Alsósztregován, 1861. okt. 3-án

A nagylelkûeket szokás adományokért is zaklatni, nem a fukarokat. Így teszek én is, midôn ismét s ily hamar nehány óráját akarom elrabolni. De amit személyesen alig mernék, azt levél által mégis teszem, mert a papír nem pirul. - Ide zárva küldök egy színdarabot. Korántsem akartam én abban Csák Mátét egész nagyságában rajzolni, mibe egy Kisfaludy Károly belefáradt, csak végnapjaiban akartam a haldokló oroszlányt felmutatni. Nem tudom azonban, sikerült-e ez is, és különösen nem vagyok képes megítélni, a renddívül egyszerú cselekményt volna-e képes színpadon hatást tenni. - Nem eléggé megbecsülhetô baráti indulatába, melyet már oly nagy mértékben tapasztalni szerencsés valék, vetett bizalommal kérem tehát Kegyedet, szakítson ismét nehány becses órát idejébôl számomra, s ítéljen mûvem felett belértékén kívül különösen azon szempoontból is, alkalmas-e színre, mert jól tudom, mi nehéz s különszerû ennek is megfelelni tudni. - Ha alkalmas, akkor lesz kegyes a színházi bírálóbizottmánynak beadni; ha nem, hozzám visszaküldeni. Ez utóbbi esetben megkisértem egy mást, eseménydúsabbat kicsiszolni irományaim közül s még avval alkalmatlankodni; ha az sem lesz jó, én is azt mondom: "non omnia possumus omnes" - s keresek más utat, melyen valamit bírok, semmi esetre sem csüggedve Kegyednek elôször közlött mûvemre írt szavai után. Mért választám irományaim közül éppen ezen színmûvet végleges kidolgozásra, annak oka részint különös vonzódásom a tárgyhoz, részint az, hogy Csák Máté neve egy idô óta literatúránkban kezd felelevenedni, én pedig minden önkénytelen utánzás elkerülése végett Szász Károly Csákját sem mertem mind e napig elolvasni, csak ma fogok hozzá - ezért siettem enyémet is elkészíteni. Egyébben fogadja legôszintébb tiszteletemet, s bocsásson meg az alkalmatlankodásért.

Alázatos szolgája és tisztelô honfitársa
Madách Imre

FORRÁS: Madách Imre válogatott mûvei
(Szépirodalmi könyvkiadó)