskéssy Muki, aki imád ellent is mondani, ha más nincs.
- A fene megette az egészet! Maguk tényleg nem értik, mit kesereg, mint a balkáni gerle ez az úr itten! - így Mari néni, aki a folyosón árulja az iskolatejnek kinevezett maradékot.
- Bariton úrnak igaza van! Amúgy, micsoda egy fess ember még bukottan is! Hiszen hallottam minden beszédjét, az volt a valami! A maiak csak hadarásznak, a francrossebb sem érti õket. De minek is? Majd elhagyják. Azt mondja Bariton úr, hogy itt az ellenzék van a városi kormányrúdnál. Ami eregette vagy eragatta vagy mi a rossz új nyavalya. Eddig zabhegyezõ volt. Ez a dolog veleje. Mi lesz a folyosón ezek után?
- Melyiken? - kérdi csak úgy Ciklon.
- A kijárásoson! Ki jár itten, kinél? Ha egyszer a kormánynál van a pénz. Hatalom.
- Nem lehet így rendesen lobbyzni - mozog az asztalvég. Mindenki felébred a tapintható veszélyre. Valaki felidézi nosztalgiából a rég hallott strófát. "Fejlõdik a megye város, elnökünk a Seprik János!" Mimosa majdnem könnyezik, de aztán erõt szív egy kék szimfóniából.

- Ne marháskodjanak folyton az urak! - retteneteskedik megint Ciklon, aki amikor magázza õket, rég rossz mindenkinek. - Azért nem mennek maguk amatõrök semmire, mert nosztalgiáznak. Meg kumiszt innának, meg nemezcsizmában járnának, meg jurtában... De már erre lehurrogják jobboldalról. A realitás mégis az:
- A saját dugánkba dõltünk, szentigaz. - sóhajt, választ sem várva Bariton. Gyorsan megeszik még egy sósperecet. Az utolsót.
- Nem kell minket froclizni - fogunk mi még lobbizni! - kerekedik mégis a nóta, csakazértis, a Páholyban. Mari néni elnyom egy harmatcseppnyit a szeme sarkában. Mielõtt az belepottyanna a kannás tejbe egészen.