A képviselõ úr sétája, patkánykísérettel - Illegális csillagtemetés az abderai sírkertben? - Nagykan Muki lavsztorija, mint választási bomba...

Rövid csendszünet következik. Békés pausa a most éppen elnyugvó õszeleji Abderában, amikor Madaras képviselõ úr végre szabadon élvezhet valamennyit a küzdelmek gyümölcseibõl. Minden héten, amióta némi szerencsével bekerült a T. Házba, a víkendeket péntektõl kezdõdõen, kedves városában, Abderában tölti.

Most is pénteket mutat a naptár, õszelõt az idõjárás. Sárgulnak, lefelé kívánkoznak, szálldosnak is illegve-billegve a platán levelek a Daróc ligeti százesztendõs fákról. Békés, szép nyugalom üli meg Madarast (fõként). A forgalom kellemes. Hogy milyen a kellemes forgalom? Az, kérem, olyan, hogy menetközben a szembejövõ összlakosság hány százaléka ismeri meg a mindenütt adekvát - ez esetben Madaras - képviselõt. Ha minden harmadik, az nem rossz, ha minden második, az kifejezetten kellemes!

Madaras könnyû léptekkel halad elõrefele - minden harmadik igen , vagy hát majdhogynem -, kellenek bizony ezek a megmártózások, egyéni felmérések. Az emberek közvetlen közelsége, választóinak sugárzó bizalma, ahogy paroláznak, ahogy messzirõl felvirul a képük, amikor õt megpillantják. Ahogy ölelkeznek, ahogy udvarolnak, simogatnak szemmel, kézzel, néhánynak a lábában is látszik ugyan valamiféle rángás, de azokat egye meg a fene, ugyebár. Kell a még és még nagyobb népszerûség! De ahhoz meg még valami kellene. Valami Szent Nagy Ügy, ami felkorbácsolja, ébren tartja az érdeklõdést most, hogy megnyugodtak. Valami igazán nagyszabású beszéd kellene, például Abdera és Újvár örök és átkozott viszonyáról, de ezt most nem pártolja a Párt, majd elõjöhet vele alkalomadtán. Most az önkormányozható regatta kakukkos-fineszes megépítése a közvetlen cél és feladat, ha már kormányt a HÁP-alakíthatott. És néhány simítási ügy, például a városi, központi bronz-ötágú, amit le kell venni, el kell helyezni vagy inkább adni. Mindennel õ sem foglalkozhat, majd a régi csillagosok, katonák...

Madaras igazi könnyû lelket szeretne. Önmagát ünnepelni, vagy legalább ünnepeltetni, elvégre itt az ideje ennek is! Szeretne valóban könnyedén lépkedni, felszabadultan lélegezni, de valójában fáradt, hiszen ezek itthon egész héten nem csinálnak semmit. "Nézzük a tévét, Egonkám, olyan aranyos vagy benne... " Ám, amikor itthon van, ahol végre az egyénisége állandóan azonosítható, igen, õ Madaras Egon abderai országos képviselõ, kakukkos vezetõ, ideológus és politológus (de újabban inkább csak az utóbbi), akkor meg nem hagyják. Állandóan üléseznek éjszakába nyúlva és folyton õt kérik meg, mint a Sári bírót, hogy tegyen igazságot, jelöljön utat, járjon ki ezt meg azt, de azonnal... Amatõrök - ahogy Ciklon mondaná.

Tiszta fehérben (nem öltöny, azt nem szereti) úgy fest, mint egy fõutcai cukrászmester, aki hamburgerért ballag a szomszédba, de ez igazán nem számít. Csak másra és máshogy ne hasonlítson, az istenért! Mondjuk a két Vereczkey-körös képviselõre, "hát ezek nem számítanak, kérlek..." mondja majd Kulacsnak, ha összeülnek a Mini Büdében, a város színe elõtt. Lássák csak, kivel iszik meg egy sört-kávét. Odahívatta Ciklont, Levelezit, Krajcárost. Csak zajongjanak körülötte, csak nézzék a csinos nagyságák, kisasszonyok - milyen a gyõztes Madaras Egon? A fantasztikus! Akinek nemrég még a lábainál törpültek, érdemes volt, kérem.

Madaras könnyedén lóbálja a kezében tartott lapot, az új (végre megjelent!) Apómentét, amelyet minden módon igyekszik pénzzel segíteni, ám így is döglõdik állandóan, s amelyben jól odamondogat a Levelezi-Krajcáros duó az objektív idealista, korábban pártállamos moszkovita-újvári Mimosa gazembernek.

"Óh, a régi szép idõk!" vélekedik félhangosan Mari néni, aki az utóbbi évtizedekben deklasszálódott és vált a nép részévé, maga is... "Azok a régi szép idõk, régi szép képviselõk, a Försterek, Beniczkyek... " Madaras persze magára veszi.

A régi szép idõkrõl mégsem ér rá gondolkodni, meg aztán alig tud valami azokról, ezekrõl . Errõl az egész flancos-francos városról, a hülye törökûzésükrõl, meg az összes ösztövér abderaiságról, a Daróc ligetrõl, a városi szertárról, egye meg a fene õket! Egyet sem tudna említeni a régi képviselõk közül. Csak meg ne kérdezze egyszer valaki, valami Honfi Muki féle várostörténeti rémség, a dicsõ múlt idõk mai lelkes életben tartói közül.

Szívesebben elidõz annál a résznél, hogy a város most végre az övé! Nemcsak az Apómente, amit megvett végeredményben, nemcsak a városháza legjobb irodája, a megye legnagyobb íróasztala, de az egész úgy, ahogy van gömbakácostól, Kulacs Mukistól, Ciklonostól, K-Centerestõl, Apó folyóstól, Függesztettektõl egészen az Abszolút Fõreál valamennyi katedrájáig és rajta valamennyi (vagy majdnem valamennyi) pedagógusáig mindenki az övé. Morgó elvtársék elvonulóban, jön a helyhatósági választás, amit persze már õk nyernek. Mert ez így van és kész!

Kedves részlet az is, amikor arra gondolhat egyre szélesedõ kebellel, hogy majdan egyszerre lesz pártvezér Abderában, országos képviselõ ugyaninnen vezetve a szent polgárharcot Újvár ellen és polgármester is! Mert már csak ez maradt hátra. Ez így együtt emlékeztet ugyan egyeseket "valamire" , ami nem túl régen volt, s amelyben diktatúra és bolsevik meg mindenféle ósdi kifejezések is szerepelnek, de az a hülye, aki összekeveri a régi és új dolgokat. Ekkor fut össze váratlanul Mimosával, a Páholy jegyzõjével, a Napló és a Lappok...stb.

- Hallom, fent járt az úr a központban, Vajjer igazgatónál panaszbandériumot vezetve ellenem - kezdi a lejegyzõ.
Madaras mosolyog.
- Hát nézze, uram! Maga velem életében egy szót sem beszélt csak Kulacs és Ciklon urak által, akiket rám állított, ebbõl jött ki maguknak az, hogy én nacionalista szervezkedést vezetek. Jobban tenné, ha egyszer valóban kíváncsi lenne rám és idõt szakítana, ha már kitüntet figyelmével, ami így, ahogy most áll, vetekszik a gestapóéval.

Mosolyog Madaras.
- Amúgy meg köszönet a puccs-szerû látogatásért Vajjer úrnál. Elsõ reagálásra négyezerrel emelték a béremet. Menjenek máskor is!

Madaras nem mindig szereti személyesen és ilyen nyíltan az ügyeket. Ráadásul az utcán! Micsoda modor ez, bár igaz lehet az is, hogy össze kellet volna ülni legalább egyszer Mimosával, de akkor mi lenne a saját arculattal, ellenségképpel...eh!

Közben mégis ébren álmodik egyet és ez valósággal kizökkenti békéjébõl, sétájának ritmusát is megváltoztatva. Most már siet, majdhogynem menekül. Azt álmodja ébren, hogy álmában, úgy mint az imént, a Daróc elõtt találkozik Mimosával, aki messzirõl a veséjébe lát.
- És mondja, drága képviselõkém! Ha majd minden hatalom a kezében lesz - mit kezd a patkányokkal, abderai víztelenséggel, az itteni általános hülyeséggel, amibe ön is beletartozik persze velem együtt? Kiterjeszti pártbefolyását ezekre is itten? - és egy kövérkés, éppen ott átrohanó patkányra mutat a fõutcán.
- Miért, mik ezek? Ugyanis attól függ, hogy kiterjesztem-e? - kérdezi meglepetten õ maga. - Nem városi macskák, éppenséggel?
- Ezek?! Madaras úr! Hol él maga? Na, persze a jövõben, a sajátjáéban.
Akkor õ tovább sétál, juszt sem idegesíti magát ilyen alakokkal. A város igenis szép, ami az elõbb átrohant lélekszakadva, az az aranysapkás cukrász, Jakut arany Muki arany macskája. A fõutca hangulatos, a víz pedig csordogál. Béke, Pax.

- Láttad a képviselõt? - állítja meg kapkodva Kulacs Mimosát.
- Láttam.- mondja neki.
- Na és, jó kedvû Egon úr?
- Hát persze! Szaladj, még utoléred. - És Kulacs sebesen pörgetve maga alatt rövid lábait, lendületesen lóbálva a teli demizsont, eltûnik a Mini Büdé irányában, ahol a randevút tudja Madarassal.

Debús Muki a Teszopos (Tegnapi Szocialisták Pártja) kapja a feladatot, egyenesen Morgó elvtárstól, a városi csillaghullajtás ügyében:
- Nézd csak, Debús elvtárs! Az igaz, hogy te már a Teszopnál vagy, mi a régiek meg maradtunk itten, de ez a bronz-ötágú, ez azért még el kell hogy menjen a segítségünkkel valahova! Legjobb lett volna meg sem rendelni Büsztösi elvtárstól, de ki gondolta volna, hogy egy rendes szezont sem bír ki vörösbronz csillagként. Ugye, pedig egyáltalán nem csúnya. Te tetted fel, te vedd le! Ez így dukál minálunk és ugyanúgy éjjel, azokkal, akik felerõsítették, értesz te engem?

Debús Muki érti. Számított rá, hogy majd megkeresik csillagügyben. Más is benne volt, elõ hát Sirató elvtárssal, õ szerválta az egészet a lebomlás elején Büsztösitõl! Sirató rendesen belevörösödik még a gondolatába is, hogy most csinálja vissza az egészet. Szóval az apja álma mégiscsak le van sz...! Most menjünk vissza egészen az anyánkba? - kérdezi keserûen Debúst, aki viszont nõgyógyászati ügyekhez egyáltalán nem ért.
- Üljünk egyet erre! - mondja Debús komoran kissé, de csak az alkalomhoz illõ mértékben. - Azért nem mondom, hogy igyunk rá egyet, mert az részben nem illik, meg azután te sem nagyon iszol már. Ülnek. Mint az oroszok nagy út elõtt. Kezük a térdükön és néznek maguk elé. Ott is csillagot látnak. Meg kell oldani valahogy.
- Madaraséknak kellene szólni, nem? - így vontatottan Debús.
- Õ miránk vár, most beszéltem vele.
- Ötlet kéne, valamilyen.
- Baritonnal is beszéljünk, Büsztösit õ mondta annak idején.
- Hátha tud egy eltüntetõ szakembert is. Elmennek Baritonhoz, aki ekkor már félemigrációban él otthon, amiben az a fél, hogy attól tart - jönnek is majd érte az új egonok.

- Gyerekek, a rombolás nem az én világom. Én építõmûvész vagyok és kvázi általános interpretátor.
- Akkor interizéld el most a csillagot. Legalább valami címet, nevet mondjál, ki foglalkozik most ilyesmivel...
- A rohadt életbe! Hogy ezt csak most mondjátok, kérditek! Hát ez egy nagyon jó üzletág lehetne! Meghirdetni: "Bariton Muki mindennemû felségjelet eltüntetõ szakmester!!!" Majd még dolgozom rajta, de nem rossz! Szóval, mi legyen, hogy legyen, ugye? A temetõre nem gondoltatok?
- Hát, meg lehetne rendezni - titokban, féllegálisan - egy csillagtemetést. Fantasztikus lenne! Én mondanám a síri beszédet, esetleg idézhetném ...Adyt, "Sose hull le a vörös csillag..." Morgó úr is megemlékezhetne a "Csillag fényében vagy árnyékában?" címmel. Persze a sajtónak nem szólnánk, bensõséges, elvtársi lenne, na?
- Hülye vagy, Bariton. Mindig is az voltál. Mondjál valami címet, nevet, akit értesíthetünk. Minek volt a rendezvényirodád, ha ennyit sem tudsz kipréselni magadból?
- Pedig milyen szép lenne egy csillagot eltemetni, felemelõ! Zeneileg is alá tudnám támasztani a "Napéjegyenlõséggel" , csodás! Na, szóval, valami sültreális megoldást akartok... Gyertek ma este az Abderai Páholyba, rendes ülésünk van, mindenkit szeretettel várunk. Szólok a jegyzõnek, Mimosának, hogy jöttök és akkor ott több szem többet is lát. Oké, elvtársaim?

Hát persze, elmennek. Ki tudja, hátha éppen ott...? Ciklon már eleve így jön be:
- Hallottátok, amatõrök? Debus kapta a csillaghullást, mint félillegális pártfeladatot, de egy szál ötlete sincs nekije.
Jönnek a többiek sorban, Debusék is idõben. Elkezdõdik a csillaghajsza, amiben az a lényeg, hogy kellene mielõbb elhajtani innen. Mimosa ismerteti (az elõzetes baritoniáda alapján) a tényállást a Páholy tagjainak.

- Barátaim! Tulajdonképpen szép és majdnem megható is, hogy ezt a kényes- érdekes-történelmi ügyet nem a pártokhoz lökték nyersen azok, akik tehették volna. Bennünk bíznak, mint reális polgárelemekben. Ez lehet a Páholy utólagos elismerése is akár a mi szemünkben. Most pedig nézzük együtt a problémát, mielõbbi megoldást találva. Kérem az ötleteket!

- Ajándékozza a város volt pb-je Fidelnek, Castronak - mondja szinte azonnal, mint akinek kész volt már a terve, Bojtorján Muki, az algériai népies hastánc mestere. Messze van, pénz szinte semmi, a Teszop eltûnt a régi nagy kasszával, nem jó. Nem lehet kivitelezni és amúgy is, külügy lenne belõle! Akkor közelebbre is vihetnénk, Besztercére, az ottani elvtársak még tudják használni - így a közös vélemény.
- Legyenek a szárak óramutatók valahol - javasolja Ciklon.
- Izéld meg Ciklon az ötletedet! - vágja rá Kulacs. - Milyen óra az, amelyiknek öt mutatója van, anyám!?
- Nagy marha vagy te, Kulacs! - így vissza Terka, - Ez két teljes óra lenne plusz mutató, ami tartalék...
- De egyforma hosszú szárakkal? Állandóan az órát mutatná mind a két szára, okos Tóni. Rövid vita után leveszik az ötletet a zöldposztós asztalról.
- Vannak városi rendezvények, olaszban, spanyolban. Ott süthetnének rendszeresen bennük óriás kalácsot, a szárakban külön, hogy ne legyen ideológiai zavar belõle - igyekszik Pinczésy Muki bácsi, aki nagy gourmand is egyben, nem csak városi doyen (és filoszemita). Ezt felírja Debus Muki, van kapcsolatuk ugyanis a portugálokkal az újváriakon keresztül. Hátha.
- Süssenek benne rántottát, ahol evõversenyek vannak - bátorodik fel újra Ciklon. Ezt is felírja Debus, mert a portugálok szeretik a tojást is.
- Én mondtam már délután, hogy temessük el a városi sírkertben tisztességesen - így Bariton, de lehurrogják, hogy annak híre menne.
- Legyen belõle virágágyás Debrecenben, ahol minden évben karnevált tartanak - mondja Tüskéssy
Muki a közeli Lapufalváról. Felírják.
- Lapítsák egybe, vágják kerekre és adják el a Finesznek, mint bronznarancsot! - javasolja Mimosa.
"Nem rossz" , mondja Debus és felvési ezt is, mint jövõbeni partnerkapcsolat-teremtõ ötletelegyet.
- Ajánlják fel a Régi Nagy Pártnak - megint csak Bojtorján.
- Nincs hova tenniük, még helyiségük sincs.
- Vigye ki Morgó elvtárs a telkére és tárolja ott egy ideig - közli Lovagh Muki, aki minden tárgy szerelmese.

Debús felírja, jobb a semminél, nagyot néz majd az öreg! További javaslatok: legyen belõle szélmalomkerék, adják születésnapra Gorbacsovnak, amikor a ruszkik végre kivonulnak, hazavihetnék. Vittek õk innen nagyobbat is.

Azon mindenki elgondolkodik, amit újfent Mimosa javasol:
- Ne vigyük sehová. Vágják szét kis darabokra, csináljanak belõle szakszerû mûhelyben öngyújtókat és adják oda a régieknek. Talán még pénzt is áldoznának érte, amibe a munka kerül. Úgy, mint a vietnamiak az amcsi repülõkkel, amiket lelõttek.

Ám a végsõ megoldás - úgy tûnik - Mindenjó Mukié, aki jó elõre kiviteti a pulykafarmra, ahova majd vezetõként õ is kerül rövidesen. Ott állítólag itatásra használják, bár némi zavart okoz, hogy a pulykák egy ideje ötös sorokban menetelve legelnek. De ez már Mindenjó késõbbi magánügye lesz.

És ha már két "vérpolitikus" ül közöttük - a Páholy latolgatásba kezd (az egész városban ez megy most) az önkormányozható regatta-választás ügyében. Így kerül szóba a pártok által indított és polgármesterjelöltnek is tekinthetõ városi képviselõk között a régi nagy híresség! Nagykan Muki bácsi, akit újabban a kakukkosok pártoltak fel, mint hírlik. Most szondázzák a témával a népet. Madaras futtatná a Nagy Öreget, a városi szellemi tekintélyt, aki egy ideje a kakkukos fészek környékén mutatkozik, igaz, nem egyedül, de hát éppen ez a kényes benne...

Mimosa veti meg az ágyát a témának azzal, hogy elmond egy Mikszáth anekdotát.
- Nyolcvanhatban, a múlt században írta a Nagy Palóc egyik levelében Herman Ottónak, a polihisztornak.

"Két közmondásunk van, mind a kettõ humánus. Az egyik az, hogy az élõkrõl nem illik rosszat mondani. A másik az, hogy a halottakról nem szabad rosszat mondani. De hát a két közmondás mellett ugyan mikor lehet aztán igazat mondani?"

Kínosan felröhög a Páholy, a két vendég nemkülönben. Mindenki gondol valakire, akire ráillik a bölcsesség. Csak magára nem gondol senki ezúttal sem. Ahogy elül a kínos vigyor, Mimosa bátran belenyúl a kínálkozó darázsfészekbe.
- Na, urak! Hogyan lesz akkor a helyi választással? Ki lesz a polgármester a listavezetõ pártoktól? Mi lesz az igazmondással a jelöltekrõl? Kinek van tippje, véleménye, neve, amit bedob, vagy vehetjük egyedül a most kakukkos Nagykan Mukit?
- Hát akkor, gyerünk azzal a Nagykannal! - kiált fel az örökké izgága Tüskéssy Muki Lapufalváról, neki persze könnyû, nem helybeli, nem ismeri a "Nagykan" kérdést . Neki, mint kibicnek, semmi sem drága. Hát így aztán figyelnek ám erõsen az urak. Ha most még hallgatnak is egy sort. Nagykan igazi nagy konc, összvárosi nagyvad. Tölgynyi nagy ember, azzal a hatalmas tekintélyével. Nem csoda, hogy Madaras képviselõ elsõ helyen pályáztatja a kakukkosnál, na ki tesz?

- Miért éppen Nagykannal kezdünk? - így valaki az asztal végérõl, de oda nem osztottak, megy tovább csendben az agytekervény csûrés-csavarás, csak úgy füstöl, olyan ez, mint a sakk. Itt-ott sóhajt egyet valamelyik páholytag. A két vendég csak néz. Ilyet még nem láttak, hogy emberek önként "vérértekezletbe" ártsák magukat! Aminek ma is lehet személyi kockázata, hiszen itt nincs titkos ügy meg hallgatási fogadalom az õ tudtukkal (jól tudják). Gondterhelt a banda.

- Ha a kakukkosok az élre teszik Nagykant a listájukon, sokat kockáztatnak. Kimondja-e vajon az ellenfél a pikáns igazat, amivel...- kezdené Bojtorján Muki, de meggondolja és sürgõs igazítanivalót talál a szakállán, még a kistükrét is elõkapja.
- Mert akkor bizony lõttek Nagykan Mukinak - így Ciklon, aki maga is kakukkos, tehát érdekelt.
- Miért éppen ott indul, ahol most van? - közelíti finomkodva Mimosa.
- Merthogy ez a dolog nyitja! Megint az asszony - így Kulacs, aki különösen vonzódik mindenhez, amiben nõt sejt.
- Az örök Éva! - költõieskedik óvatosan, mert neki atyai jóbarátja Nagykan, Bariton Muki. - De lehetne más név is, Kleopátra, Klára, Julcsa...
- Vagy Anna Panna, ugye Bariton? sikolt bele megint a legjobbkor Ciklon, aki imádja késes verembe lökni a másikat. Bariton erre feleli halkan "én nem mondtam ilyet..."

- A fene, aki kimondja, én nem! - kiált fel újra õ. - A régi érában sem volt soha szokásom mindent kitárgyalni. Hol lennék akkor már?
- Na, nem tesz senki, urak? - vág oda Mimosa, hogy haladjanak is.
- Jó, hát úgy látszik, mindenki az én lepcses számra számít- vágja ki az igazat egyenesen a képükbe Ciklon - Majd akkor elõvezetem én. Mozgás, helyezkedés, ivás, rágyújtás.
- Az úgy volt, hogy Nagykan Muki soha nem vetette meg a fehércselédeket, sõt, hajtotta õket rendesen. Ezért azt sem igen nézte, hogy a közvetlen közelében lõdörög a kisvad. Ha éppen munkatársa volt az illetõ asszonyság, kiasszonyság - mondja komótosa, mégis tempósan Ciklon és rágyújt (rendes szokása szerint) egy szivarra.
- Szóval, igazi házinyúlra lõtt az öreg betyár, mi? - így Tüskéssy.
- Csendet! - mondja szigorral az éppen elnöklõ Pincéssy Muki.
- Házinyúl? Most mondjam vagy mutassam? - kaptat felfelé a témában Ciklon, és megrázza a kösöntyõit, újracsavarja a haját, leveri a szivarját.
- Nagykan Muki gyenge pontja ismert, minden más párt elõtt is, akik éppenséggel nem kakukkosok, sõt. Ebbõl gond lehet, amire többen célozgattak, de a gatyájukba szállt a bátorság és velem beszéltetik el a témát, Nem baj, megszoktam már. Maga a pártközeliség is benne van a pakliban. A lavsztori régen történt ugyan, de ma is téma jobb körökben.
- Lõttek Nagykannak, egészen! - fejezi be Kulacs. Az ülés még ül egy ideig, tucatnyi városi eset kerül terítékre, mind politikamentes. Tehát tisztán szórakozásra alkalmas abderai úriemberek körében.