Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva? A sokak által fontos kortársi - ma már történeti - forrásnak számító, Borovszky Samu szerkesztette Nógrádd megye kötetben, amely 1911-ben jelent meg, nem találjuk Szklabonyát. Legalábbis ezen a néven. A községi felsorolásban Mikszáthfalva címszó alatt bukkan elô, zárójelben a megjegyzéssel: azelôtt Szklabonya majd Kürtabony.

Eltûnôdhet a mai olvasó, hogy lehet egy falunak három neve. S ha még inkább elgondolkodik, a magyar történelem olyan mélységeibe pillanthat bele, amelynek látványától akár meg is rémülhet, de még inkább megértheti azt az utat, amely Trianonhoz vezetett.

A községi címszavak aztán tovább formálódnak a könyvben. Ilyeneket olvashatunk: Ipolymagyari, azelôtt Uhorszka, Ipolybeszterce, azelôtt Bisztricska, Ipolyszög azelôtt Riba, Ipolyvarbó azelôtt Varbó. Mindezek egy századfordulós névmagyarosítási politika következményei, amely politika egyaránt vonatkozott a földrajzi nevekre, mind a családnevekre.

Mikszáthfalvává változni nem volt könnyû. Az említett Borovszky-féle kötetben olvasható a faluról, hogy: "házainak száma 179, lakosaié 814, akik túlnyomóan tótajkúak és római katolikusak." Majd egy újabb sor a névváltoztatás magyarázatául szolgál, nem csekély elírással: "Itt született 1849. január 16-án Mikszáth Kálmán a jeles író. A helység nevét nagynevû szülöttjének 40 éves írói jubileuma alkalmával a község kérelmére a belügyminiszter Mikszáthfalvára változtatta."

A történet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A névváltoztatás az írói jubileum egyik eseménye volt, s bár az igaz, hogy a helyiek kérésére változtatták meg falujuk nevét, mert jogilag nekik kellett ezt a lépést megtenniük, de az ötlet nem tôlük származik, nekik ez nem jutott volna eszükbe, hiszen Mikszáth-ismeretük nem volt. A Kisfaludy Társaság 1909. február 21-én hirdette meg javaslatát a 40 éves írói jubileum megünneplésére. A Magyar Nôk Szövetsége Rudnay Józsefné vezetésével rögtön csatlakozott a felhíváshoz s egyúttal bejelentette, hogy többek között kérni fogja Nógrád megyét is a méltó ünneplésre.

A helyi kezdeményezés tehát a magyar nôké. Ôk írtak levelet 1909. június 12-én Nagy Mihály nógrádi alispánnak, amelyben javasolták a falu nevének megváltoztatását. Úgy érveltek, hogy "Az ilyen cselekedetek mindennél inkább elmúlhatatlanná teszi valakinek a nevét, s azt hisszük, ez lenne a legnagyobb, amit a jubileum ajándékozhat Mikszáthnak."

Egy hét múltán a Budapesti Hírlapban - a magyar nôktôl függetlenül Gárdos Mór sátoraljaújhelyi tanító is azt javasolta, hogy Szklabonyából legyen Mikszáthfalva és Sztregovából pedig Madáchfalva.
Megjegyzendô, hogy a Madáchfalva név ellen azonnal tiltakozott a család egyik leszármazottja, Madách Imre pénzügyi számvizsgáló, balassagyarmati lakos, mondván, hogy az ôsi családi székhely nevét sem régebben nem kívánták és most sem kívánják megváltoztatni. Maradt tehát Szklabonya nevének megváltoztatása, amely egyúttal Nógrád megye hivatalos Mikszáth-ünnepi programjának része lett. Magát a programot 1909. október 16-án a Balassagyarmaton tartott megyegyûlésen fogadta el a megyei törvényhatóság.

Elsôként elhatározták, hogy: a megye készít egy külön jegyzôkönyvet, amelybe Mikszáth érdemeit bejegyzik. Hozzáteszik még, "midôn emlékezetét ekként is megörökítendô a tárvényhatóság Mikszáth Kálmán nevét, írói munkásságának érdemeit 40. évi írói jubileuma alkalmából jegyzôkönyvébe iktatni rendeli, egyben ôt az arról szóló s díszesebb kiállításba foglalt jegyzôkönyvi kivonat átadásakor küldöttségileg üdvözölni kívánja."

Másodiknak elhatározták, hogy hat példányban megrendelik a jubileumi díszkiadást a megye könyvtárai számára. Ebbôl egy vászonkötésû sorozat kerül a megyeháza könyvtárába, a további fûzött példányok pedig a balassagyarmati, losonci gimnázium, a losonci tanítóképzô könyvtárába. Külön rendeltek még a balassagyarmati m. kir. honvédség legénységi könyvtárába és a szklabonyai ifjúsági és népkönyvtárba egy-egy sorozatot.

Harmadik szándékuk, hogy az országos Mikszáth ünnepen Budapesten a megye küldöttség formájában képviseli magát. Ez azt jelenti, hogy az emlékbizottság tagjaiból álló delegáció legyen ott a Mikszáthot személyesen felköszöntôk korlátozott számú sorában.

Negyedikként javasolják a losonci és a balassagyarmati gimnáziumnak, hogy lehetôleg a Mikszáth ünnepség napján az iskolában tartsanak díszes megemlékezést a diákok is.

Ötödik ünnepi javaslatuk, hogy a megye tegyen két, egyenként 1000 koronás "irodalmi és tanügyi alapítványt" úgy, hogy ezek évi 50 koronányi kamata a balassagyarmati és a losonci gimnázium egy-egy VIII. osztályt végzett tanulójának kell kiadni. De annak, aki erkölcsi és hazafias magatartását is figyelembe véve "a magyar irodalomtörténeti tanulmányok és a magyar szépirály mûvelése körül viszonylag a legjobb eredményt éri el."

Hatodik pontként elfogadták azt az országos javaslatot, hogy a szülôfalu nevét változtassák meg. Ebben viszont érdemi kezdeményezô szerepe a szklabonyai képviselôtestületnek van s ezért várják a falu ilyetén döntését, hogy azt továbbíthassák a meglelelô fórumra.

Végezetül javasolják, hogy a megye készíttessen egy díszes szoborcsoportot, ahogyan ôk mondták: az "író mûveiben szereplô népszerûbb alakokat feltüntetô mûvészi kivitelû emléktárgyat..."

Úgy véli a határozat, hogy "Nógrád megye ezzel méltóképpen lerótta háláját és elismerését a nagy író iránt." Mindöszsze azt javasolják még, hogy Balassagyarmaton utcát nevezzenek el Mikszáthról, s a szklabonyaiak még az író életében emléktáblával jelöljék meg az író szülôházát "méltó ünnepség keretében."

Végül is a javaslatból elfogadott terv lett. Mikszáth is tudott róla és valóban nagyon örült neki. Még a határozat elfogadása elôtt 1909. szeptember 9-én ezt írta levelében Rudnaynénak:

"Olvastam a Mikszáth- és Madáchfalvára vonatkozó ötletet s tagadhatatlanul nagy megtiszteltetésnek tartom. Madáchnak kivált ezzel tartozik is a vármegye ... tényleg semmi sem okozna nekem olyan örömet, mint éppen az, hogy a hely, ahol szüleim porladnak, az ô fiúk nevét viseli idôtlen idôkig. De ezt csak bizalmasan vallom be, mert még kívánni se szeretnék olyat, ami esetleg elkeseredést szülhetne s amit nem szívesen adnak..."

Még a Vigadóban, a hagyományos ünnepen is utalt rá, mennyire örül az elnevezésnek. Ezt mondta válaszbeszédében: "Külön szeretném megköszönni és köszönöm is a hölgyeknek, különösen a Nôképzô Egyesületnek, akik jobban is szeretnek már, mint kellene, és mindent elkövettek, és sok dolgot diadalra ôk vittek, nekik köszönhetem az egyik legkedvesebb ajándékot: Mikszáthfalvát, mely az én nevemet viseli, megfordítva, felmenô ágon az édesanya a fia neve után lévén beanyakönyvezve."

Megjegyzendô még, hogy Mikszáth más helyen is utalt a falu elnevezésére. Amikor hírül vette, hogy Balassagyarmaton utcát akarnak róla elnevezni, 1909. október 29-én az alábbiakat írta ugyancsak Rudnaynének:

"A vármegye eddig is többet tett, mint amennyit álmomban várhattam, másrészt mert az utca elnevezés nem okoz nekem örömet. Kis szülôfalum elnevezése, ha már nem torlódik eléje azután akadály, teljesen kielégíti e nembeni hiúságomat."

(Balassagyarmaton azért lett Mikszáth utca, 1911. november 18. óta az egykori Nagyhíd utcát hívták Mikszáth utcának.) S a falut valóban elnevezték Mikszáth-falvának. Szklabonya községe 1909. december 7-én hozta meg 26/1909. számú egyhangúlag, "felszólamlással, fellebbezéssel meg nem támadott" határozatát arról, hogy kéri a belügyminisztériumtól a falu nevének megváltoztatását. Ezt a megyei törvényhatósági bizottság 1910. évi elsô ülésén pártolólag támogatta és terjesztette tovább. A Losonc és Vidéke 1910. április 17-i számában adta hírül az eredményt: "A hivatalos lap mai száma közli, hogy a belügyminiszter Nógrád vármegye közönségéhez intézett rendeletével Kürtabony község nevének Mikszáth falvára leendô megváltoztatását engedélyezte."

Az elnevezés országos visszhangját az is jelzi, hogy Szávay Gyula tollából Mikszáthfalva címen egy kis tréfa, azaz színpadi jelenet is készült. Ennek egy szakasza, a szklabonyai gyerekek dala is mutatja, milyen vadhajtások is születiek az ünnep lázában:

"Mikszáth bácsi azt üzente
Majd eljön az examentre
Ha üzeni, meg is ejti
Hogyha csak el nem felejti.
Éljen Mikszáth Kálmán bácsi
Éljen Mikszáthfalva!"

Szklabonyának azonban maradandó emléket már egy korszerû dokumentálási eszköz, a fénykép állított. Közismert a Vasárnapi Újság 1910. május 18-i száma, amelyben képes riport mutatja be Szklabonyát. A fotós, Jelfy Gyula felvételei azóta minden könyvbôl visszaköszönnek ránk. Valóban a hitelesség dokumentatív értékével, és a megidézett múlt érzelmi többletével hat, amidôn látjuk a helyszíneket, a kovácsmûhelyt, amely a falusiak számára a kaszinó volt, a Vendelin kápolnát, amely a Krúdy Kálmánban játszik fontos szcrepet, a Kürtös patak partján a malmot, amely egyszer visszafelé forgott, látjuk a szklabonyai falurészletet, annyi legendás és valóságos Mikszáth hôs életének színhelyét.

S ott vannak Mikszáth kortársai, a szklabonyai palóc legények és lányok, s ott ül egy padon Mikszáth gyermekkori barátja, a vele szinte napra pontosan született Kasi János is. Van még valami ami Szklabonyához, illetve a helyi Mikszáth hagyományôrzéshez köthetô. Ez az emléktábla elhelyezése a lakóház falán s annak felavatása 1910 szeptemberében. A tábla felállításának ötlete újra csak a Magyar Nôktôl ered. Még 1909 tavaszán dolgozták ki egészen pontosan az ünnep rendjét. Megfogalmazták a tábla szövegét érthetetlen, hogy a táblát már akkor sem a szülôházra tervezték, hanem a másikra, a temetôvel szembenire! Elkészítették a díszesen hímzett oltárterítôket. A helyi tanítóval és plébánossal karöltve összeállították a mûsort. Külön hangsúlyozták, hogy a gyermekek mûsora magyarul hangzik el s a végén játékokat osztanak ki közöttük. A falu szegény öregjei pedig rendkívüli segélyt kapnak, hogy ôk se felejtsék majd el ezt a szép napot.

Rudnayné leírta, hogy a hímzett terítôket maga Mikszáth is látta, s nagyon tetszett neki: "Hisz ezek olyan szépek, hogy Szent Péter templomába is beillenének" - kiáltott fel. Mire a hölgyek azzal riposztoztak, hogy "bizony méltó reájuk az a falu is, hol az születtet, ki a Szent Péter esernyôjét írta."

Az emléktábla avatására már csak az író halála után került sor. Akkor is csak halasztott idôpontban, hiszen eredetileg augusztus 14-ére tervezték, de csak szeptember 8-án tudták megtartani. Árnyékot vetett az ünnepre, hogy azon Mikszáth közvetlen hozzátartozói és a Magyar Nôk elnöksége közül senki nem vett részt. Az ünnepségen jelen volt Nagy Mihály alispán és Simon János levéltáros s még néhány ismert személy: Jeszenszky Kálmán plébános, Siklaky István nyugalmazott jegyzô (Mikszáth ifjúkori barátja) és a Veres család több tagja.

Bevezetôül felolvasták a dísztáviratokat, amelyeket az ünnepség tagjai kaptak a Magyar Nôktôl, Rudnay Józsefnétôl és a kis Hepp Marcsától aki így írt: "Hódolatteljes üdvözletet küld Mikszáth Kálmán egyik legmélyebb tisztelôje:" Istentisztelettel kezdôdött az ünnep, majd az iskolában folytatódott. Lackó Lajos plébános méltatta Mikszáthot és a nap jelentôségét, majd Kopcsa Lajos helybeli tanító foglalta össze Mikszáth munkásságát. Ifj. Veres Pálné elénekelte csengô hangján Petôfi versét a "Mi füstölög ott a síkon távolban-t". "Csalló Margit szép felolvasást tartott Mikszáth mûveibôl. Vas Józsefné alkalmi költeményt szavalt hatásosan". Mideközben a helybeli gyerekek is szavaltak, énekeltek.

Kihangzottak Pósa Lajos, Lampérth Géza, Jakab Ödön, Lévay József, Kozma Andor, Szabolcska Mihály Mikszáth-emlékversei, miközben a közönség magyar népdalokat, palóc nótákat hallhatott. De az váltott ki igazán nagy sikert, hogy a kis szlovák gyerekek a mûsort magyarul adták elô. Mindez Kopcsa István tanító érdeme "az ô kitartó buzgalmáról és hazafias ambíciójáról tesz bizonyságot a felmutatott eredmény".

Az iskolai ünnepély után vonultak a temetôi házhoz és avatták fel a táblát, amely mind a mai napig ott ékeskedik annak homlokzatán. Ezt követte a terítôk átadása a templomban és a Mikszáth család sírjainak megkoszorúzása a temetôben. (Érdekes templomi epizód volt minden bizonnyal elôre megrendezett -,hogy éppen keresztelés folyt a templomban és a szülôk, a jelenlévôk kérésére megváltoztatva szándékukat, a Kálmán nevet adták gyermeküknek.)
Gyermekzsúrral, majd este népünnepéllyel fejezôdött be a szklabonyai emléknap 1910. szeptember 8-án. A szklabonyai történet az irodalmi kultusz magyar históriájában a legszebb és teljesen egyedül álló fejezet. Nem volt még egy magyar falu, amely író-szülötte nevét választotta volna magának. Pedig úgy tûnik, nem is volt valami nagylelkû gesztus ez a szklabonyaiaktól. Csak szerény viszonzás a halhatatlanságért, az irodalmi örökkévalóságért. Hiszen már a fiatal, a pályakezdô, a sikerért annyit dolgozó Mikszáih szülôfalujának ajánlotta egyik elsô könyvét s rajta keresztül majdani teljes életmûvét.
Így ír az 1878-ban megjelent Az igazi humoristák ajánlásában:
"Ezen könyvemet ajánlom az én szelíd csendes falumnak. Nem azért ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülôfalumnak, hogy ott valaki megvegye s még tetejébe el is olvassa. Ha a nótárius úr sorba venné ujjain azokat, akik a betûhöz értenek, bízvást zsebre tehetné az egyik kezét. Nem vesznek meg ott egyéb könyvet, csak kalendáriumot, azt is a százesztendôst, még azon fölül, hogy az unokák unokáinak is mutatni fogja az idôjárást, egyszersmind összeköttetésben tartja ôket az égi hatalmasságokkal is, mivel a százéves naptárnak imádságos könyv az egyik fele.

Hanem azért ajánlom fel nekik ezt a könyvet, mert tôlük tanultam, ami benne van. Ha van benne valami érdemes, az az övék."