Madaras sejtelmes mosolyra fakad - Kit-mit fenyegetnek a Civil Felelõsök? - Mimosát koszorústól bojkottálják a Skarabesúgok - Címervita a nyitott kapuról és a megoldásról az állandó adhokban

Az interjú megjelenik, slusszpoén a villanypózna hasonlat, sõt, Mari néne rögtönzött hozzászólása is hangot kap. Madaras elégedett a megoldással - "fõ, hogy azok takarítsák el a kényelmetlenségeket, akik odarakták, bármirõl lettlégyen szó!. Bár..."
Jóideig komolyan fontolgatja, hogy valakit kiküld a szoborhoz. Dáámot például, elleninterjú elkészítésére, amelyben szót kell ejteni ad egy: hányas szemüveget visel a szoborkatona, aki harminchetes születésû lévén esetleg már nem egészen lát jól ötven méterre éjjel, ad kettõ: nem célzott-e Mimosa a közelgõ országos és helyi választásokra... Hirtelen ráébred, az egész interjú Mimosa extra hülyesége! Egy szobor véleményére nem lehet adni... azazhogy, egy szobor nem lát és nem hall, nem lehet véleménye, ám... emberjogilag esetleg mégis kifogásolható, hogy egy hõsi szobrot ilyen helyzetbe hozzanak..., illetve hogy a szobor tulajdonképpen...Á, menjen a fenébe ez a hülye Mimosa!

Madaras mindennapos vendég Mindenjó Mukinál. Közös vállrándítással elintézik az egészet: ki a fene, és honnan jönne ide csontokat számlálni? Jól van ez így! Fõ, hogy túlvagyunk rajta. Morgó elvtárs is elégedett, jöhet az újabb szoboravatás. "Mi teljesítettük azt, amit Madaras elvtárséknak ígértünk." Egyedül Simli úr, fõkakkukkos, tart ki amellett továbbra is, hogy felesleges volt az egész. Mindketten elfértek volna az Õsök Terén (a magyarok is jártak a Volga mellett, mielõtt ide bejöttek volna) -, ám õ túlzottan kozmopolita. Egyedül marad a véleményével. Abdera alszik rá egyet, és anélkül felejti el könnyedén az egészet, hogy egy percre is felfogta volna: mi, hogy' történt az éj leple alatt a tudta nélkül, a nevében.

Az Örökké Független Adhokról mostanra bebizonyosodott: örök erénye, ha valami kényelmetlen - nem kell összehívni tagjait! Akkor egyszerûen nincs mirõl beszélni. Praktikus. Napok óta más tartja lázban a bizottságot:

- Hallották uraim, elvtársaim? - hadarja Hadarka Muki bácsi a legközelebbi (tét nélküli) unalomûzõ összejövetelen. - Szivesfalvy Muki és szûkebb köre valamiféle állandó adhokot akar létrehozni! Hát kérdem, miért vagyunk akkor mi itten? Nem egy diszónság ez mostan?
- Miféle kör az, amit egy gyógyfürdõ tulajdonos létrehozhat? Amikor itt vannak már a pártok! A zabhegyezésieket Mindenjó Muki látja el. Madaras úr és Krajcáros úr a helyzet magaslatán - sorolja Rõhm Muki, aki annak örül, hogy végül nem kellett szálanként elszámolnia a csontokkal.
- Nem tudni - így Hass Ágnes, a Régi Nagy Párt utolsó mohikánja, aki abban az értelemben utolsó, hogy tízéves tagsága alatt mindig az utolsó volt, akit kérdeztek. Most, így a végefelé, lám, még frontember lesz belõle. - Annyit sikerült kiszagolni, hogy a város doyenje, Pinczésy Muki bácsi és az itt jelenlévõ Lovagh Muki úr is felkért tagja a CFK-nak. Nyilatkozzon õ!
- Kérem, kérem! - kényelmetlenkedik a székén Lovagh Muki - Ne velem tessenek ezt megbeszélni. Itt kizárólagosan adhokos elnök vagyok. Annyit tudok, hogy a CFK nem "adhok". A többit szíveskedjenek Szivesfalvy úrral megtárgyalni. Abderában terjed a kór. Madaras, mint, aki hasist szívott, kitágult orlikkal hallgatja Ciklon önkéntes megbízható beszámolóját.

- Fõnök! Fõnök!!! Ezek a szarok elébünk vágnak! Rendesen. Ezekbõl még párt is lehet, de még az lenne a legjobb! Csupa nagy névvel álltak össze: Pinczésy, Honfi, Lovagh, Bojtorján, Mimosa, Nagykant is felkérték, õ még vonakodik. Pedig õ az igazi "szellemi etalon" itt a régiek elõtt - hirtelen köhögési rohamot imitál, mert rádöbben, hogy mit mondott! "nem Madaras az etalon." A rohadt életbe, az ember nem tudhat eléggé vigyázni! - Még Honfi is velük tart, hacsak, nem szereljük ki idõben. Aztán sokan mások, a város krémje. Minket nem számítva... Madaras sejtelmesen mosolyog.
Hívatja Levelezit, a Finesztõl!

Bariton is elkezd csomagolni az új népmozgalom tágas, ám néptelen helyiségében. Debús Muki kapja az aktuális feladatot - nézzen körül, hol hasznosítható egy ötágú, kiegészíthetõ, bronz (tehát nem vörös) csillag 4szer4 méteres terjedelemben.
Morgó elvtárs viszont kész a csomagolással. Szabadságra megy.
Sörös úr, hirtelen-váratlan, megtámogatja az Apómentét néhány százezerrel. Mimosát Pinczésy Muki bácsi meghívja a Civil Felelõsök Köre alakuló ülésére. (továbbiakban CFK). Hugyagi Konrád megkapja a nyugdíját. Jó sok. Mindenjó Muki ígéretet kap Madarastól egy jövõbeni (exkluzív) pulykafarm igazgatói székére, plusz hetente ingyenes hízott pulyka, évente szakácskönyv!

Elfogadják a sarkalatos törvényeket. Kiírják a választásokat.

Levelezi úr, az elmaradhatatlan lexikonnal jelenik meg Madaras elõtt, aki kakkukosként kézileg vezérli a fiatal neofitákat (továbbiakban Finesz, elnök Levelezi.)
- Hivattál, Egonom.
- Nézz utána - Levelezi azonmód felüti a lexikont -, ki a fene ez a Szivesfalvy? Mit akar, mi a gyenge pontja, van-e adóssága, szeretõje, pártja, állása? Kiféle, miféle, keféle... (a jelszót Ciklon terjesztette el kakukkos körökben, a káderezés lényegét sürítve benne). Levelezi érti a csíziót, a lényegnél kezdi.
- Ha ez egy új polgári szirszar, akkor most még a kijelölt kataszteri helyünk is veszélybe kerülhet. (Ilyeneket tud, hogy kataszteri). A pártok sem örülnek most egy ilyen gyülekezetnek. Elég nekünk az Örökké Független Adhok külsõként, azt kézben tartjuk. "Civil". "Felelõsök." "Köre." (sorra felütögeti a lexikont, ízlelgetve minden szót, mielõtt nekiront az ügynek). Madaras elnézi egy ideig, aztán otthagyja. Ez majd kiás ám, valamit! Fantasztikus tud lenni egy állítólag elnyomott, kicsit félszeg, tartáshibás, nõt közelrõl nem ízlelt városi postfach-ellenõr.

Egérkéné Katzagó Ágnes úgy kerüli ezekben a napokban Mimosát, mintha örökké ipiapacsot játszanának õk ketten. Pedig csak arról van szó, hogy itt a költõ, Komjáthy Jenõ halálának évfordulója. Ilyentájt már megvették a koszorút, amit majd Apóvárott, a szokott helyen - a tábla maradt a régi ponton, mint ismeretes - az egész Skarabesug Önkínzó Társaság (SÖT) ünnepélyesen elhelyez.
- Lesz ünnepség, galambom? - kérdi Mimosa Katzagót, amikor végre beszorítja a Fõkacattár egyik sarkába, ahonnan már nincs hová menekülnie.
- Leee..sszz...Persze - így a delnõ és angolnaként kisiklik a csapdából.

Akkor már közismert, hogy az apóváriak - tekintettel Mimosa legutóbbi sikerére, amikor eredeti Komjáthy szófordulatok felhasználásával készült novellával másodszor is elnyerte a dalnokverseny babérját - felkérték a múzeum nagytermében tartandó elõadásra. Érthetõ a készülõdés, ám amikor a mikrobusznak indulnia kellene - Mimosa egyedül áll az utcasarkon, mint egy rossz(vagy jó?) utcalány. Csak Kulacs kerül elõ a végsõ percben, egy fantasztikus mini koszorúval, amit Mimosa kezébe nyom.
- Ezt küldi Ágneska és mind a többiek...majd jövök én is, még el kell vinnem Meggyest, a kutyát nyelvészhez, rosszul ejti a rendhagyó igéket franciából... - és hirtelen eltûnik a ködben.

Mimosa érti a dolgot. Ez már (még?) a Szent tehén árnyéka! Beül a kocsiba Mimosáné mellé és a lovak közé vág. Az apóváriak nem szólnak semmit, amikor egyedül Mimosa érkezik a koszorúval, az elõadás zsúfolt terem elõtt megy, a helybéli kanonok is ott ül a nézõk között. Mimosa beszéd közben látja besomfordálni Kulacsot, képén elismerõ, ám kaján vigyor ül, "jól kiba...-tak veled pajtás, de te azért nem hagyod magad, majd megmondom nekik, hogy nyalhatnak a s.....be egy kiló sót..." és a végén lelkesen összeveri õ is lapáttenyerét.

Mimosa mérleget von - "vége a dalnak". A SÖT-bõl kilépett, ezután már ellene állítanak mindenkit a Ciklon szerinti "Redvesek". Mégis. Végig kell járni az utat, arra való.

Jó idõk járnak most a béka-birodalomban, az abderai televényre. Gyakori az esõ, napsütés is van bõven, nyíladoznak - pattognak a bolondgombák az apómenti határban. Még ott is bolond ötlet terem, ahol semmilyen ötlet nem kéne!
Madarasék harci bázist nyitnak, majdhogynem földalattit, egy garázsban, amit körülvesznek ugató kutyákkal. Lehallgatás ellen! A kutyákat Ciklon látja el elõre rohasztott hússal. A környékre még a arrafelé otthonos cigányok sem mernek belépni. Ciklon legnagyobb hódolója, a félig sem normális Csita (nem majom, ember, fiatal, még a homlokán is aprócska tetoválással) az idegen kutyákat sorra megkéseli igen nagy kedvvel és szakértelemmel. Ha mégis arra téved valamelyik. A harci bázis egyre több cókmóknak ad helyet. Jönnek a plakátok, a ragasztós dobozok, pemzlik. Tele van velük a garázs, Madaras legszívesebben a gázálarcokat is kiosztaná, amiket a szürke egerészõktõl elvettek, de nincs itt az ideje, a szívbajos kakukkosok még beijednének.

Honfiban maradt valami vér. Váratlanul, vert helyzetben, elõáll a városi új címer tervével! Ezt aztán tényleg nem lehet a szõnyeg alá söpörni. Mindenjónak szól elõször, aki kénytelen bevinni az ügyet a zabhegyezõk legközelebbi rendes ülésére...

...-És végül szeretném bejelenteni Honfi Muki, városi polgár javaslatát, amelyben már a választások utáni idõre gondolva, új címert kell alkotnunk. Felkérem, az Örökké Független Adhokot, hogy tegyen megfelelõ lépéseket.
A teremben ólmos csend, mert ez, bizony, egy "olyan" kérdés. Néhány perce csak, hogy Izgághy Gedeon ügyvéd úr felállt és kijelentette
- Elvtársak! Mi itt már ne csináljunk semmit, de egyáltalán! Nagyhomlok elvtárs a parlamentben ugyanezt mondta, hogy szószerint idézem - "menjünk akkor mi is hazafelé..." Ehhez kellene tartani magunkat, nekünk itt már nem lehet semmi dolgunk...
Mindenjó - Morgóra gondolva kontrázik, nem oda Buda! A zab nem maradhat hegyezetlen egy napig sem. Meg aztán becsület is van a világon... mire többen elkezdik a röhögést, a fenti ügyvéd különösen kegyetlen apró gúnykacajokat hallat magából kifelé.

De az új cégér, címer vagy micsoda - az más! Azzal foglalkozni kell. Most, amikor Debús Muki vevõt keres a fehérházi bronz(vörös)csillagra, ki kell operálni a városi címerbõl a régi ötágút. Ám, hozzászólni mindjárt az elején, mégis más lapra tartozik!
- Felkérem az ÖFA-tagokat, hogy egyeztessenek a pártokkal - zárja be a kínos szünetet Mindenjó. Ciklon az elsõ, aki befut Madarashoz. Ciklon a pártállamban is ott ült minden zabhegyezési tanácskozáson és összegyûjtötte azokat a facér jegyzõkönyvet, amelyeket egy percre magukra hagytak a hegyezõk. Ha tehette, hozzá is szólt a tárgyhoz Olyankor szívesen idézgetett a lopott jegyzõkönyvekbõl. Most azt tárja Madaras elé:
- Rigókám, vagy hogy hívnak! Új címer kell! A zabhegyezõk teljes csendben belementek. Nem tudták eldönteni, mi az ábra. Mindenjó kiadta az adhoknak, mi legyen?
- Ki volt a javaslattevõ?
- Honfi, a nemzetiszínû Bach-huszár.
- Le kell ütni! Menj el az ülésre, mint naplós tudósító és polgárjogon ugass bele! Mindent pontosan ellenkezõleg kell kicsinálni, mint amit õ javasol, különben éppen címerügyben kerekedik fölénk a Lenin- fiú. Értve?
- Naná - vigyorintja Ciklon, aki olyankor valósággal megszépül, ha valakit el kell tenni láb alól. Az adhok kellõen nagy képet öltve magára rövidesen összeül. Lovagh Muki sietve beterjeszt, a lényege a dolognak, elég volt a régibõl, jön az új, itt is van már, Honfi Muki tagtársunk rajzolata, tekintsük meg és fogadjuk el mielõbb!
Hadarka Muki bácsi kapja kézbe érdemben elsõnek a lapot, rajta a színezett tervvel:
- Kérem, evltársuraimék! Ez itten ábrázolja, hogy a mi Abderánk, minek címerében ezideig bástya trónolt, most maradva bástya, kinyílik a kapuja. Mi ez! Miiiez? Értik?
- Honfi most ne a plafont nézze, javaslom - vág közbe Ciklon, aki a hatás fokozására fotókat is készít, bár a gépben semmilyen film nincs -, hanem üljön ki ide középre a nagyasztal elé és védje magát!
- Mi a fenétõl? - csuklik ijedten Lovagh, mert nem bírja a vért.
- A támadásoktól, feltehetõen, uraim! Mert nyilván... -itt lenyomja a hangját alacsonyfekvésbe -, mert nyilván! van véleménye másnak is, nemdebár? Na? Mit írjak ide a füzetbe? Zakk úr, a Finesztõl, véleményen van.
- Úgy gondolom, hogy nem pártolom a nyitott kaput, úgy gondolom, hogy nem tudom megítélni indoklás nélkül, mi akar ez lenni? Pinczésy Muki bácsi, városi nagy öreg, véleménye:
- A nyitottság mindig jó.
Balgám Muki a múzeumiaktól.
- Nekem a huzat is eszembe jut róla.
Hass Ágneska, a Nagy Párttól.
- Pluralizus! Az van benne. Hogy ugyanis bemehetek, de ha nem, akkor is nyitva marad elõttem. Szerintem jó. A régiben egyáltalán nem volt kapu a bástyán. Ellenben nagyon szép volt a csillag fölötte...(többen krákogni kezdenek).
Hangász Muki, aki ezúttal nem marad el az ülésrõl.
- Kérem, még a hangképzés szempontjából sem közömbös, hogy valami nyitva van-é vagy csukva. Például a száj, ének közben, ugye. De persze zümmögni is lehet, attól függ...
- Mitõl? - sikít bele most már Ciklon.
Hangász most jobbnak tartja mosolyogni (amint Madarastól látta), nem fog válaszolni erre a nyilvánvalóan provokatív pártkérdésre. Nem kötelezte el magát sehová... Örök zabhegyezõként szeretne önkormányos regattás is lenni. Válaszoljon Ciklon õnagyságának a gyõri hóhér... Inkább lenyeli a saját hangképzõ szervének fõbb darabjait. Édes Muki a Hosszú Álom Párttól:
- Nem látom benne a mai kort, kérem tisztelettel! Én is úgy gondolom, most nem az a lényeg, hogy mindenki mindenhová, meg mindnyájan együtt, ugye? Megyünk, jövünk, ki, be meg minden. Ez így zavaros kissé. Úgy gondolom, nem mutatja meg a valóságos erõviszonyokat! Ki van bent? Ki van kint? Itt minden régi is bemehet, meg bent is maradhat...? Nem pártolom a pártom nevében.
- Igazuk van a HÁP-osnak! - kiáltja Ciklon, mert Egonra emlékezve elérkezettnek érzi az idõt a fordításra. - Mit írjak a lapba, kérem? Hogy itt minden jöttmentnek, meg ósdi réginek lehet flangérozni? Éppen most?

A többiek kissé megrettenek. Lovagh Muki fogvacog és elnézést kérve kiódalog a kerékpárjához, megyen az óvoda elé inkább, ott nincsenek viták, hogy ki kivel megy haza! Az unokája már várja, hogy hátul, az ülése mögött elhelyezkedhessen a bringán, hajjaj!

Elszabadul a pokol. Ciklon kénytelen bekapcsolni Mimosa magnóját, mert olyan sebesen peregnek le a csörték, hogy füllel nem lehet követni. Majd otthon megfejti és kihozza - bármi történik itten - Honfit vesztesnek. De erre nincs szükség. Az ajtóban megjelenik Madaras.

Belehallgat a szelídülõ csertefertébe, mindenki õt lesi félszemmel és igyekszik is mindenki okosakat azaz fõként laposakat mondani. Itt ül (esetleg) Egon úr személyében a következõ Hatalom, a következõ Nagyhomlok elvtárs, vagy Mindenjó elvtárs, vagy a leges legjobbik esetben Debus Muki elvtárs! Ez persze nem feltétlenül igaz, hogy így lenne, még akkor sem, ha így van, vagy így lesz. Ki tudja? Ez csak úgy benne maradt (tegnaptól) az emberekben...

- Kérem - nyújtja fel graciõz-hagyag eleganciával aranykarkötõs kezét Madaras Egon. - Én csak úgy benéztem, mint érdeklõdõ polgár, ugye - kis szünet. - De éppen, mint illetékes, sõt legilletékesebb!, mint POLGÁR!, kérem, nekem a nyitott kapu itt és most mást izen! (Hatásszünet) Történetesen Kádár elvtárs mondott ilyeneket (kis szünet) régebben, "gyertek be, elvtársak, az országos kapun, én hívlak titeket, jöhettek".
- Nem tudom, tudnak-e követni, mit üzen ez manapság? Amikor össze kell állnia szorosan a legjobbaknak, a hiteleseknek a kommunista rém ellen! Az újvári bolsik is bejöhetnek, kérem? Még ki sem mentek, itt székelnek, még ide küldik bértollnokaikat, Abdera szívébe... Abderába, ami Újvár megye szellemi fõvárosa volt, van, lesz, kérem. Mit üzen ez a rajz itten? Ki érti ezt a firkát a kapuval? Honfi úr!?
Csend.
Madaras most már elkapja a témát egészen.
- Szekértáborba kell állnunk, uraim, azonnal! Körbevesznek bennünket a bolseviki vörös erõk. Hiába tették le a fegyvert, ez csak látszat.
- A baloldal szervezkedik, itt, az Apó parti villákban, fegyverkezik, kérem. Szekértábort, igen, azt kell alakítanunk ellenük, kint kell maradnunk a köreiken, nekünk semmilyen közös dolgunk nem lehet az árulókkal, Abdera kiszolgáltatóival a vörös Újvárnak évtizedeken át. Mi az, hogy nyitott kapu Abdera erõs Bástyáján! Mi ez, ha nem nyilvánvaló provokáció, uraim és hölgyeim? (Hass Ágnes itt kihúzza magát, holott õ a régi Nagy Párt stb., de ez most, talán, egyáltalán nem számít).

Mindenki bûvölten figyeli Madarast, aki a szemük láttára meghal a nagy áldozattal összerántott szekértábor szélénél.

Senki sem veszi észre, mikor oldalog el Honfi elõterjesztõ. A tervrajz nem érdekes.

Hadarka Muki hevenyészett skiccet köröz a tagoknak, rajta ez áll: Bástya, kapu van, de bezárva. Nagy lakat, csillag nincs, kint égõ szekértábor, Madaras a szélénél, az újváriak támadnak, persze pufajkában. Ezt fogadja el egyhangúlag az adhok.(Éljen!) Lovagh Mukit kérik fel - távollétében - a végleges rajz elkészítésére. Késõbb az új, szabadon választott Önkormányozható Városi Regatta mégis másként dönt. Kármentõ Muki alkotását (e könyv címlapján látható), a Bolondok Királyát - mint eredeti abderai fõmotívumot - fogadja el a megye szellemi fõvárosa, Abdera címerrajzának.