Szigorú kritikát kap a Függesztettek Ballonja - Mimosa bemegy az oroszlánhoz? - Vörösliszt akció Abderában - Bérczessy Muki elküldi a pártokat (az anyjukba).

Vannak persze igazi abderai csodák is. Ilyen eset az, amelyik a Függesztettek Ballonjával és Mimosával történt Ez a ballon nem egy kikötött léggömb, amiben nem gáznemû van, hanem csak levegõ, ami éppúgy gáznemû ugyan, de az mégis más." Vele éppenhogy lefelé lógva lehet kellõen magasra szállani, ahelyett, hogy ágálna az ember...

A Függesztetteket néhány helybeli fiatal csoportosulása hozza létre, ami önmagában szép, sõt valósággal megható, ám...Drótlaki hamar észrevesz valamit, miközben maga is pártol mindent, ami nem hivatalos. Azt ugyanis, hogy a fiatalok között nem is egy a várható abderai gyõztes önkormányozható regatta tagok édes leszármazottja! A szülõi oldalak elõnyösek a saját út egyengetése szempontjából (ugyanerre jött rá, mint tudható, korábban Trillácska is) Nos, az más lapra tartozik, hogy néhányan a fiatalok közül megjárták Csukay Muki hírneves gyógyiszap tréningjét, citerázó idegpályákon közlekedve. És errõl papírjuk is van.
A dolog nem látszik igazán bonyolultnak. Éppen ezért irtózatosan összetett és szószerint nagyon is bonyolult. A Függesztettek ezidõben egyszerre több oldalról nézvést is hasznosnak mutatkoznak. Mások szemében! A mások között az élen ott találjuk magát Madarast, aki fõként Levelezi révén tartja a kapcsolatot az ifjoncokkal (mert velük mutatkozni? az azért valami más).

Az új kakukkos, polgárinak önmagát felerõltetõ divatos? politikai pártalakzat ugyanis komoly zavarokkal küzd. Nincsennek általánosan elfogadott érték szerinti szellemi gyökereik; nem vállalják az abderiták törökûzését, de nem vállalják Oleg Kosevojt, mint elvtársat sem. Nem illeszthetõ be náluk (beléjük) sok más, amúgy meg nagyon hasznos városi eszme, történés stb. Nincs semmilyen elvonatkoztatott vagy gyakorlati kapcsolatuk a vallásokkal, újat pedig még nem tudhattak kitalálni. Nincs összefüggés - mármint olyan, amit nyíltan vállalni mernek és Abderához kötõdik - köztük és valamennyi régvolt jó vagy kevésbé jó veretes helybeliséghez. Egyelõre még nem szeretik a békákat és hagyományosan irtóznak a bolondoktól. Hiába, hogy a Biblia szerint Isten kiválasztottjai. Nem foglalkoznak ekkoriban a város "nagy" ügyeivel. Náluk az egyén áll a középpontban. Ám az egyén, mellõzhetetlen elõélete folytán többnyire kötõdik valamihez (család, társadalom, történelem, ipartörténet, kereskedelem fejlõdést stb), és mivel õk maguk semmi ilyenhez nem tartozhatnak - egy idõ után magukra maradnak éppen az egyén által otthagyottan. Ez persze csak a külsõ látszat, a dolog éppen õvelük sokkalta bonyolultabb, összetettebb, mélyebb, sõt, titkosabb.

Ezért láthat a zseniális Madaras a Függesztettek Ballonjában valamiféle kapaszkodót. Aktuális jó szellemi-kulturális platformot, vagy mit. Mint olyan újat, ami nincs "oldalasan" (jobb-bal) megfertõzõdve egyáltalán.

- Fel kell pártolni õket, gyerekek! Ezek a mi embereink, tulajdonképpeni gyökerük nincs, nézzétek meg, mit csinálnak?! - utalás a most nyíló Elsõ Szabad Abderai Gyári Tárlatra, ahol Drótlaki számító erõszakossága révén a város legjobbjaival együtt a csoport is kiállítja valamennyi létezõ "mûvét".

Zakk úr például vagy Becseh Berci és társaik - mindnyájan a nemes rongyképek olajjal (tüzelõ) és brikettel kombinált "mitudjukmicsodák" már-már ismert abderai alkotói. A kiállítás városi - sõt, régi hagyomány. Itt jelennek meg minden év nyarán képeikkel Farkasréti és Rétifarkas európai mûvészek, akiket azonban tíz éve, amióta összevesztek, külön falra kell aggatni, de úgy ám, hogy az olajak se lássák egymást "mert különben nagy baj lesz!" De itt van a K-Centerben mindenki más is, aki ecsettel rajzszénnel, vésõvel, metszõtollal valamit alkot. Most az egészbõl bántóan kikiabál a Függesztettek néhány szószerint virító darabja.

Mimosa ezt teszi szóvá a Naplóban, sõt, a Lappoknak írt kritikájában is "Hé, nem vernek ottan téged agyon...?" kérdez rá azonnyomban Berkenye, aki mindig kimondja, ami a szívét nyomja (amit szeretne). Hát, agyon nem verik, de Drótlaki személyes támadásnak ítéli, minõsíti és alvégtõl a felvégig méltatlankodik, elvégre õ válogatta be a csoportot rongyképeikkel, szedett, vedett álmobiljaikkal a realista, sõt naturalista képzõmõvészeti iskolán nevelkedett abderai alkotók nagy városi "gyári" tárlatára. Ez ilyen dolog.

Mindig is "nyári" tárlat volt a neve az abderai évenkénti nagy felvonultatásnak, de amióta Drótlaki szabad avantgardnak elõléptette a Függesztetteket és azok megjelentek - a nyárit meg kellett változtatni (mert annak van reális értelme!) gyárira. Konkrétan éppenhogy Zakk úr szól majd rövidesen Drótlaki érdekében a fõvárosban! Bizony, Drótlaki már néhány soványka hét elteltével rendes tagja a hõn áhított Mibolkészítõk Országos Szövetségének, egyetlen kis húzással lám, elérte Zakk úrral azt, amiért hiába talpalt volna a szocializmusban tovább, akár évekig is. "De nagyon tehetségesek, az az igazság" - mondja Egérkéné Katzagó Ágnesnek. Katzagó helyesel, naná, amikor õ éppúgy megtalálta ezekben a direkt idõkben Trillácskával együtt, hogy kit kell nagyon tehetségesként azonnal felfedeznie, felpártolnia, átjátszani nekik mindazt, ami éppen a keze ügyébe kerül; helyiség, eszköz, tér és idõ és minden más, például fizetõ megbízatás stb.
Na, errõl persze így Mimosa sem ír, (minek belekeverni õket?) csak értetlenkedik egy sort, hogy ugyan hova hajította a Nagy Drótlaki "a lykai mércét", amikor együtt állít ki dilettánsokat profikkal, vagy majdnem profikkal. Bõséges vizet hajt éppen ezzel Drótlaki malomkerekére, mivel a pipás gyorsan kitûzi a mellére, mint talált érdemjegyet "a kommunista sajtó képviselõje, ez a - szégyenlem, de velem sokáig egy mûvészeti társaságban tartozó - Mimosa, megtámadott a tehetséges abderai fiatalok felpártolásáért. "
Többen megtapsolják, fõleg a szülõk.

A Függesztettek mit sem sejtenek az egészbõl. Alig törõdnek valamit a fenõttek játékaival. Lefoglalják magukat az ügyekkel, kicakkozott idegszálukkal nem is sejtik, mi a valódi oka, hogy egyszeriben városi Nobel díjra javasoltak, minden meghatározó erõ és eddig is példásnak számító felnõtt részérõl. "Kivéve ezt az egyetlen Mimosát..."

Ami azért elgondolkodtatja egyiket, másikat. Olyannyira, hogy amikor összetalálkozik Zakk úr Mimosával, ahelyett, hogy mint várható lenne, kiköpne és elfordulna - elõre köszön! Mimosa nem hisz a jelenetnek, körbe néz gyorsan, ki látja, aztán azonmód elszégyenli magát. Még jobban meglepõdik, amikor Becseh Bercivel (nagy hátitáskával, vörös ernyõvel közlekedik a városban, errõl ismerszik meg), összehozza a vétetlen és íme ezt hallja:

- Tiszteletem, szerkesztõ úr! - és megemeli a hátán az oltári pocsék zsákot, mivel utcán soha nem hord fejfedõt. Ám, semmi él nincs a hangjában. Mimosa azon aztán már éppenhogy csak csodálkozgat egy kicsit, miközben azt is igyekszik felfedezni villámgyorsan - hol itt a csapda? - amikor õk ketten beállítanak a kritizáltak közül és arra kérik, nyissa meg a következõ önálló kollektív tárlatukat. Ami talán nem is egészen tárlat "abban" az értelemben stb. Ám nekik nem is ez a céljuk, hogy mindenképpen, bármi áron-módon "kis lykák" legyenek, hanem hogy kifejezzék azt, amit gondolnak éreznek. Erre viszont mások nevében is - lásd mint fent - Mimosa szégyenli el magát és természetesen elvállalja a hepening megnyitását a Bunyevác templomban két hét múlva. Erre meg mások leírása folytán a két avantgardos nem számított igazán. Részükrõl egy jó kísérlet csupán a felajánlkozás, ha pedig bejön, akkor valódi esemény! Igazi hepening a város elõtt, hiszen népszerûségükhöz ismeretségükhöz a szülõkön kívül mostanában mások is jelentõsen hozzájárultak - nekik édesmindegy, miért!

Most, hogy igent mondott - Zakk úr azonnal kigyúrja roncsból és brikettbõl, valami kevés festékkel elegyítve az anyagot, Mimosa portréját. Drótlaki azt is kiállítja a gyári tárlaton, a város odajár nézegetni, hüledezni.

Híre fut, hogy a keményen megbíráltakat Mimosa nyitja legközelebb a Bunyevácban! Madaras hangosan felröhög, amikor meghallja a virulens hírt:
- Ciklon, te öntenyésztett pártszuka! - így egyelõre gondolatban - Ezt most megnézed nekem és felveszed magnóra, ahogy ez a hülye akadémikus alakzat elkezd bájologni ódivatú mércékkel járkálva a mi õrültjeink tárlatán. Ahogy majd belemagyarázza a Nagy Semmibe a Valós Értéket - azt leközöljük szószerint az Apómentében! Én írok hozzá nyúlfarkat, aminek farkasfoga leszen (Madaras is imádja a képzavarokat, ebben közösek Morgóval.)

Általánosan ugyanez a nézet minden városi szinten, ahol Mimosa legendásan eredeti tárlatnyitásait ismerik. Márpedig sokan vannak ilyenek Abderában, hiszen néhány év alatt tucatnyi kiállításra kérték fel. Mindenki azt várja, amit Madaras elõre jósol, ismerve Mimosát, aki szigorú értékmércével méri, amit kell. "De hát, Istenem, itt mit mérhet majd és hogyan nevetteti ki magát és közvetve valamennyi kritikust, valamennyi volt (majd lesz) tárlatnyitót" - Nagy szám - mondja Kulacs Muki Franciskának a nõ kezét szorongatva a Takács Moziban, és még csetteget is hozzá a nyelvével. Többen hátrafordulnak, de akkor meg már rég az asszonyba bújik, úgyhogy, miket gondolhatnak...?

Ekkor vág be a forradalom, persze a román. Abdera a tévé elõtt ül, gúvadó szemmel nézi a történelmet egyenes adásban. A pártok gyertyás felvonulást tartanak, rövid idõre félretéve minden ellentétet.
"Ennyi haszna már van a dolognak" - gondolja a józanabbja égõ lángocskával a kezében együtt haladva sokezernyi társával a fõutcán a vármegyeház elé, ahol a kis gyergyák, mécsesek a földre kerülnek. Ott világolnak tovább fényesen hajnalig.

Ma már senki sem tudná megmondani, valójában ki indítja akkor éjjel az elhíresülõ Gabona Akciót. Talán mégis az abderai malom igazgatója, aki már a kora esti órákban jelzett felefonon Mimosáéknak valami szándékot.

Fent ülnek néhányan a szerkesztõségben, amikor megérkezik az igazgató, Mlinárcsek Muki. - Száz mázsa lisztrõl van szó! - így in medias res az õrlõember, mert nem szereti, ha sokáig üresen jár a garat. - El kell juttatni valahogy Temesvárra. Onnan kérnek segítséget rádión keresztül.

Ezen kissé eltöprengenek, amikor berobban Kulacs is.
- Mimosa! Megyünk Désre! Most mondta a rádió, hogy lapot kell csinálni, románt is magyart is, gyerünk!

Kulacsot ezúttal (is?) a saját lendülete viszi, jól látja ezt Mimosa, aki benne van az útrakelésben akár azonnal is, bár javában lõdöznek odaát, de elébb a lisztet kell továbbítani.

Nagy vita indul, ki menjen, ki tudhat románul, mert az sem árt, amikor kérdezés nélkül lõnek, legalább utólag értse az ember, mirõl van szó (ha megmarad). Mlinárcsek Muki felesége máris egy, aki románul beszél, sõt maga is román származék. Ez tehát megvolna, de már csak reggel lehet valamit kezdeni. Addigra a gépkocsi elõáll, Kulacs intézkedik, bepakolnak és a kis delegációval indulnak is azonnal. Vezesse õket a jelenlegi zabhegyezési fõnök. Mindenjó Muki. Ki más?

Nem nagyon alszanak rá, mert a képernyõt nézik, Bukarest ostromát, a tévé elleni rohamot. Reggel mégis együtt van mindenki, aki este is ott volt.

Kulacs nagy napja ez. Elrohan az Újvári Volánhoz, aztán a gépkocsihoz, hogy ellenõrizze a rakodást, közben beszól ide-oda, hogy mi történik most valójában, beszél Mindenjó Mukival, aki már készíti az ünnepi öltönyét, a váltás fehérnemût, mert mint városi vezetõ, neki kell mennie mindenképpen.

Vereczkey, Levelezi, Csukay és mások ezenközben gondban vannak. A pártok házában.
- Ki a fene hozta ezt a lisztet? - így Vereczkey, aki ekkor még javában az élen képzeli magát. - És miért nem kértek húst is? Én adtam volna .Bizisten.
- Miért nem adsz? - kérdi Csukay, aki viszont HÁP-osként ugyancsak az élen van saját regiszteres noteszének bejegyzése szerint.
- Ha nem kérnek, nem adok. Nem tudok. Csak, ha kérnek...
- Ilyen ez a Vereczkey Párt - sunnyant bele oldalvást Levelezi.
- Nem párt. Kör. Vereczkey.
- Jó, de nem errõl van szó! - vélekedik Ciklon, aki egy ideje már beesett az ajtón, hallva, hogy a pártok összejöttek!
- Hol a kakkukos? - morog bele újfent Csukay.
- Itt van egy belõlük, Ciklon úrhölgy - feleli Vereczkey rezignáltan kissé. Bántja a hús ügy, meg a liszt sem tetszik neki.
- Madaras úr fent van a fõvárosban - jelenti szolgálatkészen Terka és elõveszi a noteszát, hátha valami leírni való lesz (ellopható jegyzõkönyvre itt most nem számíthat, ezt azonnal felméri).
- Milyen lisztrõl van szó? Nullás? Dara? Finomított? - érdeklõdik, de csak úgy pongyolán Vereczkey mégis.
- Ennyiféle nincs Abderában - mondja Levelezi a Finesztõl.
- Ha nincs, akkor most miért van?! - mérgeskedik egyre jobban a mészárszékes pártvezér, HÁP-os dezertõr.

- Mi a fene van a liszttel? - gyanakszik végtére Ciklon.
- Mi lenne, van. Éppen ez az! Egyszercsak itt van - morog, merev tekinttel maga elé nézve, ahogy szokott Csukay is, mert most azért egyetért ám ezzel a rusnya Vereczkeyvel, de nem mondhatja ki. Érti, mire gondol(gat) a másik, de hát, a téma kényeske és itt van ez a vörösbegy, ez a Ciklon. Szarkeverõ bajnok, nõben. Mikor böki ki valaki, mert õ ugyan nem.
- Azok ott éheznek - véli lassan beszélve Levelezi.
- Frászt! Most kezdõdött az egész! Még meg sem éheztek rendesen, nemhogy éheznek, éhezni... Demagógia. - így Csukay bátran.
- Ki mondta, hogy van száz mázsa egyáltalán? - nyugtalankodik továbbra is a húsnélküli szállítmány miatt Vereczkey.
- Mimosánál jött össze éjjel a brigád - vág bele sietõsen Ciklon, aki most Madarast helyettesíti.
- A vörös újságnál? Te jó ég! - kiáltja végre hangot kapva Csukay és egyben így legalább közvetve segítve Vereczkeyhez piszkálni az igazi!!! témát. Mert ha valaki, ez az önjelölt kimond majd mégis valamit. Vagy tán nem?
- Mi közük a zabhegyezõknek ehhez a liszthez? - újra Vereczkey.
- Hát, õk szerezték! Mimosa és Mlinárcsek Muki révén került a bõvkörükbe - magyarázza türelmesen Ciklon.
- El kell venni tõlük! - sziszegi Vereczkey. - Ha kell, fegyverrel a kézben...
- Ne bomolj, Vereczkey! Ez itt még nem Temesvár.
- Nem oda, Buda - így Ciklon akinek ezenkívül semmi nem jut az eszébe éppen most, hogy a nagy
Madaras eszével kellene gondolkodnia.
"Ha nem oda, nem oda" - ezen elbolyhoznak egy kis ideig. És mivel a színhely, ahol ülnek, éppenhogy a Zabhegyezési Intézet pártoknak kiutalt közös tárgyalója - azt mondja Levelezi, aki nemhiába olvas sokat a lexikonokban.
- Hívjuk fel ide Mindenjót, hogy mit akar a liszttel?

Felhívják. Ciklon megy érte, jön azonnal, Mindenjót beállítják középre.
- Hogy van akkor ezzel a liszttel? Kitõl, kinek, mennyiért, mennyi, hova, miért, kivel, mikor és így tovább? - kezdi már Verezckey a saját stiljét elõvéve mészárszékosan.
- Hát, kérem, leülhetek? - leül egy székre. - Mlinárcsek Muki malomigazgató úr jóvoltából került elõ a száz mázsa extra finom liszt. Ezt kell eljuttatni mielõbb Temesvárra, abba a városba, amely mától deklaráltan, kihirdetve, pártok által tegnap jóváhagyva (a gyertyás menetelés után) Abdera testvérvárosa. Ennyi a válaszom.
- Na, fene! Ez igen, ez a Mlinárcsek úr, ez gáláns! Kinek a lisztje ez, kérem? - így a praktikus, sõt egyenesen patentész Vereczkey, aki mindig más pénzét firtatja, de állítólag a saját adóságával nem nagyon tud elszámolni. Inkább a közpénzekrõl kiabálgat rendszeresen.
- Ez a malomipar rizikója. El tudja számolni Mlinárcsek Muki, mert ez most országosan bevett dolog. A fõigazgatósága beleegyezett még az éjjel.
- De sietõs, kérem! - így Csukay, aki végre megszólalhat már.
- Az út oda több napba is beletelhet. És lõnek is - válaszolja Mindenjó, s bár nem dohányzik, most rágyújt egy cigarettára.
- Na jó - így Vereczkey és megpróbálja összehúzni a szemöldökét, de ez soha nem sikerül neki igazán
- És akkor most majd kire lõnek kérem, aki ugye abderai? Aki elviszi a lisztecskét az éhezõ Temesvárra az új testvéreknek!
- Õt jelölték az éjjel, õt! - sikkantja Mindenjóra mutatva tollával (ami, mint tudjuk, leprás) Ciklon, hogy végre valami izgalom érkezett.
- Úúúúgggyyy...? csippenti szemöldökét fickósra Vereczkey úr.
- Ezt hogy gondolják, önök kérem, itten a zabhegyezésieknél? - durrant bele Csukay, aki nehezen tüzesedik, de ha igen, akkor...mivelhogy irányban lennének már.
- Magam vagyok a megbízott városi elnök. A testvérvárosba nekem illik menni, akkor is ha lõnek, ha soha vissza sem jövök, ez a rizikó...
- Maga nem jön vissza! Mert el sem megy! Ez egy kommunista akció!
- Akció!!! Akció!!! - rikácsolja néhányszor Ciklon és kinyitja az erkélyajtót, hátha nagyobb kiabálás is lesz, és csak hallja a csóringer polgár oldalent, mi folyik még most is itten a vörösökkel.

- Mit kell tennünk? - kiált fel azonnal Mari néni, aki az erkély alatt méri a vizes tejet, mint idõszerût! - Hol adnak olcsóbban valamit kedveskéim? Kiabálják már le a népnek!
- A francba magácskával - mérgeskedik Vereczkey - Most a nyakunkra hozza a népet a Centrum akcióval, csukja már be!
Ciklon szótfogad, de nagyon bántja valójában.
- Mit értenek önök kommunista akción? - támadna ellent Mindenjó, ha a többiek hagynák.
- Szart önöknek, kedves elvtárs! - vág bele csak úgy maga elé mondva Levelezi, aki eddig a lexikonokban olvasott valamit általában a lisztrõl, de nem találja a kommunista vagy leglább vörös változatát a malomipari terméknek, és így egyre idegesebb. Éppen a tárgyalás tárgyában nincs meg a kontinuitás!
- Vörös lisztet értünk! - kiáltja Veeczkey Csukay helyeslése mellett. - El akarják adni az ósdi pártjukat nekünk, most, a román helyzetben. Nekünk, szabad polgároknak!

Mindenjó megretten. Mi lesz, ha ezek kikürtölik, és itt ül Ciklon is!, hogy õ valami megbeszélten kívüli akcióba kezdett, éppen most a választás után, a választás elõtt, mint idõelõtti önkormányozható regatta? Errõl mit mondana most a drága jó Morgó elvtárs? Megpróbálja felidézni. Nem megy neki (sem).
- Dehát, nekem kell vinni a lisztet! Én vagyok a város jelenlegi vezetõje, zabhegyezési oldalról, ugye.
- Vagy megy minden párt és maga ittmarad, mint régi vörös lisztes, vagy maga sem megy sehová, de a liszt sem!
Mindenjó azonnal visszalép. Aláírja a papírt, amit elé raknak arról, hogy nem illetékes városi liszthordásra, mivel az akkor elméletileg elszínezõdhet mások szemében stb.

Kulacs Muki még másnap is az utcán szaladozik. Valakit keres, aki zabhegyezõ is meg párt is (de csak magát találja ilyenek).

- A rosseb megesz téged, - kiált rá Mimosa - ha még mindig nem indultál el azzal a liszttel! Már leadtuk a Lappoknak, az országos sajtónak, MTI-nek, hogy Mindenjóval viszitek sebesen Temesvár felé az országúton a kenyérnek valót, ahol lõnek is! Kulacs erre már összetörik egészen - Vedd vissza a tudósítást, egykomám! Baj van vele.
- ???
- Kommunista akció volt az egész, állítólag a liszt rõtvörös.

Mimosa elrohan, így találkozik Érczessy Mukival, aki a templom sarkán tart fogadóórát - minden nap bizonyos idõben ott találkozik az egész várossal menetközben, mindenki megáll egy pillanatra Érczessy úrral eszmét cserélni. - Mi van, szerkesztõ uram? Mimosa mondja gyorsan amit tud, Érczessy fokozatosan gerjed, majd amikor a feszültség a pattanásig kúszik nála, mint a harang, kikongatja.
- Hogy a jó édes anyjukat a szarházi pártoknak! Majd én elintézem az egészet a máltaikkal! Hol a vörös liszt! A jó ég szakadjon az ilyen marhákra! - így hatalmas hangerõvel az egyházfi, de úgy ám, hogy a közeli patikából kitódul a náthás városi közönség templomelötti csodát látni.

Amikor Érczessy Muki harangkongással megszólal.

Így megy el még aznap délután az abderai liszt hófehéren, habár mégis vörösen, párttagkönyvvel a sikértartalmában egy hirtelen Pestrõl hozatott máltai kamionnal, amelyet hárman raknak, máltai szolgálati küldeményként: Kulacs, Érczessy és Mimosa. Néha besegít a sofõr, ám a pártok nem látszanak semerrõl. És olyan sem akad, aki Érczessyhez szólni merne közülük jó egy hétig. Csukay például sokáig azért nem megy felesége õnagyságával a templomba, mert Érczessy hangja túl erõs neki. Õ a szép csendet szereti. Amikor õ beszél és mindenki más hallgat, szóval majdnem Madaras, aki viszont kezdettõl fogva "kész" politikus, így nem fejlõdhet egyáltalán.