A kiállítás tartalmának körvonalazásakor legelôször is azt gondoltuk végig, hogy mit nem vállalhat fel, mi nem ez a bemutató:

• nem a hagyományos értelemben vett, szigorú kronológiát követô életrajzi kiállítás, de természetesen az életút bemutatása nem maradhat el
• nem kizárólagosan a nógrádi kötôdésekre épít, de ezt a kapcsolatrendszert kellôen hangsúlyozza
• nem lehet figyelmen kívül hagyni az életmû, az írói munkásság bemutatását, de ebben is meghatározó kell legyen a látvány, a kiállítás sajátos formanyelve

(Egy mikszáthos, humoros, önironikus fordulattal élve a kiállítás nem pótolhatja egy korszerû Mikszáth monográfia elolvasását - bár lenne ilyen -, a Mikszáth mûvek alapos, elmélyült ismeretét - bár lenne rá elég idô -, csupán a kiállítások eszközeivel megpróbálhatja segíteni azt.)
A tématervben felhasználtuk az életmûvet átfogóan közelítô 1972-es és a nógrádi kapcsolatokat mélységében feltáró 1983-as horpácsi állandó kiállítások ismereteit, valamint a kísérletezô jellegû balassagyarmati, rimaszombati és salgótarjáni idôszaki bemutatók tapasztalatait.
A tématerv készítésekor legfôbb irányt adó szempontunk az volt, hogy az életút belsô logikájából, az életmû tartalmából kibontva ragadjunk meg olyan lényegi csomópontokat, melyekkel egyrészt a mikszáthi pálya véleményünk szerint hitelesen felrajzolható, másrészt egyfajta korrajz is adható, rátekintve Mikszáth mûvei segítségével a korabeli életre.
Az életút és életmû ilyen együttes megszólaltatása, összecsendítése nem idegen attól a Kosztolányinál, Adynál, Schöpflin Aladárnál, s újabban Mezei Józsefnél élô Mikszáthképtôl, amit hol a legíróbb írónak, az álarcos írónak, a nagy játékosnak neveznek. Mikszáth nemcsak a nagy szerepjátszók írója, de önmaga is végigjátsza szerepeit, megteremti családi legendáriumát, tetszeleg kicsit ifjú dzsentriként, majd beleálmodja magát élete végén a horpácsi földesúr szerepébe, közben újságíróként bejárva a T. Házba egy fogast kért és kapott, mi csak a képviselôknek járt. A legíróbb író ô, aki az író szerepével tudott maradéktalanul s teljesen azonosulni, akinek az élet is csak leírni való panoráma, a toll=teremtô játékszer, s aki a saját életét is ha kell, belebonyolítja valami mesébe.
Kiállításunk - persze túlzással szólva, de szándékában mindenképpen - Mikszáth Kálmán saját (mûveibôl kiolvasható, kibontható) története életérôl és koráról.
Éppen ezért már a tématerv szintjén is igyekeztünk az egyes egységeket mikszáthi írásmûvek címével megjelölni, megnevezni, ami korántsem végleges, hasonlóan az idézetekhez, melyek inkább csak tájékozódásunk irányát mutatják.
Elképzelésünk lényegét a kiállítás mûfajával tudjuk leginkább kifejezni, kiállításunk Mikszáth korában igen divatos, általa is kedvelt és mûvelt mûfaji megjelöléssel élve "korrajz"-nak nevezhetô.
Tartalmát tekintve irodalomtörténeti állandó kiállítás, amely bôven él történeti, mûvelôdéstörténeti elemekkel is.

Munkacíme:

"Igazabb a valónál a mû"
- Mikszáth Kálmán élete és kora

Forrás: Kovács Anna
Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához