Első, de inkább bevezető fejezet,


melyben felsorolása történik az Abdera nevű seholsincs, mindenhol létező magyar kisváros szereplő gárdájának, különös kegyetlenséggel (részletezéssel) a főbbeket illetően egy bizonyos történet szempontjából. Legalább ezt érdemes elolvasni.

Bevezető nem kell.
Omar kalifa mondja egy helyütt: a bevezetőben a mű hibái miatt magyarázkodnak a szerzők. Bevezető kell. Nélküle esetleg nem sejtheti az olvasó, hogy mik azok a hibák. A hiányosságoknak is meg kell adni az érvényesülés egyenlő esélyét. Bevezető mégsem kell (ezért elmarad), helyette álljon itt a szereplői kar Abderából, főként azért, hogy a szerzőnek könnyebb legyen írás közben "kinézni" a bevezetőből - kiket kell sorban előhívnia ahhoz, hogy a reklámszlogen igaz legyen:
"Ez egy száz szereplős kisregény!" - politikai pornográfia a nyolcvanas évekből. A korszakot felületesen rendszerváltásnak nevezik. A könyv címlapján olvasható "gengszterváltás" - csupán az alliterációt kedvelők érdekében - viszont Székely Kocsárd eredeti szóleleménye, amit köszönök.

A történet hétköznapian egyszerű - lenne, ha nem éppen történelmet csinálnánk. Valaki elhatározza, hogy érvényt szerez régi vágyának és az elnyomott Abderában (a vörös Újvár nyomja el) fiókszerkesztőséget hoz létre a hatalmi központ (lásd 50-es évek) Újvár bosszúságára, az egykori ősi vármegyei székhely, Abdera, nem nagy örömére.
Ne feledjük - akárki, végül is a "rendszer" hozza létre a fiókot! Vagyis már eleve nem lehet jó. Az abderaiak amúgy is mindenben csapdát sejtenek. Eddig ugyanis mindig kib....k velük. Az újvári bolsevikok. Vagy mások. Abdera nem bolsevik. Nem mensevik. Nem tudni miféle, talán leginkább egy mai kisváros, ami már tegnap is az ugyanaz volt. A fiókszerkesztőség körüli bonyodalmak a nagy rendszer lebomlás-épülés-átmentés? nélkül is összegubancolódtak volna.
Abderában egy veréb is visszhangos zajt csap, ha szellent a főutcai gömbakácokon. Ilyen ez a kisvárosi szelavi. Jöjjenek hát, a főbb szereplők! Szórakoztató sor. Ha valaki magára (másvalakire ismer) tisztán a véletlen tréfál vele. Ám ha csak egyszerűen beleszeret egy-két szereplőbe, már érdemes volt elolvasnia a politikai szatírát Abderáról, a seholsincs városról.

* * *

ABDERA polgárságának meghatározó egyéniségei és részben ÚJVÁR egyes "bolseviki" vezetői a téma, de főként a kor tekintetében (ami sehogy sem akar elmúlni).

Itt jegyzem meg, hogy Hetényi Hesz szabadalmát átvettem. (Ugyancsak itt a helye annak is, hogy megjegyezzem: egy bizonyos S.G. - természetesen abderai - szerző? meg engem vesz át folyamatosan, e sorokkal rokon "műveiben", s ez, egyes vélemények szerint, oly' mértékű halmaza a figyelmetlenségnek, amit nem kellene szabadjára engedni stb.) Abderát Bojtorjánként Hetényi írta le először a századfordulón, a korabeli megyei lap tárcarovatában, rendszeres publikációiban nevezve így a kisvárost, ahol élt és munkálkodott. Mimosát is ő említette először a magyar sajtóban, karcolatainak állandó főszereplőjévé téve, de ez akkor is egy másik téma, bár, a helyszín azonos és egyedül az változott (hátrányára) az évek múlásával.

ANTAL MUKI, örökös városi főtanácsnok.

BAKFITTY ZOLTÁN úr, a "Most Eljött Végre a Mi Napunk" egészen új városi akarnok mozgalom zászlóvivője. Nagy filatelista hírébe keverte végtére önmagát, vetített képes előadásaira kötéllel fogja az akarnokokat. Egy időben a szélső ellenzék jobbfedezete. Madaras Egon, a Száll a Kakukkos Párt bizalmi embere révén került helyzetbe. Zarga Mari leányneveldei alkalmazott férje (Zarga úrnőről lásd alább), Trillácska méntelepének egyik nyeretlen kétévese (csődöre?).

BALGÁM MUKI, városi jóember, de ez nem látszik (azonnal) rajta.

BARITON MUKI, városi szónok (volt?) sokáig monopol helyzetben, bár a csitri lányok között egyre keresgélte utódját, ám amit néha mégis talált, az mind "nem az" volt. Nem tett jót neki a sok novemberhét, áprilisnégy és a hazánkban ideiglenesen állomásozó stb. Egyetlen egérútja maradt a váltáskor, az a családi ünnepeken át vezetett, ő volt ugyanis az egyszemélyes csüri (családi ünnepeket rendező iroda), tehát születéstől a halálig... Bari Muki ott áll minden kilométerkőnél azóta is. Ezért járt az újszerű dal, amit Mimosa faragott egy előretekintő percében a Borjúnyúzó Hotel éttermében: "Bari a nagy eltemető, majd minket is eltemet ő".

BECSEH BERCI úr, a városi akarnokok egyike.

BERKENYE elvtárs, az Újvári Lappok főszerkesztőhelyettese, akkor még fegyveres egerésző őr.

BOJTORJÁN MUKI, homo akvarista, valóságos tiszt, aki végre mindenképpen érvényesülni akar a politikai harcmezőn, ezért főként önmaga rohamoz, vagy különleges érzékkel kóbor politikai szabadcsapatok élére ugrik váratlanul.

BRÁCSÁSI MUKI, templomi óraigazító mester, diplomás időmérő, Franciska (lásd később) férje tulajdonképpen.

BÜSZTÖS MUKI, (művésznév) szobrász. Az utolsó abderai vörös csillag (ami bronz) helybeli alkotója. Legmaradandóbb műve ez, máig beszélnek róla. Nevét egy szoborféléről vette, a büsztről, a mellszoborról. Külsőre is olyan, mint egy lépegető mellszoborzat, modora érdes, sőt művészien rusztikus. Íme egy jellemző eset: valaki félretájékoztatta Mimosát, aki azt találta írni egyik cikkében, hogy a városból elköltözött az egyetlen szobrász. Egy valódi tényleg elköltözött annakelőtte. Büsztös nyílt levelező lapon írta Mimosának a szerk.-be: "Azért, mert te hülye vagy, én még szobrász vagyok", aláírás. (Mimosa válaszát most mellőzzük.)

CIKLON TERÉZ, valamennyi abderai párt ön-megtermékenyítő szülőanyja (apja?) és egyben gyermeke, mindenféle rendszer kérlelhetetlen kritikusa, az újnak is ellenzője és egyáltalán... Soha egy percig magával sem értett egyet.

CSUKAY MUKI, a Hosszú Álom Párt ( HÁP ) elnöke, másokkal kellett volna összefognia, ám azt ő is és a pártja is örökre? elmulasztotta.

DÁÁM BALÁZS. Alkalmi szerző, rébuszokat ír és szerkeszt, a városi Főrébusz főszerkesztője. A rossznyelvek szerint - az benne az örök rébusz, hogy honnan veszi rá a pénzt?

D'ESZES BIBI, magánkötélverő iskola tulajdonos, a fineszesek hirtelen kiábránduló vezetője, jobb sorsra érdemes, amit már el is ért, barátai szerint. Politikai kiábrándult, b. emigráns (b = belső).

DRÓTLAKI MUKI, mobilkészítő kisiparos, a változások alatt azonnal a "jó" oldalra áll, előtte sumákolt, ám hamarosan felvételt nyert a Mobilosok Országos Szövetségébe (más eredményei is lesznek).

EGÉRKÉNÉ KATZAGÓ ÁGNES, portári alkalmazott, nagy helyezkedő.

ÉRCZESI MUKI, helybéli hangművész.

FARKASRÉTI MUKI városi festőművész, Rétifarkas Muki (detto) ellenfele.

FORBÁTH elvtárs - elvtárs.

FRANCISKA, szép zsidóasszony, barna hajjal és máshol is. Mindehhez illő mélytüzű szemmel, ám szendén, s bár ura is van, a később következő Kulacs Muki titkolt? kedvese. A tény közismert, egyedül Kulacs neje tájékozatlan. Kettejük szerelme a történet szempontjából, s a bűnhődés miatt!!! fontos momentum. Kulacs Muki, a határtalan "jóakarat" embere, természetesen bűnhődni fog.

GÖRGÉNY GEJZA - egy valaki.

HADARKA MUKI bácsi, abderai főizgága.

HANGÁSZ MUKI, a nagy városi szavalókórus, a korábbi Dimitrovi Komszomol Hangja vezetője. Örök tanácsnok, városi képviselő, mert mindig tudja, mitől döglik a légy. Ez rendkívül fontos a helyes hangképzés szempontjából. Jól jön Hangásznak is.

HASS ÁGNES, a valamikori Nagy Párt lelkese.

HIGANY BERCI úr, igazi mama kedvence, örökre félbemaradt tollforgató. Időnként váratlanul elalszik (bármilyen helyzetben), ami Ciklon szerint "zerkomiss".Mások szerint veszélyes.

HONFY MUKI, abderai zsarátnokőr, a valamikori Pozsgay nagy híve, egy időben több irányban akar elköteleződni. Mimosa első számú kábítója az abderai lapvállalkozásban stb.

HOSSZÚ PUSKA MUKI, a HÁP vezető egyénisége, de nem erről híres. Nagy "vadász."

HUGYAGI KONRÁD úr, a városi Zabintézet elnöke. Időben (milyen jó, ezt már meg sem kell magyarázni semmilyen magyarnak, hogy u.i. mi az az időben?) nyugdíjba vonul. Őt váltja a PB-ről (PB=pártbizottság) érkező Mindenjó Muki mindaddig, amíg a választással az új elnök megérkezik, hát az fantasztikus lesz!

HÍRÖSINÉ TRILLÁCSKA, a K.CENTER igazgatónője, mindenkori, sőt minden-helyzeti megyei bizalmas és kedvezményezett. Néha rábíznak egy-két-tíz milliót és akkor azzal elvonul valamiféle álcéghez, alapítványhoz. Lóistálló-tulajdonossá avanzsál a korszakváltáskor, maga köré gyűjtve a fiatal, nem kompromittálódott ( mikor lehetett volna?) méneket, akik ebben az időben ellenzéket kezdenek alakítani. Azt a típust, amelynek ekkoriban igazán konjunkturális a helyzete, és így magukkal ragadhatják a küzdelembe-győzelembe Trillácskát. Taneset, ugyanis senki nem tanult belőle. A méneket Trillácska később elcsapja, ő meg elhajt ló nélkül, persze nem üres kézzel, mert akkorra már egymaga is győzi a megváltozott? nyihahát. Mondhatni.

IZGÁGI GEDEON úr, ügyvéd és mindenes, sőt mindenkor az.

KARCOS BEÁTA, a fabetegségek országos hírű szakasszonya. Különösen a fa szúról írt nagybecsű tanulmánya révén vált ismertté, továbbá az Apó folyó mentén élő megesett szuka szúkról szóló előadásaival aratott fényes sikert. Kellemes, már-már puhán nőies külleme ércesen férfias jellemet álcáz mindenkit megtévesztően. A rosszhiszemű fa szúk valósággal rettegnek tőle, mindig bikfa- keményen mondja az igazat, vagy amit annak tart.

KARTAL LENÉZKE, jókor (lásd mint fent!) lemondó országos zabhegyező képviseleti személy.

KOPERTA RÓBERT úr, a Zabhegyező Intézet egyetlen valódi szakembere, egy ideig ugyanott a fő szék várományosa, ám kivágják.

KRAJCÁROS úr, koratlanul-időtlenül, mindenkitől függetlenül stb. örökké elnyomott zseni. Elérkezettnek látja.

KULACS MUKI, állandó jóember, ő kövezi ki azt a bizonyos utat. A "kor embere", a változóé és a régié egyszerre. Ezért Kulacs. A Muki az ő esetében is, mint mindenkinél, és Hetényi Hesznél, minősítés. Csak azok viselhetik, akik önfejlesztett hülyeségük dacára minden körülmények között rokonszenvesek és ez alól nincs kivétel (mármint a hülyeség alól). Kulacs Muki mégis kiemelkedő rekordember. Nem két kulacsos (valóságos világszám...).

LEVELEZI PÁL úr (az urak mind huncut gazemberek, tartja a mondás). Postfach ellenőr lenne, ha a politika nem kötné le közpénzen eltöltött valamennyi idejét, de ez jobban pásszol neki. Patologikus eset, hivatalosan nincs nyilvántartva.

LOPÚZ úr, kissé aberrált változata egy bizonyos fajta prózaírónak a "nagyon akarok, de majd csak lesz valahogy" ősfajtából. Évente ír egy novellát, azokban mindig van valami "zavarba ejtő", ám inkább csak erőltetett részlet. Soha nem lehet pontosan tudni, Lopúz tényleg ennyire betegagyú-e, vagy csak a többieket akarja meglepni?! Lopúz felvett írói név és összefüggésben van a mások szellemi tulajdonát képező értékek finom eszközökkel történő folyamatos eltulajdonításával (városi nyelvek).

LOVAGH MUKI, Sörényes Zebulon (lásd alább) versenytársa az abderai civil bringázásban. Egyes vélemények szerint, melyeket méréssel is alátámasztottak, minden harmadik abderai kerékpáros maga Lovagh Muki. Mégsem ez a fő nevezetessége. Történetünkben a jó oldalon gurul, ámbár senki nem tudja máig - melyik (volt?) a jó oldal. Lovagh tevékenysége kimerül az általános abderai város- és emberszeretetben, hű társa Pinczésy Muki bácsinak (alább.)

LUCGIZI et.-nő, Vigodár elvtárs helyettese, történetünk egyik kulcsfigurája.

MADARAS EGON úr, abszolút főszereplő, politikai prosti imitátor. A fél város szerint pszichopata. A másik fele ezt "csakazértsem" hallja meg még időben, a rendszercsere elején. Zavartalanul ágról-ágra száll háromszínű vágott szárnyával, a történetben HÁP-os, kormánypárti képviselő majd kakukkos, később független, de volt már minden egy kivételével (ahogy mondani szokás). Azaz van jövője.

MAMSEL MARA, igazi női Muki. Sokat segít Mimósának laptervei megvalósításában, a Zabhegyező kultúrlelkese, a lapfiók-nyitás önzetlen támogatója, nem vár hálát senkitől...nem is kap.

MIMOSA, hivatásos "jegyző", de inkább lejegyző, krónikás, felhőkergető fajta, nevezik előre nem kiszámítható alkalmakkor újságírónak, nomen est omen.

MINDENJÓ MUKI, "evilági" pártbizottsági titkár, ami azt jelenti, hogy türelme is van és mindenkinek sokat ígér. Kissé pletykás, ami egy pártbizottsági titkárnál humánus, sőt plebejus vonás. Ő a híd a két part között, amikor a rendszer(váltás) majdnem csendben legörög. Mindenki csodálja halált megvető bátorságáért, amiért nem szökik az Apón túlra, (folyó, másik partján van Szlovákia, vagy amit annak nevezünk). De amiről senki nem értesül és ő sem beszél - ezen közben a kft-s igazgatói állás is készülődik a számára. Mindenjó Mukira vár, csak időben bele kell tottyannia. A hatás fokozására sikeresen mímeli a szívpanaszokat és némi idegroppanást is produkál. Hja, a rendszerváltás hatalmas áldozatokat követel az elvtársaktól.

NAGYHOMLOK ELVTÁRS - Első Ember.

NAGYKAN MUKI bácsi, egykorvolt városi zsarátnokőr, nagy tekintély. Mára visszavonulóban, előtte lavsztoriba keveredik Reformszéli Pannával, a női zsarátnokőrök vezetőjével (lsd. alább).

NYUSZI GYUSZI úr, a városi Zabintézet csendesnek látszó titoknok zabrágója. Az intézet, mint majd látható, Hugyagi úr felségterülete, amelyet rövid időre Mindenjó Muki vesz át, itt működik takarékossági okokból mindenféle polgári, sőt mesteri hivatal.

ÓNAGYFRANC úrr, két errel, mint az a bizonyos. Ugyanis Ónagy bajkeverő, aki utálja az egész rácson kívüli világot, mert neki más útjai voltak. Nem politikai okból (sajnos) vicsorgott jó ideig a rács mögül a kintrekedt világra. Elkötelezett ellensége Mimosának, meg is mondta: rühelli, amit ír. Később kiderült, annyira utálja, hogy soha egy sort sem olvasott tőle. Több is ráfér majd a képére. Ónagyfranc történetünkben önzetlen tanácsadója a város új akarnokokainak, akik korábban nyájban bégettek és örökké sóvárogtak, hogy ők legyenek ott, ahol mások vannak. Önerőből sehogy sem tudtak kiválasztódni.

PINCZÉSY MUKI bácsi, Abdera doyenje, mélyvallású magyar, mélymeggyőződésű filoszemita, s ezért bármikor háttérbe szorítja a magyariságot, ha az ártalmasnak mutatkozik. A város jó szelleme, egy olyan korban, amikor mindenki megpróbálja önmagát artikulálni és egyáltalán nincs szükség szellemekre, jókra a legkevésbé!

REFORMSZÉLI PANNA, volt városi PB-tag és zsarátnokőrnő, továbbit lásd, mint fent.

RÉTIFARKAS MUKI, detto Farkasréti Muki.

SEPRIK MUKI, a Zabintézet legfontosabb szakembere, elüldözése elől önként felszívódik Abderából, hazajáró lélek. Volt idő, amikor Mimosa is vallotta: "Fejlődik a megye, város, Elnökünk a Seprik János." Nem volt elnök, csak lehetett volna...

SÖRÉNYES ZEBULON úr, magánzó, alkalmi méntelepi tag (lásd Trillácska), ám igazi kedvtelése a városi kerékpározás egyesével, kettesével (tandem), hármasával, amikor elüt valakit.

SZÁSZMUKI MUKI, botcsinálta első ember lesz rövidesen Abderában.

SZÍVESFALVY MUKI, időnkénti "adhoc" tag, az előbbi ( Szászmuki) botja, amúgy gyógyfürdő vezető.

TARNÓCZY MUKI, egy korabeli jó példa.

TÜSKÉSY MUKI, a közeli Lapufalváról, igazi önmagát csináló,"szelfmédmen" fajta, ami bár elég nehezen megy, a végén mégis sikerül neki.

VERECZKEY úr pártvezér, a VVK - a Városi Vereczkey Kör - elnöke, helybéli, tőről metszett amatőr a politikában, aki miatt például a Száll a Kakukk Párt győz a városi választásokon.

VICZNÉ elvtársnő, a letűnt? kor egyik reményteljes kádere, jelenleg gyógyiszap kezelő (ha akarja, bármikor rehabilitálják).

VIGODÁR elvtárs, a Lappok főszerkesztője, nyugdíj- és rendszerváltás előtt néhány órával megrázza magát és felsőbb engedéllyel új lapfiókot nyit Lucgizivel, a "szellemileg deportált, gúzsbakötött, meglasszózott" (Madaras Egon "szabódezsői" szóhasználata) Abderában.

ZAKK úr, zikk-zakk-jai legendásak lennének, ha egyáltalán tudna zakkolni, de éppen nem ez derül majd ki, egyébiránt hányaveti stílű modern rongyképek alkotója, Drótlaki kegyeltje, az akarnokság egyik jeles képviselője (kínjában egyszer még meg is nősül).

ZÖLDAKUKORICA KATI, lelkesharaszti születésű (Nem-Addig-Vana megye), Kakukk-párti, szőkített szimpatizáns.

ZVOLENSZKY MUKI, a városi tűzoltószertár őre.
... és még sokan mások.

Időnként érdemes, sőt szükséges visszalapozni a listára!

Szinte kizártnak tűnik, hogy Önök közül valaki mégsem ismer magára vagy szomszédjára, egykori vagy mai munkatársára, pártelvtársára, főnökére, feleségére stb. Ezért érdemes elolvasni a művet, mert így érthető, ami akkor érthetetlen volt. Nem is szólva egy esetleges rendszerváltásról... És akkor milyen hasznos lehet egy zseb-kézikönyv.


Tartalom Következő fejezet