|
Írt publicisztikai dolgozatokat,
korrajzokat, regényeket. elbeszéléseket.
A szabadságharcban hadbíró-ezredesként vett részt.
A fegyverletétel után 15 évi várfogságra ítélték.
Hazatérve különösen a gyermekirodalom
fejlesztésén fáradozott.
A múlt század 40-es éveiben
beutazta az országot. Úti élményei az
Életképek 1845-ös évfolyamában jelentek
meg. Részletünk, melynek az 1648-as
gyarmati várvédelem áll a középpontjában,
a jó példa arra, hogyan szinezi a néphagyomány a
történelmi eseményeket.
Népmesék, népmondák és várleírások
Részlet
... A méltán nagynak nevezett I. Lajos erôs sereggel
indult meg a pártos oláh vajda ellen s mert elkapta
ôsi heve, nagy veszélyben forgott drága élete, mi
csak azáltal lôn megmentve, hogy több híve a rohanó
oláhok elébe állt s ércfalként küzdött,
míg megmenekülhetett, a többi hívek által itt, hol
vétek lenne a sikertelen ellenállás, menekvésre kényszerített
király.
Ez meg volt mentve, ámde elvesztek a bátor hívek, el Balassa
Péter is. Ennek érdemét csak fiaiban jutalmazhatta meg a
hálás király, ki örök adományképpen adta nekik oda
Gyarmatot s vidékét, melyhez közel Kékkôt már 1237-ig bírták
bátor ôseik.
A négy hôs legidôsbike, Balázs, az eddig Nagy-Gyarmatnak
nevezett helyet Balázs-Gyarmatnak nevezte, s meghagyta utódainak,
hogy ezentúl e várról Gyarmati Balassáknak nevezzék magukat.
S azóta folytonos kapcsolatban áll a fényes Balassa-névvel
Gyarmat, mely mint honunk majd minden várai késôbb
szinte a tart uralta.
1552-ben foglalta el a gyarmati erôsséget Enuak a budai
basa, s bár egyszer vissza foglaltatott is, késôbb ismét
török kézre jutott, - ámde 1647-ben már megint magyar
lovasok által volt megszállva, mely idôrôl ismét egy
regényes eseményt tartott fel a hagyomány.
Ama bátor levente, ki a gyarmati vár parancsnoka volt,
az ifjú kebel legforróbb hevével szeretett egy nôt, -
ámde a szeretô hölgy, ép akkor midôn a nászünnepre
utazott szülôivel, a szandai aga rabjává lôn.
Ez háremébe akarta záratni a bájdús nôt, - de mielôtt
ezt tehette volna, parancsot kapott a neográdi basától: küldené el
neki a bájdús leányt, kinek kecseit dicsôíteni hallá.
Az aga nem mert engedetlen lenni, ámde bosszúszomjában megüzente a
gyarmati várnagynak, hogy melyik éjszakán fog Neográd felé
küldetni a szép fogolyhölgy.
S a szerelmes huszár elállta a törökök útját, s a várába vitte
a kedves leányt, mit megtudván a neográdi basa, négyezer
emberrel rohanta meg Gyarmat falait.
Erôsek voltak ezek, s bátrak benne nemcsak a férfiak, de nôk
is, kik mint Eger bajnok asszonyai férfiúi bátorsággal vettek részt
a véres csatában s nem egy törököt küldtek le a tüzes
pokolba.
E nôk egyike ifjú özvegy volt, kinek férje egykor a tar ellen
indulván meg nem tért többé vissza. A hölgy holtként
siratta ôt, - ámde mily nagy volt vala bámulása, mindôn
a csata zajában, a neográdi basában a férjére ismert.
Mint bôszült tigris rohant ennek, s imígy kiáltanak haragtól
kék ajkai.
"Gaz lator! még én évekig sirattalak, te
háremekben kéjelegtél, s most is szép nôért küzdesz, ím! vedd hát
jutalmadat."
S e percben elsüté fegyverét, s a török halva hanyatlott le lováról,
mit látván emberei, futásnak erednek, mi közben elérte
ôket Forgách Ádám, ki segedelmére sietett a vészben forgó
gyarmati várnak.
Ennek falai közt azalatt boldog neje keblén pihent a bajnok
huszár, ki késôbb is, midôn Balassa Imre megkezdé a vár új
megerôsítését, annak várnagya maradt.
|