Nagy Pál: Most kapta meg a Tristan Tzara fordítói díjat. Mondjon valamit errôl a díjról!

Járfás Ágnes: A díjat 1986-ban alapította a Francia és a Magyar Írószövetség. Mindkét országban kétévente ítéli oda a francia illetve a magyar zsûri. Egyik évben a franciák a legsikerültebb magyarról franciára fordított mûért, a másik évben a magyarok a legjobb franciáról magyarra fordítottért. Tehát afféle koprodukcióról van szó a két írószövetség között, ami páratlan eset a francia irodalmi díjak történetében, pedig szép számmal vannak. Az irodalmi díjkalauz - mert ilyen is van - nem kevesebb mint ezerötszázat sorol fel!

A francia zsûri tehát csupa francia íróból áll?

Igen, írók és költôk alkotják. A Francia Írószövetség elnöke, fôtitkára és több vezetôségi tagja mellett helyet kap benne a Francia Fordítók Szövetségének egy képviselôje is. A legnagyobb szava pedig a két nyelven értô zsûritagoknak van. Elsôsorban a költô és mûfordító Lean-Luc Moreau-nak, aki egyúttal a Sorborme finnugor tanszékének tanszékvezetô professzora. A zsûritagok között meg kell még említenem Jean Rousselot-t is, aki Palócföld másik nagy szülöttének, Madáchnak a mûvét ültette át franciára, harminc évvel ezelôtt. (Nógrád megye Madách-díjjal ismerte el J.R érdemeit - a szerk.)

Hogyan történik a mûvek kiválasztása?

A zsûritagok figyelemmel kísérik a fordításban megjelenô magyar irodalmat, esetleg a kiadókhoz fordulnak egy-egy példányért, és felterjesztik a szerintük legjobbnak tartott könyveket. Aztán mindannyian elolvassák az induló mûveket, majd összeülnek és megvitatják a fordítások érlékeit és hibáit. Meg kell jegyeznem, hogy a fordító maga nem javasolhatja a saját munkáját. Én például az egészrôl semmit sem sejtettem mindaddig, amíg december 23-án föl nem hívott az Írószövetség titkára, hogy közölje velem az örömhírt. Minden tekintetben karácsonyi meglepetés volt tehát. Annyira, hogy meg is kellett kerdeznem: melyik fordításomért ítélik nekem a díjat? Mivel Tristan Tzara a dadaizmus egyik alapítója, hirtelen azt gondoltam, hogy huszadik századvégi regényre, tehát az egyik Esterházy-fordításomért kapom.

Csakugyan, áruljuk el végre az olvasónak, melyik mûért is kapta a díjat.

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyôje címû regényének franciára fordításáért. Egyébként a zsûri mit sem tudott a Mikszáth-évfordulóról, tehát nem a magyar aktualitás vezérelte a tagjait. Még Lean-Luc Moreau is csak a szavazás után, egy budapesti útja alkalmával értesült a Mikszáth ünnepségekrôl. Így aztán számomra annál nagyobb az ôszintesége ennek a gesztusnak és még jobban örülhettem az elismerésnek.

A dijat január 13-án adták át Önnek a Francia Írószövetség székházában, melyre Jean-Luc Moreau igen megható beszédet írt*. Mi érintette a legmélyebben?

Talán az, hogy szerinte a fordításomban reveláció erejével hat Mikszáth regénye. Megjegyzi, hogy bár a fordításom értékeiért kaptam a díjat, nem árt, ha az eredeti remekmû - amit egy közepes fordítás elrontott volna.

Miért éppen Mikszáth? Véletlen? Vagy mélyebb vonzódás?

Édesapám nagy Jókai-rajongó volt, és talán a serdülô szüleivel szembeni ellenállásának egyik megnyilalkozása volt részemrôl, hogy én Mikszáthra szavaztam. Tizenegy évesen olvastam elôször a Szent Péter esernyôjét, azután sorban a többi regényt és kisregényt. Megragadott a huncut bája - bár akkor még a huncutságok felét sem érthettem -, a lendületes stílusban megírt, fordulatokban bôvelkedô cselekmény. Értékeltem, hogy nincsenek "felesleges" leírások (mert bizony egy gimnazistának minden leírás felesleges), hogy nem kellett oldalakat átugrani, mint Balzac olvasásakor. No és azt is, hogy a világ nála nem jókra és gonoszokra van felosztva. Egyáltalán semmire sincs felosztva, hiszen az ô figuráiba mindkettôbôl szorul egy kevés, és mégis gyöngéden tudja szeretni ôket. Ez az ítélkezésektôl mentes alapállás számomra azóta is vonzó. Felnôttként újraolvasva a legnagyobb élvezetet a nyelvezete gazdagsága szerzi. Ahány szereplô, annyi stílus. A fordító számára ez nagy kihívást jelent, de legalább akkora élvezetet is.

Fordított már más Mikszáth-mûvet is?

Indirekt módon igen, ugyanis Esterházy Péter több passzust emelt be a Sipsiricából és a Tisztelt Házból a Termelési regénybe, amit tíz évvel ezelôtt fordítottam. Egyébként dédelgetett vágyam éppen a Sipsirica és a Gavallérok átültetése franciára. Lassanként majd szeretnék minden Mikszáth-regényt lefordítani.

Hogyan, fogadta a regényt a francia olvasóközönség?

A hivatalos olvasók, azaz a kritikusok elismeréssel. A Figaro egy teljes oldalas cikket szentelt a könyvnek, ami egyedülálló eseménynek számít magyar író mûvével kapcsolatban. A recenzens örömét fejezi ki afölött, hogy végre bepillantást kaphatnak a francia olvasók a múlt századi magyar irodalomba. Az ugyanis eddig fehér folt volt. Azért is lelkesedett hogy, ha közvetve is, megismerkedhetnek népünk történelmével, a monarchia levegôjével. Az átlagolvasók is így gondolhatták, ugyanis csaknem kétezer példány kelt el a regénybôl, ami itt rendkívülinek számít magyar mûrôl lévén szó.

Mondjon valamit saját magáról is!

Budapesten érettségiztem, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, angol tagozaton. Franciául csak az érettségi után kezdtem tanulni. Háromszor sikertelenül jelentkeztem az egyetem angol-magyar szakára, akkoriban ugyanis még legfôként az érdekelte a felvételiztetôket, hogy szüleim a munkásmozgalom mártírjai-e, illetve hogy én miért nem vagyok KISZ-tag. Ezután 1978-ban jöttem ki Franciaországba, ahol kitûnô eredménnyel szereztem meg diplomáimat a Sorbonne francia irodalmi tanszékén. Idegen nyelvként a magyart vettem fel, de zavart volna, hogy anyanyelvem alapszintû ismereteibôl vizsgázzam. Túl könnyûnek tûnt. Ezért kérem Jean-Luc Moreau-t, jelöljön ki nekem fordítani valót. Kedvesen mondta, hogy nem fognak nekem külön követelményeket állítani, de megkérdezte, mit választanék, ha tehetném. Gondolkodás nélkül válaszoltam. Kosztolányit. Így indult be a tanszék fordítói mûhelye, aminek keretében francia-magyar páros csoportokban lefordítottuk a Tollrajzok novellafüzérét. Ez a közös munkánk nyomtatásban is megjelent és megkapta az elsô Tristan Tzara díjat, 1986-ban. Mivel abban tizenkét novellafordítással vettem részt, mondhatjuk, hogy az idén másodszor kaptam meg ezt a díjat. Ezt követôen kértek fel Esterházy Péter Termelési regényének, majd a Szív segédigéinek a lefordítására. A Lettre Internationale-ban éveken keresztül jelentettem meg Esterházy, Nádas, Lengyel Péter, Grendel Lajos írásokat.

Mik a további tervei?

Szeretnék a hazai Mikszáth Társasággal szorosabb kapcsolatba kerülni és valamilyen módon bekapcsolódni az otthoni rendezvényekbe - ha még lesznek. Kislányom születése miatt csak lélekben vehettem részt a január 16-i ünnepségeken. A Mikszáth Társaság elnökével dr. Praznovszky Mihállyal közösen tervünk ez év ôszén egy est a párizsi Magyar Intézetben. Addigra nagyon szeretnék Korda Sándor elsô, néma filmjének a nyomára bukkanni valamelyik európai vagy amerikai filmarchívumban. Ez nem más, mint a Szent Péter esernyôjének elsô adaptcáiója. A filmet 1917 októberében mutatták be Budapesten, de érthetô okok miatt nem volt visszhangja. Ezen a párizsi Mikszáth-esten már majd a Fekete város most készülô fordításából is olvashatunk fel részleteket. Ezzel el is árultam, hogy jelenleg ezen dolgozom. Nagy és felemelô feladat, egyik álmom megvalósulása.

Párizs, 1997. február