"Teljes életemben a nyilvános közélet
embere akartam lenni, és az is leszek."
"Negyven év ül rajtam, s én tizenöt
éve ülök az újságírói asztalnál. Más
világban vagyok, más viszonyok közé
lökött az élet. Azokat festem most. S
amennyi cifra szûrt akasztgattam
egykor a jó palócokra, azokat
leszedegetem apránként adókat
szavazgatván meg a nyakukba."

Balassagyarmaton az ijfú Mikszáth bepillantást nyert a közigazgatás útvesztôibe, s bizonyára közvetlen tapasztalatainak köszönhetôen is a hivatali pályának igen hamar és véglegesen hátat fordított. Ettôl kezdve a közéletet elsôsorban újságíróként alakította, különbözô lapok hasábjain fejtve ki nézeteit.
A szegedi - elôzményként a nógrádi -, de még inkább a budapesti évek kerülnek most elôtérbe. Anyagukat a mikszáthi közéleti tevékenységi formákból kiindulva az alábbi négy egységbe rendezzük.

"A lapokat nem egészen írók
csinálják. Többé-kevésbé üzlet a mai
lap már, és nem kulturális faktor, mint
azelôtt volt. Riporterek, üzletemberek,
közgazdák csinálják a lapokat. Az írói
talentum sugarai már nem képesek
kivilágolni a bolondos ólömbetûk
irdatlan sokaságából. Ami író van is a
lapnál, az már beleszagolt a
politikába, s ezzel vége. A lapok úgy
elszaporodtak és az írótoll emberei,
hogy lehetetlen ôket számontartani.
Kik írják? Kinek írják? Honnan
támadnak? Hova mennek? ... minden
lap szolgál valakit."

Bemutatjuk Mikszáthot, az újságcsinálót:

• a Mint készülnek a Nógrádi Lapok íróját
• a Magyar Néplap és Mulattató szerkesztôjét
• a Budapesti Napilap Apróságok rovatvezetôjét
• a Még újabb fény - és árnyképek (1878) címû kötettel felt-nô szatirikus politikai arcképvázlatok készítôjét.
• A politika svindlerei (1878) megörökítôjét
• a Szegedi Napló munkatársát, Szeged pusztulásának és újjáépítésének, Tisza Lajos szegedi udvarának krónikását
• a Pesti Hírlap leghûségesebb fômunkatársát
• a nyíregyházi per tudósítóját
• a millenium rendezvények leíró résztvevôjét
• az Országos Hírlap lapalapító tulajdonoság
• a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökét

Elképzelésünk és lehetôségünk szerint a kiállításban teljes válogatást adunk azokból a lapokból - eredeti, illetve hasonmás példányban -, amelyekkel Mikszáthnak kapcsolata volt.

"Lassankint úgy kezdtem tekintei az
egész parlamentre, mintha annak
összes mozgó és cselekdvô alakjai az én
kedvemért élnének és beszélnének."
"Sok dolgo optikai kérdés a Házban.
Én még azt toldom hozzá, hogy maga
a Ház is optikai kérdés. Sok embert
tartanak nagynak a Házban, ki
semmit sem ér. És sok embert tartanak
kicsinynek a Házon kívül, aki sokat ér."

Külön alfejezetben foglalkozunk Mikszáth és A tisztelt Ház kapcsolatával, az országgyûlési karcolatok írójával. Mikszáth 1881. szeptember 27-én küldte elsô tudósítását a tisztelt Házból, s ezzel a politikai újságírás külön mûfaját teremtette meg.
Mikszáth, aki a Jó palócokkal meghódította a közönséget, parlamenti tudósításaival mintegy másfél évtizeden át szórakoztatta; minden pátosz nélkül, pártállástól függetlenül mondva véleményt a politizáló emberrôl, a generálisról, a nemzet oszlopairól, a mamelukokról, nem kímélve a választók bizonyos típusát, a személyes elônyök után fautó Haluska Jánosokat sem.
Ezt a gondolatkört elsôsorban A t. Ház (1886) címû önálló kötete és a benne található Jankó János illusztrációkra építjük. (A karikatúrí, mint látványelem lényegi tartalmánál, ironikus megközelítési módjánál fogva kiválóan képviseli Mikszáth szemléletét is.)

"Húsz éve taposom a t. Ház szônyegeit,
sokat látta, sokat átéltem, sok millió
forintot megszavaztam. E hosszú
korszak szereplô politikusait
személyesen ösmertem, sôt
barátságban voltam sokakkal, láttam
ôket kívülrôl és belülrôl. Szemeim
elôtt nôttek meg némelyek és
zsugorodtak össze mások.
Mondhatom több illúziót vesztettem ez
idô alatt mint hajat, pedig ugyancsak
dús hajam volt és most ritka... mióta
köztük tanyázom."

Mikszáth végül is írói sikere, újságírói népszerûsége következtében 40 évesen birtokba vehette a politikai közélet legfôbb fórumát, a parlamentben 1887-tôl az illyefalvi kerület, 1892-tôl pedig a fogarasi kerület választóit képviselte szabadelvû programmal.
Mikszáth az újságíró, a képviselô a társasági élet kedvelt alakja volt, visszatérô személy nemcsak a parlamentben, de a fôváros egyéb "közhelyein" is. Így a a Duna-parti Lloyd-palota elsô emeletén található Nemzeti Kaszinóban, a párt klubjában, az angol Királynô Szállodában, a Steingassner Kávéházban, ahol nagy tarokkcsatáit vívta Eötvös Károllyal (a tiszaeszlári per védôügyvédjével), az István Fôherceg Szállodában, ahol a Gundel János által fenntartott terem egyenesen a Mikszáth asztaltársaság törzshelye volt.
Fontosnak tartjuk, hogy Mikszáth mint Budapest írója, a nagyváros ismerôje is hangot kapjon (a város jellegzetes alakjai, helyszínei, intézményei mind feltûnnek munkáiban) árnyaltabbá téva azt a véleményt, miszerint Mikszáth idegenül élt, csak lakott a fôvárosban.
Az én asztaltársaim, a Mikszáth-asztal, A fehér asztalnál, A klubban címû írásait Az én kortársaim (1892) illusztrált kötettel fogjuk össze.

Az újságíró, a parlamenti tudósító, a képviselô, a közéleti ember után állítsuk az alkotómûvészt. Ezt a kiállítási egységet e témakör mûvészi összegzésével zárjuk, a már említett munkák mellé vonva azokat a mûalkotásokat, melyek ebbôl az élményvilágból, gondolatkörbôl, a magyar politikai közéletébôl nyerték közvetlen indíttatásukat (a Katánghy történetek a választásokról, A különös házasság az egyházpolitikai küzdelmekrôl tájékoztatnak).
Legfôképpen a milleniumi magyarság gyilkos szatíráját, az Új Zrínyiászt (1898). A jelenben önmagát anakronisztikusan túlélô formává üresedô múlt hogyan torzítja szatírává egész életünket, kérdezi Mikszáth két esztendôvel azután, hogy az ország megülte ezredéves fennállásának fényes ünnepét, monumentális irrealitássá ködösítve önnön létét és lehetôségeit.
A kiállítási egység végén egy "közhelyen", a kártyacsaták, politizálások, eszem-iszom színhelyén, a fiatal polgári viseletbe öltözött emberek között egy történelmi alak kibicel.

Forrás: Kovács Anna
Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához