... Ott a fácskák, melyeket neveltem,
Játszi árnyat vonva már felettem,
Állanak gyümölcsben gazdagon.

(Madách Imre: Otthon)

Szügy után az irodalmi emlékhelyek zarándokai általában Madách kedvéért térnek le a "Görbeország" dombjai közt kanyargó fôútról Csesztvére. Nyugat felé vezet a bekötôút a dimbes-dombos területen épült faluba. E kisközség fölött, egy magaslaton, a hajdani ôsparkban áll a régi kúria, amely 1810-ben Csesztve határának egy részével együtt Majthényi Anna hozományaként került a Madáchok tulajdonába, majd Madách Imre kapta édesanyjától házassági ajándékul.

Az épületet szép ötholdas park veszi körül. Elôtte még áll az a hársfa, amely alatt a költô sokat üldögélt, mögötte meg a Lipina-tetô emelkedik, ahova Madách gyakran fölballagott, s ahonnan ha szétnézett, jobbra a falut és a szomszédos Szügyöt, balra a Lókos völgyét és Érsekvadkertet, északon pedig az Ipoly-partot és a ködbe veszô Korponai-hegyeket láthatta.

Írónk 1844 decemberében költözött ide az Ipoly túloldaláról, Alsósztregováról, s 1853. szeptemberéig élt a faluban. Balassagyarmat közelségéért és Fráter Erzsébet kedvéért esett a választása erre a családi birtokra. És nem utolsósorban egyszerûbb volt innen bekocsiznia gyarmati hivatalába meg az ottani megyegyûlésekre.

Ifjú feleségével házaséletük legbékésebb idôszakát élték át Csesztvén, távol a sztregovai kastélytól és a szigorú anyós-nagyasszonytól. Ahogy Kerényi Ferenc írja egy helyütt: Madách emlékeiben Csesztve mindig a harmónia, az idill múltba merülô szimbólumaként jelent meg. Egyébként a költô otthon címû verse a legszebb bizonyítéka ennek:

Néhány versszakkal alább a kedves Lidércke jelenik meg:

Ott a kis ház ajtajában állva,
Vár a kedves ölelô karába,
És szemében tiszta érzelem;
Mint virág él, illatot lehelni...

Aztán gyermekét, az élet értelmét, a folytonosság biztosítékát szövi versbe:

...S nézek gyermekemre nôm karjában,
Benne egy megifjadott világ van
S nem félek, hogy a sír eltemet

A költemény születését megelôzôen 1848-ban itt éri Madáchot a forradalom híre. Egy év múlva Csesztve hétköznapjai is mozgalmasak lesznek: a költô betesége ellenére jelentkezik fegyveres szolgálatra. A nemzetôrség felállításával és ellátásával foglalkozik. Mint a megye fôbiztosa több levelet is ír Csesztvén, melyeket a Leblancné Kelemen Mária által összeállított Madách Imre-dokumentumok címû kiadványból ismerhet meg az olvasó.

A közzétett Madách-dokumentumok közt találjuk például azt az 1849. június 6-án kelt csesztvei levelet, melyet a nagyoroszi, a horpácsi, a berki, a berkenyei és a tereskei bírónak küldött. Összefogásra, a cári betörés esetén népfelkelésre szólítja fel benne a lakosságot. Az elôrelátó Madách az osztrák zsarnok és a cári hadsereg együttmûködésében tehát felismerte a közelgô veszélyt, s talán azt is, hogy a magyar szabadságharc napjai meg vannak számlálva.

1849. július elején Nógrád és a környezô megyék lakosságából mintegy háromezer fônyi "gerillasereg" alakult. Az egységet 1849. szeptember 29-én feloszlatták, ám a mintegy 1300 darab fegyvert a megye különbözô területein levô titkos rejtekhelyekre szállították. Így került belôlük 113 darab a Madách-birtokra is. Ugyanekkor Csesztvén Madáchnál rejtôzködött a két honti gerillavezér: Záhonyi István és Gracza Antal.

A költô Világos után is hû maradt a forradalom eszméihez. Csesztvén bújtatta 1851-ben jó barátját, Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát, nem csoda hát, hogy az önkényuralom csendôrei 1852-ben öreg tiszttartójával, Bory Istvánnal együtt letartóztatták és vasra verve Pozsonyba szállították. Négy hónapot töltött a Vízikaszárnya börtönében, majd Fráter Pál és a család ismerôseinek közbenjárására átvitték Pestre, s ott raboskodott 1853. május 7-ig.

Letartóztatásakor csesztvei birtokát is lefoglalták, így nem volt könnyû Fráter Erzsébet helyzete sem. Társtalanul, magára maradottan kellett viselnie utolsó terhességét, csak a "nagyasszony", Majthényi Anna megvetô közelségét érezhette, aki bizonyára azért is neheztelt rá, mert talán egy ízben parasztmenyecskének öltözve leszökött egy közeli parasztmulatságba.

S hogy valóban meglazult volna a Madách házaspár kapcsolata a börtönidô alatt? Az újabb kutatók közül például Fülöp Lajos azt állítja Fráter Erzsébetrôl, hogy ragaszkodása, férje iránti szeretete akkor sem szûnt meg, amikor Madáchot letartóztatták. Ezt bizonyítják Pozsonyba címzett levelei is. Az irodalomtörténész így summázza véleményét: Vajon hihetünk-e azoknak az életrajzíróknak, akik azt állítják, hogy Madáchné - a férj távollétében - csak mulatott, sôt kicsapongó életet élt... Aligha! Majd hozzáfûzi még ehhez, hogy Fráter Erzsébet Sztregován kezdi igazán élni életét, s itt fészkeli be magát Madách szívébe elôször a kétely.

Egy másik kutató, Kerényi Ferenc Majthényi Annát rehabilitálja. Megállapítja, hogy a szigorú anya a fiatalok házasságkötése után nem volt szívtelen. A gyermekek születésekor mindannyiszor Csesztvén tartózkodott: segített, intézkedett. Vagyis a részletkérdéseket illetôen vélemények és nézetek ütköznek még ma is, s a dolgok végleges tisztázása a jövô feladata.

A Csesztvén született négy Madách-utód közül Aladár nevét említjük meg. Ô jogot tanult, majd beutazta Nyugat-Európát. Hazatérve több verseskötete és spiritiszta jellegû írása jelent meg (A szerelem könyve, Hangok a pusztán, Romlott Magyarország).

1864. júniusában járt Madách utoljára Csesztvén. A Tündérálom címû drámai költemény tervén dolgozott ekkor, s egy egész délutánt töltött a kúria elôtt ma is zöldellô hársfa alatt. A fát késôbb emléktáblával jelölték meg.

Csesztvén nevelôsködött Madách Károly gyermekei mellett Kálnay Nándor lévai születésû tanító, helytörténetíró. Tevékeny részt vállalt a népiskola fejlesztésében, s 1884-ben megírta Csesztve község története és leírása címû könyvét. Csesztvén helyezték örök nyugalomra.

Madách Károly unokája, Aliz - Grosschmid Károlyné - volt a kúria lakója, akinek ereiben még Madách-vér folyt. Ô is a csesztvei temetôben pihen. Egyébként nagynénje volt Márai Sándor írónak, akit éppen ezért szoros szálak fûztek ide.

A csesztvei kúria ma Magyarország egyetlen Madách emlékmúzeuma, a bejáratnál álló Madách szobor Vígh Ferenc alkotása. 1964-ben két helyiségében rendeztek kiállítást, amely 1969-ben további három szobával bôvült. 1983-ra restaurálták és átrendezték az emlékházat, majd az év októberében megnyitották a szépen felújított kiállítást Kerényi Ferenc irodalomtörténész rendezésében. Az állandó kiállítást nemcsak Madách Csesztvén töltött éveit, hanem családjának történetét, a költô életét és korát is bemutatja. Kéziratok, használati tárgyak, képek hozzák emberközelbe az írót és mûveit. Láthatunk egy korhû, a csesztvei udvarház világát idézô nemesi szobabelsôt, itt van Madáchék 1823-as kalendáriuma, amelybe január 21-én az újszülött Imre nevét bejegyezték, megtekinthetjük a gyermek Madách sztregovai hétköznapjait felelevenítô rajzait, tankönyveit, s elsô "kéziratait".

Egy újabb teremben a szabadságharc dokumentumai kaptak helyet, többek közt Madách saját kezûleg írt jelentése 1848 júniusából a füleki képviselô-választásról.

Külön teremben mutatják be a Madách-életmû legnagyobb alkotásának, a Tragédiának emlékeit: külföldön megjelent fordításait és a színházi bemutatókon készült felvételeket. A színháztörténeti emlékeken kívül nem hiányoznak a Tragédia ihlette képzômûvészeti alkotások: Zichy Mihály illusztrációi, Kass János grafikái és a legújabb munkák sem.

A Nógrád megyei Madách-kultusz bizonyítékait, a hagyományápolás emlékeit is összegyûjtötték a csesztvei irodalmi múzeumban. Mindez együtt, a maga teljességében vall a táj nagy fiáról, közelebb hozva a mához Madách szellemét.

A költôrôl szóló ismertetésünket hadd zárjuk a kiállításrendezô Kerényi Ferenc megszívlelendô soraival:
A kiállítás alkotói azt szeretnék, ha látogatói Csesztvérôl hazatérve magukkal vinnék a hely szellemét, és friss élményeik hatása alatt újra kézbe vennék a magyar irodalom egyik halhatatlan alkotását, Az ember tragédiáját. Hisszük, hogy gondolati gazdagsága sohasem utalható a múlt kegyeletes ereklyéi közé, hanem van és lesz üzenete, birtokba veendô mondandója minden kor embere, így a mi nemzedékeink számára is.

A késô klasszicista Madách kúriához közeli dombon áll az 1212-ben épült román stílusú, gótikus ráépítésû katolikus templom, melyet a XVIII. században "barokkosítottak". Szentélye középkori formájában maradt fenn.

Érdemes bejárni a templom melletti temetôt is. A már említetteken kívül itt nyugszik Grosschmid Károly, Madách Károly unokájának, Aliznak férje, s itt van a sírja a költô fivérének, Madách Károlynak, sógornôjének, Csernyus Emmának, Madách Pálnak és feleségének, s több Madách utódnak is.

| "Így élt Madách..." | Bibliográfia | Madách mûveibôl | Levelezések | Megemlékezések | Palócföld |
| Honlap | Nógrád megye honlapja |