Vahot Imre
(Gyöngyös 1820-1879 Budapest)
Szerkesztô, író. Elsô írásai a múlt század harmincas éveiben
jelentek meg. Kossuth Pesti Hírlapjában az újdonsági és a mûvészeti rovatot vezette.
1844-ben a Pesti Divatlap szerkesztôje lett.
Maga mellé gyûjtötte a fiatal írókat, késôbb azonban gátolni
igyekezett kibontakozásukat. A szabadságharc
idején mérsékelt politikai nézeteket
vallott, mégi bebörtönözték. Az önkényuralom alatt
felégett Losonc javára kiadta
a Losonczi Phônix 3. kötetét.
Csípôs nyelvû útiképei az Életképek számaiban jelentek meg.
Úti élmények és csalánok
Nógrád megye karai és rendjei jól érezték azon hiányt, miszerint Balassa-Gyarmaton csakugyan nem lehet kényelmesen lakni, és azért oly megyeházat építettek, hol minden tisztviselô külön lakással bír. E megyeháznak pompás, oszlopzatos tanácskozó terme van, hol sok nemes tûzû csatát vívtak már a hon érdekében, és hol azelôtt nemesi bálokat is tartottak - minden nemzeti szín nélkül. A megyeházhoz a rabok számára célszerû dolgozó ház is van csatolva, mely leginkább a derék, emberszeretô Kubinyi Ferencnek köszönheti lételét s jó karban állását. Itt tehát a rabok dolgoznak, és verettetnek is, mi egyáltalában nem ellenkezik az amerikai rendszerrel. - A megyeház homlokzatára ez van írva: "Nógrád a közügyért" - És e jelszónak legtöbb közdologban híven megfelel Nógrád; de azért a magánérdek is nagy harcokat vívott már itt, - kivált tisztújítás és követválasztás alkalmával. Sôt, Nógrád volt a legelsô megye, mely keblében a korteskedés, a lélekvásárlás csörgô kígyóját táplálá, fölneveli. És ez az óriási kígyó, most is, midôn futólag átutaztam Balassa-Gyarmaton, kiüté mérges fejét a nógrádi nemesség sûrû tömege közül ... Egyébiránt Balassa-Gyarmat derék város, már csak azért is, mert magyarok is laknak benne, mert két vendégfogadója van, mely neveztetik a földesurak neveirôl Balassa és Zichynek, és vagyon neki nônevelô-intézete is, hol a nógrádi kisasszonyok meglehetôsen eltanulják a német szót, s meglehetôsen elfejeltik az édes nemzeti nyelvet! |