|
Szociológus, író. Egyik vezéralakja volt a falukutató
mozgalomban. Egy ideig lapokat,
folyóiratokat szerkesztett, majd 1949-ben külföldre
távozott. Jelenleg Londonban él. Cifra nyomorúság címû mûve
a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg
1938-ban, s a Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe szociográfiai
jellemzését tartalmazza.
Cifra nyomorúság
Balassagyarmat (részlet)
Nálunk van fôváros, mezôváros és hivatalváros.
Balassagyarmat hivatalváros. Szelíd nógrádi halmok,
fák közé bújt kastélyok között jut ide az ember, kanyargó síneken futó
mellékvonalakon, vagy autóbuszon Pestrôl. Áldott, mesékben,
színekben és szegénységben gazdag táj veszi körül a
várost, palócország fôvárosát, állomás épületén unalom ül,
csend és korom. Ide járnak
ki a gyarmatiak közül a ráérôbbek esténként,
az esti vonatokhoz, mintha várnának valakit,
vagy indulnának valahová, de
alig-alig jön, amit várnak és alig-alig indulnak oda,
ahová vágyakoznak.
Az állomástól széles út visz a palócváros belseje felé.
Aszfaltos út és járda szürkeségében kis kerek
földszigetekbôl csenevész fák nônek ki,
kókadtak már a nyár közepén. Az uccán
nyugtalan vonalú házak kísérik az utast, szeszélyes
kiszögellések, tornyot utánzó csúcsok és
ablakok, melyek nagyoknak látszanak, de nem
engednek be sok fényt a szobákba. Ezekben a
szobákban jobbára avult, idejét múlt és
ügyetlen bútorok ácsorognak otromba csillárok alatt,
festett csendéletek lógnak a falakon és némely lakók
unalmukban estefelé az uccára könyökölve cigarettáznak.
Balassagyarmat fakó város. Kissé gondozatlan és
elhanyagolt. Nem feltûnôen az, hanem magától értetôdôen,
mint az olyan városok, melyek nem tudják: tulajdonképpen
miért is városok, mi a szerepük, mi a feladatuk,
mi a céluk? A tompa, súlyos és felhôs nyári
meleg illik hozzá, mikor aki teheti, behúzódik a szobákba,
hogy ne kelljen éreznie a nehéz eget, mely ilyenkor bezárja
a látóhatárt, nyomasztóan közel és szürkén.
Szürkék itt Gyarmaton a házak is mind, amolyan halványszürkék,
nem a gyárak korma, a munka és az élet füstje festette
ôket ilyenekre, csak az idô, mely elmegy fölötte
tétlenül. Gyarmaton alighanem kevesen mondják, ha nem
tettek aznap valamit, hogy "elvesztettem a
napot, barátaim". A város képében a "jóra
való restséget" mondja minden: az ízlés és szeretet nélkül
épült házak, melyeken több a cikornya, mint a szépség,
az apró fák, melyek nyúlnak ugyan, de ebben több a kényszeredettség,
mint az öröm és az ucca, a hosszú ucca, mely a város közepébe visz...
... A társadalomra Gyarmaton ez az átmenetiség, ideiglenesség
jellemzô és az, hogy kevés az alkotás, kevés a tett és
kevés az eredmény. Az emberek nem azzal törôdnek, hogy a
maguk rétegének keretén belül alkossanak.
Balassagyarmat nem mint város, mint község akar érvényesülni
kifelé, hanem a gyarmatiak elôbbre akarnak menni a gyarmati társadalomban
benn. Gyarmaton mindenki más akar lenni, mint ami.
A dzsentri arisztokrata akar lenni, a dzsentroid magyar nemes,
a zsidó minél inkább dzsentri, az iparos középosztálybeli,
a paraszt pedig altiszt vagy iparos. A társadalom így
lépcsôhöz hasonlít, amelynek egyik fokáról a másikra feljutni
nehéz, de nem lehetetlen. Gyarmat úgy él, mint középosztályunk általában:
mindenkinek szeme fölfelé néz, keze lefelé taszít...
(Cifra nyomorúság, 1938.)
|