|
Madách baráti körének tagjai közül Lónyai Menyhérthez állt
a legközelebb. Kapcsolatukat elmélyítette, hogy a költô
eljárt a Lónyai család estélyeire, és itt beleszeretett
barátja húgába, Etelkába. A szenvedélyes barátságról
Madách levelei árulkodnak, amelyekben a barátja iránti
érzéseinek változatlanságát bizonygató költôi túlzások
sokasága leleplezi, mi rejlik a sorok mögött.
Erre a szenvedélyes hangra idézhetünk abból a levélbôl,
melyet Lónyainak írt a családnál rendezett táncmulatság
után:
"Harmadik éve, egy elég hosszu, és jónak mégis rövid idô,
miolta megismerkedénk. Megismerkedénk, és az üdôvel
nôlt azon érzet is szivemben, mely egy életben a valódi
életet élni tanit - ki soha nem érzette azt, nem is érti, de ki érzé, annak dôre álom
az égnek üdve üdvéhez képest - és veszte egy mindenség veszte.
- Az ég lát, mint szeretlek téged, és e barátság az esteli árnyékként
nôtön nôlt, még bé takarta egész létemet."
A Lónyai Etelka iránti szerelem a fô iheltôje Madách egyetlen
lírai kötetének, melyet életében megjelentetett.
A Lantvirágok darabjai bizony zsengék, a Kölcsey, Bajza,
Vörösmarty hangnemét próbálgató kezdô poéta versei, aki
a kor biedermeieres stílusában énekel kedvese kék szemérôl,
szerelme reménytelen voltáról.
|
