Alsó Sztregován, 1857. febr. 7-én

Üdvözletem Pál barátomnak!

Te komolyan veszed nagyon, barátom,
Az életet, ne vedd, mert jaj neked,
Megátkozod az embert és világot,
Pedig mindennek jobb hasznát veheted.
Igaz, hogy ôrülésig bús világunk
Még azután nevetségessé lesz,
Elsô szakán már én keresztûlmentem,
S most szívem a kacajban majd elvesz.
Tréfának nézi Isten is világát,
Tréfának ember, amit csak mível,
Különben régen szép mindenségébôl,
Mint dögfekélyt, úgy lökte volna el.-
Ha híres férfiakat látsz vezetni
Komoly arccal egész országokat,
S magasb lényekként nézvén áhitattal
Reájok, törpének hiszed magad,
Hiszed, bölcseség rejlik lépteikben,
S ki ôket fel nem fogja, az te vagy,
Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiak mind
Egy szállal sem különbek, mint magad.
Ha szent ügy zászlóját látod kitûzve,
S alatta hangzik ihletett beszéd,
Mig lelkesûlt csapat gyülöng alája,
Felfogva hûn a szónak szellemét:
Kacagj, kacagj, mert minden egyes tudja,
Hogy a zászló csak vastag ámitás,
Nehány deáké csak az elv és a gúny,
A többiek érdeke más és más.
S ha a szent ügy zászlója végre gyôze,
S magasztos érzés támad kebledben,
Várj kissé és kacagj, mert aki gyôze,
Mint a legyôzött, épp ollyá leszen.-
Ha látsz anyának gyermeket hizelgni,
S kebledben ébred tiszta kéjsugár,
A természet szavára - óh, kacagj fel,
Tudd, hogy csínt tett, avagy játékot vár.-
Ha látsz haldoklót istenéhez térni,
Elfogja lelked nála áhitat,
S egy ember végórjának látása 
Tárgyat sok titkos gondolatra ad,
Kacagj, kacagj, a bûnös Istenhez tért,
Hogy az Istent is megcsalhassa még,
Hivén, hogy hosszú bûneit lemosni
Egy percnyi bûnbánása már elég.
És jô a pap, áldást mond a halottra,
Buzgón hajolnak meg a vén térdei,
Kacagj, mert míg az ajakak mozognak,
A temetési díjt számolja ki.---
Te komolyan veszed nagyon, barátom,
Az életet, ne vedd, mert jaj neked.
Kacagj velem, míg a sok kacagásban
Szived kigyógyul, avagy megreped.

Ölel igaz barátod
M.I.

FORRÁS: Madách Imre válogatott mûvei
(Szépirodalmi könyvkiadó)