Azt, hogy Mikszáth mûvei most is aktuálisak, hallhattuk épp eleget. Mégis, én is ebbe a ténybe kapaszkodok, amikor tömören jelezni kívánom kapcsolatomat az Íróval.
Nemrégi, egy kollokviumra készülve, újra elolvastam M. jelentôsebb mûveit. Megdöbbentem újra. Mivel rendkívül hat rám - elidegenítôleg - ocsmány korunk ocsmány filozófiája, amit posztmodernnek neveznek (nem az irodalmi jelenségre gondolok elsôsorban), állandóan az okokat, az elôzményeket, a következményeket keresem. Kell lennie valamilyen magyarázatnak arra, hogy ebben a régióban immáron nagyon régóta nem érzik jól magukat az emberek. Kell lennie valamiféle hozzállásbeli sajátosságnak, ami közönyre vagy hazugságra vagy félelemre vagy menekülésre készteti az embereket, egyre inkább.
Egy hosszan tartó gyalázatos rendszer változott (?) át valami mássá nemrég. Éppúgy, mint száz évvel ezelôtt. Akkor egy nagyon jelentôs fiatal nemzedék (Komjáthyék, Lovikék) nôtt ki az elöregedett talajból, és egészen új kétségeket szólaltattak meg nagyszerû hangjukon - természetesen a süket füleknek.
Idegennek érezték magukat.
Most is van egy ilyen nemzedék. Ezt csak néhányan tudják, csak néhányan hajlandók tudomásul venni. Mert a döntôbírák megbecsüléshez és tradícióhoz szoktak. Fiúi tiszteletet és engedelmességet várnak. Jó iskolásokat, akik elôbb magukévá teszik a tanítást, utána pedig már úgysem akarnak kérdezni. A szituáció kísértetiesen hasonló a száz évvel korábbihoz, de rosszabb.
Például azért, mert most nincs egy Mikszáth. Egy biztos tudattal "trónoló" zseniális látó, aki az egész folyamatot tökéletes magabiztossággal át tudja gondolni, és a legegyetemesebb, legmegkérdôjelezhetetlenebb formában ki tudja nyilvánítani.
Most nincs olyan hang, amely hitelt érdemlôen tudná bizonyítani: bár a baj elkerülhetetlen, mégis, legalább enyhíthetô lenne, ha nem így csinálnánk jövônket.
Nincs olyan bölcs, akire a fiatalok felnézhetnének.
Én nagyon sok mindent megértettem a XX. század végérôl Mikszáth olvasása közben. Úgy érzem, M. olvasása nélkülözhetetlen ilyan fogalmak értelmezéséhez: magyarság, kelet-európaiság, önsorsrontás, tudathasadás, gyûlölködés.
Semmi sem változott. Esetleg rosszabb lett minden. Jobban beépült a génekbe mindaz a kisszerûség, tehetetlenség, aljasság, amit M. pellengérre tûzött. Amelyeknek M. tudta a titkát, ismerte a gyökereit.
Most szomorúbb minden. Hiányzik egy olyan hang, ami könnyebbé tenné az elviselését, az önkritikus elemzését a problémáknak.
Most is vannak olyanok, akik meg akarják ostromolni Besztercét. De már el sem indulnak.
Most is vannak dzsentrilakodalmak. De a násznép már egy pillanatra sem képes elfelejteni nyomorúságát.
Most is... fölösleges lenne folytatni.
Nehéz most bízni bármiben is. Mikszáth a kivételek közé tartozik. Ôt olvasva valahogy könnyebbnek tûnik a harc. Erôt ad és tisztaságot.
Milyen a jelen? Miért ilyen? Újságok helyett Mikszáthot olvasok és megtudom.