A kiállítás elsô bevezetô termében erre a kérdésre keressük a választ, vagyis számbavesszük azokat a hatásegyütteseket, melyek Mikszáth írásmûvészetének kialakulásában ösztönzô szereppel bírnak.
Ennek a kiállítóteremnek összetett funkciót szánunk:

Gyakorlatilag összefoglaljuk, áttekintjük az életút legfontosabb állomásait, utazást teszünk azokon a helyszíneken, amelyek egyben a múlt század tipikus településeit is reprezentálják. (Természetes, hogy egyes helyszínek eltérô hangsúlyt kapnak, hiszen eltérô szereppel bírnak a pálya különbözô szakaszain.)

• A mi falunk (Szklabonya)
• Az alma mater (Rimaszombat, Selmec)
• Balassagyarmat közhelyei
• Szegedi állapotok
• A fôvárosból
• A skvarka (Horpács)

E fotográfiákkal megrajzolt (szellemi) térképen kinagyítva mutatjuk be Nógrád Vármegyét (apró képek-, rajzok-, fotográfiák a vármegyébôl), és megismerkedünk azokkal a valóságos személyekkel, akiknek arcképébôl, portrérajzaiból építeni kezdte saját írói világát (Ôsök és unokák, Vidéki alakok, Az apám ismerôsei)
Palócföld, Palócia valóságos és szellemi térképen (Lásd A jó palócok kötet elsô kiadásának 161. lapját) "kinagyítva", hangsúlyozva szerepeltetjük a mikszáthi helyszíneket, Alsóesztergálytól (a festô Kubányi Lajos lakhelye) Ebecken, Kékkôn, Mohorán, Nagykürtösön át Zsélyig, közöttük Horpácsot.
Ezt a tipikus nógrádi aprófalvak közé tartozó települést, amelyet a múlt század végén is még járhatatlan útjai, megközelíthetetlensége miatt "mostoha falvaként" emlegettek. Az irodalomtörténetben azonban nevezetes hely. Itt állt Szontágh Pál kúriája, ahol Madách Imre is vendégeskedett, s a századvégen Mikszáth elôtt a történész Nagy Iván is a falu lakója volt.

A kiállítási egység tartalmából következik, hogy további "nagyításban" részletezôbben szerepelnek az írói pálya alakulása szempontjából meghatározó helyszínek:

Szklabonya

"Az emlékeimre érzékeny vagyok.
Nekünk íróknak úgy sincs más
vagyonunk, csak emlékeink és
álmaink. Hallani vélem falusi
harangunkat, látom azokat az öreg
parasztokat sorba, látom gyerekkori
játszópajtásaimat... Elvonul elôttem az
egész falu."

Mikszáth Kálmán szülôhelye. E csendes kis palóc falu természethez közeli, bûbájosan kísérteties hangulatú élményvilága írói mûvészetének, alkotóerejének forrásvidéke volt. Az itt hallott mesék, népdalok voltak elsô irodalmi élményei.

"Furcsa idôk voltak ezek!
Tudományszomj mellett szabadság-
szomj epesztette a gyermekek szívét.
A levegôben volt valami, hogy aki ezt
beszívta, dacot, haragot szívott be vele,
mely ezer meg ezer alakban
nyilvánult. Nem értettünk mi a
politikához, azt sem tudtuk, mi fáj, de
azt éreztük, hogy fáj valami."

Mikszáth 1857-ben került a rimaszombati protestáns gimnáziumba, majd 1863-66 között a selmecbányai evangélikus liceum diákja volt. Hazafias szellemben és érzületben teltek a gazdag diákévek. Tanárai nemcsak "tanügyi bácsik" voltak, de felkészült oktatók, kiváló egyéniségek, mint pl. Fábry János, akihez haláláig tartó barátság fûzte. Elsô irodalmi szárnypróbálgatásainak színtere: az iskolák önképzôköre volt.

"Mikor az iskoláimat elvégeztem,
apám hazavitt szolgabírónak. Az apám
annak vitt haza, hanem a fôispán nem
tett meg csak tiszteletbeli esküdtnek:
aminek az igazi neve "szalma esküdt".
De hát jó volt nekem ez a szalma
titulus is - abban a korban, amikor
minden széna, még a szalma is. A
szemem láttára fogyott el az utolsó
fény, amit a múlt dicsôsége vetett még
a kevély megyei címerekre."

A pályán induló, helyét keresô ifjú ember 1869-1873 között tevékenyen részt vesz a város életében. Itt kíván letelepedni, kísérletet tesz a megyei közigazgatásban való elhelyezkedésre, ügyvédi joggyakornoki állást vállal, s mint a Nógrádi Lapok munkatársa a város szellemi életének formálója lesz.
Személyes, baráti, atyafiságos kapcsolatai révén a kisváros hivatalnokoskodó, feudális hagyományokkal terhes kapcsolatrendszere veszi körül. A vidéki hivatalnok nemesség azon típusai, akik megrendült gazdasági helyzetük ellenére is igyekeznek, hogy az úri élet látszatát fenntartsák. Mikszáth maga is valódi dzsentri gavallérként mutatkozik be, büszkén viseli nemesi elônevét, megajándékozza magát a tiszteletbeli esküdt hivatalával, cigányos mulatozások, párbajviadal résztvevôje. Ebben a szerepben azonban nem tud hiteles alakítást nyújtani; kívülállása, független szelleme s bontakozó tehetsége az írói pályán próbálkozik. Ebbe a vonatkozásban figyelemre méltó a Mauks-lányok irodalmi szalonja, szerepjátszó levélváltása Tersztyánszky Mihállyal, s elsô irodalmi próbálkozásai. Mikszáth mûvei közül helyet kapnak itt azok, melyekben a vármegyei hatásrendszer még közvetlenül megnyilvánul, így A vármegye rókája (1877), Az apám ismerôsei (1878), Az elbeszélések 1-2. kötet (1874), az Apró megyei történeteket vagy Az igazi humoristák (1879) - Kubányi Lajos képi világa látványos kiegészítôjük lehet.

"...magamat látom e könyvben, aminô
voltam fiatal koromban, s aminô
sohasem leszek többé."

Ebben a kiállítási egységben kiemelve s egyben lezárásként mutatjuk be a Tót atyafiak s A jó palócok (1881-1882) köteteket.
Jelezve így azt, hogy Mikszáth neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal a természeti tájjal, társadalmi környezettel, szellemi közeggel, ahonnan származott. Mikszáth az az ember, aki lélekben soha nem szakadt el szülôföldjétôl, ôrizte gyökereit, tudatosan vállalta (ha kellett, hangsúlyozta palóc tájszólását.) Mikszáth az az író, akit az irodalmi siker útján atyafiai indították el, akinek egész életmûve forrásvidékét is a nógrádi dombok, felvidéki hegyek között szokás keresni, és lehet nagyrészt fellelni is, és akit irodalmi köztudatunk mindezek miatt joggal illet a "nagy palóc" minôsítéssel.
A sikert hozó kötetek elsô kiadásai mellett szerepel a mûvek fogadtatástörténete is (Reviczky Gyula bírálata 1881-bôl).
Az elbeszélések hangulatát a díszkiadás színes illusztrációi és egy e mûvek ihlette enteriôr, egy a Mikszáth-értelemben vett palóc szoba részlet (tárgyakkal, viseleti darabokkal) idézik fel.

Forrás: Kovács Anna
Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához