Alsósztregován, 1861. nov. 2-án

Hogy leveledre ily késôn válaszolok, ne gondold, hogy az nagy örömet nem okozott volna.-
Akármi tapsainál a publikumnak (ha még egyátalán lesznek tapsok), sokkal jobban esik régi barátunk résztvevô megemlékezése. Különös története van ennek. Az ember tragédiájá-nak. - Valóban igaz: habent sua fata libelli. - Már több esztendeénél, hogy készen van. Említettem több ösmerôsöm elôtt, hogy írtam egy költeményt, melyben az Isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok, s tudj' isten, mi minden játszik; hogy kezdôdik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az ûrben - mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. - végre múlt tavasszal Szontagh Pál barátunknak felolvasám, s ô sürgetett, adnám Aranynak bírálat végett. - Odaadtam, azonban mindjárt az elsô lapon az Isten így szól: Be van fejezve a nagy mû, igen, S úgy összevág minden, hogy azt hiszem, Évmilliókig szépen elforog, Míg egy kerékfogát újítni kell.- Ily frivol passzus az egész mûben nincs több, de ez ott volt, s ezen Arany esztétikai érzéke annyira megbotránkozott, hogy letette, s holnapokig feléje sem nézett, míg Jámbor Pál kérésére és sürgetésére újra kézbe fogta, s megtetszett neki. - Míg mi Pesten együtt voltunk, az alatt volt az iromány Aranynál, más példányom nincs, melyet közölhettem volna, annak pedig hollétét annál kevésbé volt kedvem elárulni, mert a soká tartó letartóztatás a siker nem nagy reményével biztatott. Innen van az, hogy te arról mit sem tudták - Avval pedig dicsekedni, hogy ezt írom meg ezt írom, s aztán sohasem születik meg semmi, hiúságomat sértené. - A nemzetiségi ügyben készítettem egy beszédet, de az események gátoltak azt az országgyûlésen elmondhatni. Közöltem ezt Eötvössel, s ô oly kitûnônek találta, hogy mint mondá, e tárgyban jobbat készíteni nem lehet. pompéry a napokban fogja kiadni lapjában, s gondolom, külön röpiratképpen is, ajánlatom baráti figyelmedbe, ki oly élénk részvétet tanúsítál irántam, milyet soha feledni nem leszek képes. Találsz majd benne tôled kért adatot is. - Most szándékoztam Pestre rándulni, de oly rekedtség fogott elô, hogy nem mehetek, a holnaputáni gyûlésre is csak azért megyek, hogy ne gondolják, mintha tán félnék, s lássák, hogy nem tudok beszélni. - Ha én bejutok hozzátok, biztos lehetsz, hogy felkereslek, de te akárhányszor jársz erre, s nem örvendezteted barátidat látogatásoddal, e szemrehányást Szentiványi Bogomér is osztja velem, keserûen panaszkodott.
- Kedves nôd kezeit csókolom, s téged kérlek, tarts meg továbbra is becses barátságodban, ki vagyok

igaz barátod
Madách Imre

FORRÁS: Madách Imre válogatott mûvei
(Szépirodalmi könyvkiadó)