Pest, nov. 1861.

Régóta nem voltam oly sûrûen elhalmozva napi teendôkkel, mint e hó elejétôl fogva; ez az oka, hogy nagyon becses leveledre válaszomat csak most küldhetem. Bocsáss meg e késedelemért!
Soraid bizonyossá tônek ama erôs és kellemes hitben, mely szerint Az ember tragédiája jeles szerzôjéül tisztelhetlek és tisztelhet a világ! Engedd meg nekem így kifejeznem magamat, mert nem keresett szavak ezek, nem illetéktelen öltönye azon igaz baráti és hazafiúi örvendezô részvétnek, mely valódi belsô érzésembôl fakadt. Én mûvedet még nem olvastam, s különben is illetékes bírójául nem is merném magamat állítani, de Toldy Ferenc és Greguss Ágosttól hallottam a magasztalást; az elôbbi roppant elragadtatással s valóban a nemzeti irodalom iránti igaz ügyszeretetével, melyet tôle eltagadnunk nem lehet, nyilatkozott róla. Elmondta, hogy a Kisfaludy Társaság azon gyûlése lángoló örömmel és a meglepôt, nagyszerût követni szokott ámulattal hallgatta azon néhány jelenetet, melyet belôle Arany felolvasott - és oly benyomást tett az a jelenvoltakra, hogy utána Szász Károlynak kellvén (elôre tett bejelentés szerint) felolvasást tartania, ez azzal fogott felolvasásához, hogy kijelenté, miszerint ô oly ritka, drága és fenséges csemege megízlelése után, milyen a Te Tragédiád volt, restelli olvasni az ô költeményét, fôleg azon pillanatban, mert érzenie kell ama nagyszerûnek hatása után az ô - úgymond - különben is középszerû költeményének gyengeségét és elhangzását. Toldy azt is mondta még, hogy mûved német vagy egyéb nyelvre is lefordítva (mi okvetlen meg fog történni) biztosan világhírûvé váland, és epochát fog csinálni a világirodalomban. Szóval pedig szerinte Vörösmarty az elsô, most Te vagy a magyar irodalom második fényes csillaga. - Gregusstól is hasonló magasztalásokat hallottam. Szerinte a Te mûved kerekded, egész, és oly remekül kivíve, hogy ebben Faustot meghaladta stb. S ô is szintén világhírûségét jósolja. Egyúttal ô figyelmeztetett, és most már arra én is kérlek, szíveskedj Arany Jánost mielôbb, nehogy elkéssék, fölhatalmazni, hogy mûved neved alatt jôjön ki. Valóban e dicsôséget megérdemli irodalmunk, tégy tehát félre már most erre nézve minden szerénykedést, és hadd, hogy álljon ott neved, melyre büszke lôn a nemzeti irodalom. De kérlek, siess e fölhatalmazásoddal.
És ezek után nincs egyebet kívánnom, minthogy a magyarok Istene áldjon meg Téged még hosszú élettel, és jó egészséggel, hogy Az ember tragédiájá-t egy más, hasonló nagyszerû mûved követhesse, hogy az ne álljon Bánk bán módjára tôled egyedül, ámbár ezzel is "exegisti Tibi monumentum aere perennius". Én pedig, ki eddig tisztelôd és barátod voltam, leszek s vagyok már most bámulód! és örvend lelkem, hogy Nógrádnak ily dísze is van. Te pedig igaz résztvevô baráti örömem nyilvánítását fogadd szívesen, s oly ôszintén, mint én azt érezem.
A nemzetiségrôl írt cikkeidet (vagy beszédedet) olvastam a Magyarország-ban, és örömmel, érdekkel és élvezettel olvastam; nekem remek; de mintha nem egészen jelent volna meg, legalább még valamit mintha várnom kellett volna. Úgy van-e? Vagy bé volna fejezve?
Egy Tudományos Értekezô címû folyóiratot fogok egy akadémikussal szerkeszteni, nagyon leköteleznél, ha fiókjaidból valami ott heverô efféle cikkel majd megörvendeztetnél. A programfélét most nyomják. Majd küldök. Az Új Magyar Múzeum-ot óhajtanók pótolni.
Isten áldjon meg, s méltassa továbbra is nagybecsû barátságodra, ki maradok

hû, tisztelô barátod
Nagy Iván

FORRÁS: Madách Imre válogatott mûvei
(Szépirodalmi könyvkiadó)