Tegzes
|
Kóvári földbirtokos. Szoboki, Mumus álnevek alatt jelentek
meg versei, amelyekben a dualista politikát és a közéletet
gúnyolta ki. (Zsebkönyv, 1869. Egy marék vers, 1884.)
Az itt közölt két elsô részlet a Vers és próza címû 1900-ban, Balassagyarmaton megjelent mûvébôl való. Az egyik a régi ellenzékiségét feladó székvárost gúnyolja ki, a másik az 1894-es - Ferenc József által is meglátogatott - balassagyarmati hadgyakorlatokat teszi nevetségessé. A város történetérôl szóló írás a Vasárnapi Újságban jelent meg Szoboki Ferenc aláírással.
Csolnak-út az Ipoly folyón, Losonctól Szobig
Nagy fáradalmak után, melyek közt a megfeneklés veszélyének elkerülése végetti folytonos erôlködés elsô helyet foglalának el, elért két napi utazás után Balassagyarmatra, itt kikötvén, megtekinté e nevezetes várost, Nógrád megye székhelyét s legott szemébe tünt a vármegyeház homlokán büszkélkedô ezen jelszó: "Nógrád a közügyért", melynek olvasása után utazónk a körülállókhoz azon szerény megjegyzést kockáztatta, hogy ezen felírás talán hibás s helyette: "Nógrád a közösügyért"-nek kellene állnia, - de - folytatja keserûséggel utazónk - a gyarmatiak ezen ártatlan megjegyzést rossz tréfának vették s ôt szidalmak közt a városból kikergették. Ezen félreismertetés miatt fájó szívvel és háttal beleült tehát a csolnakjába s folytatá útját az Ipolyon tovább. Amint Hont vármegye határához ért, lóhátas pandúrok ugrattak melléje a vízbe s ôt csolnakjából kivonszolván, gyöngédtelen érintések közt a fôbíró elébe cipelték. A fôbíró rápattant, hogy honnét való, mit akar, hivatal kell-e? s eközben mérgesen forgatá szemeit. Halálra megijedt utazónk eget földet hítt fel tanulságul, hogy neki eszébe sincs hivatalt keresni s hogy jámbor utazó, ki a nagy Columbus példájára vízi kéj-utazásra indult az Ipoly folyón végig. Mely nyilatkozatára a fôbíró kijelenté, hogy a dolgok ilyetén állása mellett ô nem bánja, ha utazónk folytatja útjás s csolnakját neki visszaadatni rendelte...
Köz-élet
Ugyanekkor a tûzijátékos nem csupán a tûzzel, de a nézôk türelmével is játszott. A balassagyarmatiak fohásza a hadgyakorlatok végeztével: "A pénzünk elfogyott! Tied a hatalom, mienk a dicsôség, ámen!" A vidéki mezei gazdák fohásza ugyanakkor: "A hadgyakorlatok pompásan sikerültek, az idô gyönyörû volt, a sok pénz és puskapor elfogyott, földeinket és réteinket letaposták, a vetéssel elkéstünk, az esô a nyakunkba zuhog, az adóvégrehajtó zaklat, ott a hatalom, itt a nyomor - ne vígy minket katonáskodásba, de szabadíts meg a hadgyakorlatokból, ámen!"
Balassa-Gyarmat
Fekvése és környezete a kereskedésre igen alkalmas levén, a környék egyik fôbb kereskedô helyét képezi, s talán ezen kedvezô feKvésének köszönheti a város, hogy évrôl évre nagyobbodik és szép épületekben gyarapodik. Jelenlegi alakja és állapota nagyban különbözik a hajdanitól, mert most mint emelkedôfélben levô, mindenfelé nyílt kereskedô várost szemléljük ,- az elmúlt századokban ellenkezôleg erôs kôfalakkal s bástyákkal, körülvéve, a várral is ellátva, egészen harciasan nézett ki... A XV. század elején Gyarmat határa, egy sajátságos, ama kort jellemzô esemény által megnagyobbodott, ugyanis Gyarmat akkori ura, egy Balassa, a szomszéd, s már Hont megyében fekvô Kóvár helységhez tartozó Szoboki puszta határán, az ottani patakoz egy malmot építtetett. Kóvárt és Szobokot s néhány környékbeli falut akkor a Huntpázmán nemzetségbôl eredô s jelenleg már fiágon kihalt Kóváry család bírta; s ez idôben feje a családnak s ura a fennemlített birokokonak, Kóváry Pál, Zsigmond király protonotáriusa, s mint ki jószágain pallosjogot is bírt, - felindulva Balassa foglalásán, jobbágyait felveré, s velük az új malmot körülfogván, a molnárt legényeivel és családjával együtt leégetteté. Kóváry e kegyetlen tettének heves pör lôn a következménye, melynek befejezésével, nádori ítélet következtében Kóváry Páltól szoboki pusztájának egy része elvétetett, s gyarmati határhoz csatoltatott, amint is ama föld ma is jelentékeny részét képezi a gyarmati határnak... ... 1661-ben a gyarmati, palánki, füleki, szécsényi lovasok 200 megterhelt török szekeret akarnának elfoglalni, de pórul jártak, mert meglepetvén egy nagy török csapattól, szétverettek, számosan fogságba esevén, s csak hatvanan menekülhettek meg. A következô két évtizet Gyarmatra nézve különösen vészteljes lett, mert részint a török, részint az akkori véres polgárháborúkban annyira elpusztult a vár és a város, hogy csak kôhalom, s az egész határ csak pusztaság levén, a plebánia is Kóvár helységbe lôn áttéve. S ezen idôtôl fogva Gyarmat megszûnt mint erôsség létezni, leomlottak a magas bástyák, betöltettek a mély árkok, - de az elpusztult omladékokból újból felemelkedett egy ifjú kereskedô város, nem többé bástyákkal s árkokkal körülvéve, de mindenfelé nyíltan, a kereskedô céloknak megfelelôen... (Vasárnapi Újság, 1859. 10. sz.) |